Gyalogos zarándoklat Kőszegről Rattersdorfba

Nagyboldogasszony ünnepén a kőszegi hívek hagyományaikhoz híven megtartották gyalogos zarándoklatukat Rőtfalvára (Rattersdorf), ahol délután 3 órakor magyar nyelvű szentmisét mutatott be Harangozó Vilmos, a kőszegi Jézus Szíve plébániatemplom esperesplébánosa. Szentbeszédében a Szűzanya testi-lelki megdicsőüléséről beszélt, utalva az ünnepre, Mária mennybevételére, amit görög-katolikus testvéreink Mária elszenderülésének is neveznek.

A prédikáció kiemelte Mária erényeit, melyek ma különösen aktuálisak. Mindig és mindenben igent mondani az Isten akaratára, az embertársak javára. A szolidaritás, hűség, tisztaság, együttszenvedés az elesettekkel és a kiszolgáltatottakkal olyan erények, melyeket a máriás lelkületre törekedve mindnyájunknak követnünk kell.

Mária összeköti, hazavárja híveit, legyen az a mennyek országa, ahová fiához hasonlóan dicsőségben felvétetett vagy akár a rőti kegytemplom, ahová ezen a napon a kőszegi hívek évszázadok óta elzarándokolnak. Ezekkel a szavakkal köszöntötte a rőtfalvi Szűzanya őrzője, dr. Kolity Antal plébános a zarándokokat. Szokásához híven már a falu határában várta a híveket, egyenként kezet fogott mindenkivel, gyermekhez, időshöz, mindenkihez volt egy-egy kedves szava. Az idén a kőszegi és Kőszeg környéki hívekhez szép számmal csatlakoztak szombathelyi és perenyei hívek is. A kegytemplom zsúfolásig megtelt hívekkel, hisz sokan autóval, illetve autóbusszal érkeztek a szentmisére.

A rőtfalvi kegytemplom a 13. században épült, a szentély felőli homlokzaton az 1207-es évszám olvasható, és az egyik legértékesebb tárgyi emlék, ami a nemrégiben befejezett teljes felújítás során előkerült, egy 12. századi feszület, amely Krisztus királyt ábrázolja a kereszten. A templom története szorosan összefonódik a magyarság történetével. A falu a Nádasdy család birtoka volt, majd Esterházy Pál herceg uradalmához került. A szép imákat is író herceg 1696-ban újjáépíttette a templomot, melynek gyönyörű Mária-kegyképét egy kőszegi asszony adományozta 1644-ben. A kép jobb felső sarkában ma is jól olvasható német nyelven: „A képet a kőszegi Barbera Malschitzin készíttette 1644-ben” elhunyt leánya emlékére, Mária dicsőségére. A legenda szerint egy másik édesanya sokat imádkozott a kegykép előtt azért, hogy leánya visszanyerje szeme világát. Imája meghallgatásra talált, és azóta zarándokolnak a hívek a szépséges kegyoltárhoz, kegyképhez. A háború utáni évtizedek, a kiépített határzár fizikailag elzárta a kis falut a magyar hívektől, ezért sokak számára megrendítő volt, amikor a rendszerváltozás után újra elindulhatott a zarándoklat. És a kegyelem csak áradt a hűséges hívekre. Megszűnt a határátkelő, sőt a schengeni egyezmény aláírása után már más úton is megközelíthettük a Gyöngyös patak völgyében megbúvó szép kis templomunkat. Azután néhány lelkes, fáradságot nem kímélő ember munkájával kiépült a Mária Út Kőszeg és Rőtfalva között immár útjelzéssel a Gyöngyös patak mentén, az ún. Andalgón. Kegyelem. 

Az általunk sokszor megjárt úton ebben az évben arra is figyeltünk, hogy ezt a 4,5 km-es szakaszt mennyi szép Mária-emlék kíséri, freskók (kültériek is!), Mária-oszlopok szebbnél-szebb felirattal a 18. század első feléből. Az sem lehet véletlen, hogy a hűséges kőszegiek zarándokmenete a zarándokok védőszentjének, Szent Jakabnak a temploma, illetve szobra előtt halad el. A Mária-emlékek felsorolása korántsem teljes, csak egyet szeretnék még kiemelni, mégpedig a Szent Imre-templom főoltárán álló Szent Pál szoboralakot, melynek kezében egy nyitott könyv, lapján a címben szereplő mondat olvasható.

Szöveg és fotó: Molnárné Polgár Katalin © Híreink „Martinus” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.