Ferenc pápa 2014. december 31-én, Szűz Mária, Isten Anyja ünnepének előestéjén vesperást vezetett a Szent Péter-bazilikában. Homíliájában hangsúlyozta: amikor egy társadalom nem vesz tudomást a szegényekről, vagy üldözi őket, akkor teljesen elszegényedik.

A pápa a naptári év utolsó napján beszédében az idő jelentését elemezte: az idő nem idegen valóság Istentől, hiszen Isten ki akarta magát nyilatkoztatni a történelemben. Az időt tehát „megérintette” Krisztus, és ezáltal az „üdvösség ideje” lett.

A liturgia az idők teljességéről szól, és az egyház arra tanít bennünket, hogy az évet, csakúgy mint napjainkat, lelkiismeret-vizsgálattal fejezzük be. Ez az, amit ma is teszünk az év végén: dicsérjük az Urat, és ugyanakkor bocsánatot kérünk tőle. A dicsőítés része annak a nagy ajándéknak, amit kaptunk: az Úr gyermekeivé tett bennünket. Az eredeti bűn miatt azonban ez a kapcsolat súlyosan megsérült, de Jézus megváltott bennünket a rabszolgaságból. Az ajándék tehát, amit kaptunk, arra késztet bennünket, hogy feltegyük a kérdést: Isten gyermekeiként, vagy rabszolgákként élünk-e? – hívta fel a figyelmet a Szentatya.

Majd így folytatta: „Létünk folyamán mindig van bennünk egyfajta hajlam, hogy ellenálljunk a szabadulásnak. Félünk a szabadságtól, paradox módon mégis jobban szeretjük – többé-kevésbé öntudatlanul – a rabszolgaságot. A szabadság megrémít, mert az elé a felelősség elé állít bennünket, hogy jól éljük meg a rendelkezésünkre álló időt.”

A rabszolgaság az időt pillanatokká fokozza le. Úgy éljük meg a perceket, hogy azok nem kapcsolódnak sem a múlthoz, sem a jövőhöz, és ez megakadályoz bennünket abban, hogy maradéktalanul megéljük a jelent – fejtette ki Ferenc pápa homíliájában.

A pápa utalt egy nagy olasz színészre (Roberto Benigni – a Szerk.), aki néhány nappal ezelőtt (a mózesi Tízparancsolatot magyarázó tv-műsorban – a Szerk.) megállapította: „Könnyebb az izraelitákat kivinni Egyiptomból, mint Egyiptomot kiűzni az izraeliták szívéből.” 

Szívünkbe befészkeli magát a rabszolgaság utáni nosztalgia, mert látszólag nagyobb biztonságot ad, mint a szabadság, amely sokkal inkább kockázatos – mutatott rá Ferenc pápa. – Mennyire szeretjük gúzsba kötni magunkat olyan sok látszólag szép, de valójában csak néhány pillanatig tartó tűzijáték kedvéért! Ez a pillanat világa, a pillanat vonzása!

A Szentatya arra is emlékeztette a híveket, hogy lelkiismeret-vizsgálatunktól függ cselekvésünk minősége is. Rómában a közelmúltban kirobbant korrupciós botrányra utalva megállapította, hogy ezek a súlyos események a szívek komoly és tudatos megtérését igénylik, szükség van spirituális és erkölcsi újjászületésre, valamint meg kell újítani azt az elkötelezettséget, hogy Róma igazságosabb, a szegényekkel szolidárisabb város legyen.

A szegények álljanak aggodalmaink és mindennapi cselekvésünk középpontjában – hangsúlyozta a pápa. – Szükség van rá, hogy nagy keresztény szabadsággal mindennap bátran hirdessük Róma városában, hogy meg kell védeni a szegényeket, nem pedig magunkat kell védelmeznünk a szegényektől. Szolgálni kell a gyengéket, nem pedig kihasználni őket!

Ferenc pápa hozzátette, hogy amikor egy városban a gyengéket segítik a társadalmi előrehaladásban, akkor ők mind az egyház, mind a társadalom kincsévé válnak.

Amikor azonban egy társadalom nem vesz tudomást a szegényekről, üldözi és arra kényszeríti őket, hogy bűnözőkké, maffiózókká váljanak, akkor az a társadalom teljesen elszegényedik, nyomorba süllyed, elveszíti szabadságát. Amikor jobban szereti a rabszolgaság „fokhagymáját és hagymáját”, önzése rabszolgaságát, gyávasága rabszolgaságát, akkor megszűnik keresztény társadalom lenni –  mutatott rá a Szentatya.

Visszatérve a liturgia szavaihoz, a pápa az év utolsó napján emlékeztetett rá: létezik „egy utolsó óra” és „az idők teljessége”. Arra buzdította homíliájában a híveket, kérjék a kegyelmet, hogy szabadságban haladhassanak előre, hogy jóvá tehessék az okozott károkat, és meg tudják védeni magukat a rabszolgaság nosztalgiájától.

A vesperás végén a hívek szentségimádást tartottak, és a hálaadás jegyében elénekelték a „Te Deum” imádságot  a 2014-es év kegyelmeiért. A szertartás a Szentatya szentségi áldásával zárult.

Ferenc pápa a liturgia befejezése után megtekintette a Szent Péter téren felállított betlehemi jászolt.

Fordította: Vertse Márta

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír