Nagy kérésem lenne: legyen már végre csend templomainkban, különösen a szentmiséken. Ez az imádság háza, ahol az ember szeretne megnyugodni. És mi van? A babák sírnak, a kisgyerekek járkálnak. Miért hozzák el a szentmisére az anyák gyerekeiket? Az idegeim már teljesen kikészültek. Legalább egy mise lenne, ahonnan kitiltanák a kisgyermekes anyákat! Vagy én maradjak el a szentmiséről? Legyen szíves támogatni kérésemet, orvosolni panaszomat. Örökké hálás leszek!

Levelével darázsfészekbe nyúlt. Ahány pap, ahány szülő, ahány templomba-járó, annyi vélemény. Próbálom megtalálni a megoldást. Számomra megható az az édesanya, aki elhozza kicsiny gyermekét a szentmisére. Kitűnik, hogy mennyire vágyakozik utána. Nem ismer akadályt, csak ő is ott legyen az Isten házában. Az ilyen anya azt akarja, hogy a kicsi szokja meg a templomot, a szentmisét, a tisztelendő bácsit.

Micsoda szívtelenség lenne azt mondani neki: zavarsz minket, menj haza a gyermekeiddel! Természetesen az édesanyának is figyelemmel kell lennie a szentmisén résztvevőkre. Meg kell tudni ítélni, hogy azt a kicsit el lehet-e már hozni a misére, vagy csak napközben megmutatni neki a templomot? Meg kell tenni a kellő óvintézkedéseket: az ajtó közelében és a pad külső szélén leülni, hogy ha baj van, minden feltűnés nélkül ki lehessen menni. A felszereléshez hozzátartozik a cumi, egy kis tejecske, tea, ropi stb., amivel a gyereket el lehet szórakoztatni. Könnyebb a helyzet ott, ahol több szentmise van. Be lehet osztani a családot. De ahol csak egyetlenegy szentmise van, ott engedékenyebbnek kell lenni.

A másik része az egész darázsfészeknek a „szenvedő alanyok” részéről a türelem és a szeretet. Tudtommal a szentmise a legszentebb áldozat és a legbensőségesebb imádság. Hol van az az imádságos, áldozatos lelkület, ha nem bír el egy kis kellemetlenséget, a gyermekek mocorgását, duruzsolását, járkálását. Ismétlem, a pap is mindent elkövet a nyugalom érdekében, a szülő is, de ha nincs más megoldás, sokkal fontosabb, hogy részt vegyenek a szentmisén. Ha valaki ezen ennyire felháborodik, nagy önzésre vall. Különben is, hol a jézusi lelküket? Ő megszidta azokat, akik el akarták zavarni tőle a kisgyerekeket? Ölébe vette, megáldotta, szeretgette őket: ilyeneké az Isten országa. Kérdezem: aki kiutálja a templomból a kisgyereket, hol van abban a lelkület, ami az Úr Jézusban él a kicsik iránt?

Én úgy örülök, ha kicsiket látok a szentmisén szüleik mellett a padban, vagy ölükben. Tudom, hogy kiváló édesanya, édesapa. Tudom, hogy ebből a gyerekből jó, vallásos hittanos lesz. Ez a gyerek már óvodáskorában messziről szalad hozzám, köszön és elbeszélget velem, mert a „Jézuskabácsit”, a „templombácsit” ő jól ismeri. Az ilyen gyerek számára valódi otthonná lesz a templom, hiszen egész korán megszerette. Az ilyen gyerek már kicsikorában ismeri a szenteltvizet, a keresztvetést, az imákat. Vérében van, tudata alá is beférkőzött a vallás.

Igen, fogadjuk szeretettel és boldogan a kicsiket templomainkban és dicsérjük, áldjuk azokat a jó édesanyákat és édesapákat, akik ölükben viszik, kocsiba rakják az apróságot, és hozzák őket a Jézuskához.

*

Akit zavar a gyereksírás a szentmise alatt, gondoljon Szent Pál Szeretethimnuszára: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak a zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos... A szeretet nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra.” Jézus is összeszidta az apostolokat, amikor nem engedték hozzá a gyermekeket.