Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A mai vasárnap középpontjában Jézus, a jó pásztor áll. Az evangéliumban (vö. Jn 10,11–18) Jézus azt mondja: „A jó pásztor életét adja a juhokért” (Jn 10,11). Az evangélium olyannyira ragaszkodik ehhez a szemponthoz, hogy háromszor is megismétli (vö. Jn 10,11.15.17). De milyen értelemben adja életét a pásztor a juhokért?

Pásztornak lenni, különösen Krisztus korában, nem csak foglalkozás volt, hanem az egész élet: nem időleges elfoglaltságot jelentett, hanem az egész napnak, sőt az éjszakának is a megosztását a juhokkal, úgymond szimbiózisban élést velük. Jézus ugyanis elmagyarázza, hogy ő nem béres, aki nem törődik a juhokkal (vö. Jn 10,13), hanem olyasvalaki, aki ismeri őket (vö. Jn 10,14): ő ismeri a juhokat.

Így igaz, ő, az Úr, mindannyiunk pásztora, ismer bennünket, mindannyiunkat, nevünkön szólít, és amikor eltévedünk, addig keres, míg meg nem talál (vö. Lk 15,4–5). Sőt, Jézus nem csak derék pásztor, aki megosztja életét a nyájjal; Jézus a jó pásztor, aki életét áldozta értünk, és feltámadva nekünk adta az ő Lelkét.

Ezt akarja tehát mondani nekünk az Úr a jó pásztor képével: nemcsak arról van szó, hogy ő a nyáj vezetője, a nyáj feje, hanem mindenekelőtt arról, hogy ő mindannyiunkra gondol, s úgy gondol ránk, mint élete szerelmére. Gondoljunk erre: én fontos vagyok Krisztus számára, ő gondol rám, pótolhatatlan vagyok, annyit érek, mint az ő élete: végtelenül értékes vagyok! Ez nem üres frázis!

Ő valóban értem adta az életét, értem halt meg és támadt fel! Miért? Mert szeret engem, s olyan szépséget talál bennem, amelyet én gyakran nem látok.

Testvéreim, hány ember tartja magát ma elégtelennek, sőt értéktelennek! Hányszor gondoljuk azt, hogy értékünk az általunk elért céloktól, a világ szemében való sikerességünktől, mások megítélésétől függ! Hányszor előfordul, hogy feleslegesen törjük magunkat jelentéktelen dolgokért! Jézus ma azt mondja nekünk, hogy nagyon sokat érünk neki, minden körülmények között. Ahhoz tehát, hogy újra felfedezzük önmagunkat, első tennivalónk az, hogy jelenlétébe helyezzük magunkat, és

engedjük, hogy jó pásztorunk szerető karjai átöleljenek és felemeljenek bennünket.

Testvéreim, kérdezzük meg tehát magunktól: szánok-e egy rövidke időt mindennap arra, hogy befogadjam a bizonyosságot, mely értéket ad életemnek? Szánok-e időt az imádságra, az imádásra, a dicsőítésre, arra, hogy Krisztus jelenlétében legyek, és engedjem, hogy ő megsimogasson? Testvérem, a jó pásztor azt mondja neked, hogy ha ezt megteszed, akkor újra felfedezed az élet titkát: emlékezni fogsz arra, hogy ő életét adta érted, értem, mindannyiunkért, és hogy mindannyian fontosak vagyunk neki, mindannyian.

A Szűzanya segítsen, hogy Jézusban megtaláljuk azt, ami lényegileg fontos az életben!

*

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ma van a hivatások világnapja, melynek idei témája: „Meghívásunk: a remény magvait vetni és békét építeni.” Jó alkalom ez arra, hogy újra felfedezzük az Egyházat mint olyan közösséget, amelyet az evangélium szolgálatában álló karizmák és hivatások polifóniája jellemez. Ehhez kapcsolódóan szeretettel köszöntöm a római egyházmegye új papjait, akiket tegnap délután szenteltek fel a Szent Péter-bazilikában. Imádkozzunk értük!

Továbbra is aggodalommal s egyben szomorúan követem a közel-keleti helyzetet. Megismétlen azon felhívásomat, hogy ne engedjünk a követelések és a háború logikájának; ezzel szemben a párbeszéd és a diplomácia útját válasszuk, mely sokat tehet. Mindennap imádkozom a palesztinai és izraeli békéért, és remélem, hogy hamarosan megszűnnek e két nép szenvedései. Ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról sem, mely nagyon sokat szenved a háborútól.

Szomorúan értesültem arról, hogy balesetben életét vesztette Elefántcsontparton Matteo Pettinari atya, a Vigasztaló Szűz Mária Misszionáriusai [Missionari della Consolata] szerzetesrend fiatal tagja, akit „fáradhatatlan misszionáriusként” ismertek, s aki nagyszerű tanúságot tett az odaadó szolgálatról. Imádkozzunk lelki üdvéért!

Szívből köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és számos más országból érkezett zarándokok. Szeretettel köszöntöm az „apostoli nővéreket” [Suore Apostoline, Istituto Regina degli Apostoli per le vocazioni]: köszönöm a hivatáspasztorációban végzett örömteli szolgálatotokat! Köszöntöm a viterbói, bresciai, Alba Adriatica-i és arezzói híveket; valamint a Galatina Maglie-i és a Terre d’Otranto-i Rotary Clubot, a capocrocei fiatalokat, az Azzano Mella-i és a római Sant’Agnese-plébániához tartozó bérmálkozó fiatalokat.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Köszöntöm a Szeplőtlen Szűzanya-egyházközség derék fiataljait! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír