„Az igazság az élet, ezt mindennap elismétlem magamnak: igazság nélkül nem lehet élni” – Bruno Forte olasz érsek egy néhány évvel ezelőtti beszédében Florenszkij igazságról szóló elmélkedéseihez fűzte húsvéti gondolatait, amikor mai világunkról elmélkedett, amelyben szeretjük azt hinni: számos igazság létezik. Hangsúlyozta, hogy éppen ezért azonban igény is van a mai emberben arra, hogy az egyszerű, abszolút, áttetsző igazságot keresse. Erre a végső igazságra még nagyobb szükségünk van, mint a levegőre: ezáltal tudunk élni, méltóságot adni létezésünknek, legapróbb és legfontosabb döntéseinknek is. Ezért az igazságért az orosz teológus a saját szenvedésével és életével fizetett a Szolovszki-szigeteken, a gulágban.

Florenszkij, gyermekei számára írt tanításaiban, hangsúlyozza: igazság nélkül nincs emberi élet. Az igazságért azonban meg kell fizetni, mert igényeket támaszt. Az álarcokat kedvünkre váltogathatjuk, az igazsággal azonban csak egyet tehetünk: engedelmeskedünk neki. Aki a hatalmat, a sikert keresi, nem szereti az igazságot: az igazság ezért megalázottként van jelen a világban.

Florenszkij leírja fiainak azt a megvilágosító erejű felismerését, hogyan lehet megnyílni az igazság előtt: «Egy napon hirtelen, ösztönösen merült fel bennem a kérdés: és ők? Ezzel a kérdéssel leomlottak a falak. Ők, mindazok, akik élnek és akik előttem éltek? Ők: a földművesek, az ősemberek, az őseim, az emberiség általában… Ők: az ártatlanok, akik életükkel fizettek az őrült játék miatt, amit mások a fegyverekkel űztek. Ők: a gyermekek, akik nem látják viszont apjukat, anyjukat. Ők: a szülők, akik nem látják viszont gyermeküket. Ők: a miénktől különböző civilizációk, akiket sokszor nem értünk, vagy ami még rosszabb, megpróbáljuk saját mércénkkel, saját érdekeink szerint mérni őket. A többiekről van szó: ha az életben megpróbálod megérteni a többiek, mások igazát, különösképpen azokét, akik maguktól nem tudjék hallatni a hangjukat; ha megpróbálsz belehelyezkeni a gyengék, az igazságra éhezők és szomjazók bőrébe, a teljes bizonytalanságban tengődő szegények bőrébe, akkor az igazság utat talál magának a szívedhez. Akkor a látszatigazságok már nem állják meg a helyüket: a jó és a rossz olyan erővel jelenik meg lelkiismereted előtt, hogy elengedhetetlen szükségét érzed az igazság megismerésének. És akkor Isten, a történelem és saját lelkiismereted előtt döntést kell hoznod – álarcok, alibik és önvédelem nélkül.

Amikor ez megtörténik, az lesz az igazi feltámadás nyugtalan szívedben: akkor a világosság elárasztja a sötétséget, az élet legyőzi a halált, az igazságosság és a megbocsátás gyümölcseként béke születik benned. Az emberek iránti szeretetből a kereszten meghalt és feltámadt Isten Fiának húsvétja ezt is mondja a világnak: az igazság nem olyan valami, amit birtokolhatunk; az igazság Valaki, aki téged birtokol, ha engeded, hogy elérjen hozzád és feldúljon. Ő az a Más, aki eljön hozzád, társul szegődik fájdalmadhoz, életed nehézségeihez, képessé tesz arra, hogy szeress és remélj. „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,31-32)».

Magyar Kurír