A pápa kiemelte, hogy Mária az életet Isten szava szerint értelmezte, ami annyit jelent, hogy megőrizte azt. A szertartáson a Caritas Internationalis munkatársainak egy csoportja vett részt, akiket Michel Roy főtitkár kísért el.

A Szentatya szombaton reggel a Szent Márta Ház kápolnájában megtartott szentmiséje során utalt a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepére, amelyet azon a napon tartottunk. A pápa kiemelte, hogy Mária az életet Isten szava szerint értelmezte, ami annyit jelent, hogy megőrizte azt. A szertartáson a Caritas Internationalis munkatársainak egy csoportja vett részt, akiket Michel Roy főtitkár kísért el.

Csodálkozás és megőrzés – Ferenc pápa a napi Evangéliumnak ebből a két kifejezéséből indult ki homíliájában. Az evangélium elmondja, hogy a tanítók a jeruzsálemi templomban elcsodálkoztak a 12 éves Jézus okosságán és feleletein, amikor hallgatták őt, illetve utal arra is, hogy amikor szülei rátalálnak Jézusra és válaszol kérdésükre, „szavait anyja mind megőrizte szívében”. A csodálkozás nagyobb az örömnél, az a pillanat, amikor Isten szava megfogan szívünkben – állapította meg a Szentatya. – Ugyanakkor nem lehet állandóan a csodálkozás állapotában élni, el kell vinni azt az életbe a megőrzés által. Éppen ezt teszi Mária, akiről azt mondja az evangélium, hogy „meglepődött” és megőrizte szívében Isten Szavát.

Mit is jelent megőrizni Isten szavát? – tette fel a kérdést a Szentatya. Azt talán, hogy megkapom Isten szavát, beteszem egy üvegbe és ott őrzöm? Nem. Isten szavát megőrizni annyit jelent, hogy megnyílik szívünk erre a szóra, ahogy a Föld megnyílik és befogadja a magvakat. Isten szava egy mag, amelyet el kell vetni. Jézus pedig elmondta nekünk, mi történik a maggal. Néhány az út mellé esik, jönnek a madarak és megeszik. Ez a nem megőrzött Isten szava, amelyet egyes szívek nem tudnak befogadni. Más magvak köves földbe esnek és elhalnak. Jézus erről azt mondja, hogy ezek a személyek nem tudják megőrizni Isten szavát, mert nem kitartóak. Amikor elérkezik a gyötrődés, elfeledkeznek róla. Isten szava – mondja még Jézus – előfordul, hogy nem előkészített, nem őrzött földbe esik, ahol tövisek vannak. Mit is jelentenek a tövisek? Jézus a gazdagsághoz, a vétkekhez való ragaszkodásról beszél ezzel kapcsolatban. Tehát Isten szavának megőrzése annyit jelent, hogy mindig elgondolkodunk azon, mit is mond számunkra és összevetjük azzal, ami az életben történik. Mária ezt tette: elgondolkodott és összevetette Isten szavát a történtekkel. Ez nagy spirituális munka – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A Szentatya utalt Boldog II. János Pálra, aki azt mondta, hogy Máriának különös fáradságot jelentett ez a munka, ezért bágyadt volt a szíve, ami nem fáradtság, hanem munka volt számára. Isten szavát ilyen munkával tudjuk megőrizni: keressük, hogy mit is jelent az ebben a pillanatban. Mit akar mondani nekem az Úr ebben a percben? Ez a helyzet hogyan értelmezhető összevetve Isten szavával? Isten szavának értelmezése jelenti megőrzését. De fontos az emlékezés is – hívta fel a figyelmet a pápa. Az emlékezet Isten szavának megőrzése. Segít megőrizni azt, emlékeztet mindarra, amit az Úr tett életemben. Emlékeztet bennünket népe és saját szívünk üdvözítésének csodáira. Az emlékezet őrzi Isten szavát.

A Szentatya homíliája végén mindenkit arra hívott, hogy gondolkodjon el azon: hogyan őrizzük Isten szavát, hogy a madarak ne egyék meg és a vétkek ne fojtsák meg. Jót tesz, ha az életben történő dolgok esetén feltesszük a kérdést: mit mond nekem az Úr szava ebben a pillanatban? Ez ugyanis Isten szavának megőrzése, mert Isten szava az az üzenet, amelyet az Úr ad nekünk minden pillanatban. Őrizzük azt meg emlékezetünkben, reményünkkel. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy megkapjuk és megőrizzük Isten szavát, továbbá azt a kegyelmet, hogy megőrzésének szempontjából legyen bágyadt a szívünk – zárta szombat reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta Házban.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír