A Krisztus által megígért Lélek különleges módon áradt ki az apostolokra, de ez az esemény rendre megújul most, a jelenben is – kezdte beszédét a Szentatya, aki a hívekhez fordulva három pontban foglalta össze a Lélek szerepét.

A Lélek először is tanít bennünket, ő a belső Mester, aki a helyes útra vezet el minket, aki magát az utat mutatja. Arra indít, hogy kövessük Jézust, aki maga az út, járjunk a nyomában. A Lélek továbbá az élet mestere is, aki a keresztény élet mind szélesebb és harmonikusabb horizontját ismerteti meg – tanított Ferenc pápa.

A Szentlélek emlékeztet bennünket mindarra, amit Jézus tanított, mert ő az Egyház élő emlékezete – folytatta homíliáját a Szentatya. – Miközben emlékeztet, egyúttal meg is érteti a hallottakat. Szerepe tehát nem szűkíthető le a puszta emlékezésre, hiszen mind teljesebben bevisz minket Jézus szavainak értelmébe. Mindnyájan rendelkezünk ilyen tapasztalattal: bármilyen helyzetben is vagyunk, fölmerül egy ötlet, aztán egy másik, mely összekapcsolódik a Szentírás egy helyével... A Lélek jelöli ki ezt az utat, az Egyház élő emlékezetének útját. Ez persze megkívánja a mi válaszunkat is: minél nagylelkűbb a feleletünk, annál inkább életté válnak bennünk Jézus igéi.

Emlékezet nélkül a keresztény nem keresztény, csak egy „félút”, a pillanat foglya, nem tud mit kezdeni az Egyház kincseivel – figyelmeztetett a pápa. – Ellenben a Lélek segítségével növekszik bennünk az emlékezet bölcsessége, a szív bölcsessége, mely a Lélek adománya.

Azokban a napokban az apostolokkal közösségben az Asszony volt az emlékezet – mutatott rá Ferenc pápa –, hiszen ő kezdettől fogva elmélkedett a szívében mindezen dolgokról. Mária volt, ő a mi Anyánk.

A Szentlélek tehát tanít, emlékeztet, és beszédre indít az Istennel és az emberekkel. Beszédre indít bennünket az imádságban, egyúttal megengedi, hogy az Istenhez fordulva Abbának, Atyának szólítsuk őt. Senki sem mondhatja, hogy Jézus Krisztus az Úr, a Szentlélek nélkül. A Szentlélek vezet bennünket a többiekkel való beszédre, amikor testvéreinknek ismerjük el őket, amikor barátian, gyengéden és szelíden beszélünk velük, amikor megértjük aggodalmaikat és reményeiket, szomorúságaikat és örömeiket. De még ennél is több, amikor a Szentlélek a prófétálásra indít bennünket és így az Isten szavának alázatos és engedelmes „csatornáivá” leszünk. A prófétálás legyen őszinte, mutassa meg nyíltan az ellentmondásokat és az igazságtalanságokat, de mindig szelíden és építő szándékkal. Így a Lélektől áthatva az Isten jelei és eszközei lehetünk – fogalmazott a Szentatya.

Ferenc pápa végül így foglalta össze homíliáját: a Szentlélek tanít és megmutatja nekünk az utat, emlékeztet és magyarázza Jézus szavait, imádságra indít, hogy Istent Atyának szólítsuk, általunk szól az emberekhez a testvéri párbeszédben és prófétai szóra vezet. Pünkösd napja, amikor az apostolok elteltek a Szentlélekkel, az Egyház keresztsége, mely a „kijáratban” született meg, induláskor, az örömhír hirdetésére. Az Anya-Egyház szolgálni indul. De emlékezzünk a másik Anyára is, a mi Anyánkra, aki készséggel indult el szolgálni. Az Anya-Egyház és a Mária-Anya: mindkettő szűz, mindkettő anya, mindkettő asszony. Jézus határozottan rendelte az apostoloknak: ne távozzanak el Jeruzsálemből, amíg meg nem kapják a Szentlelket. Nélküle ugyanis nincs misszió, nincs evangelizálás. Ezért az egész Egyházzal, a mi katolikus Egyházunkkal kérjük: Jöjj, Szentlélek!

VIdeó: CTV

Magyar Kurír