Őrizkedjünk a Szentlélekkel szembeni ellenállás bűnétől, ellenben legyünk mindig nyitottak Isten meglepetéseire – emelte ki Ferenc pápa reggeli homíliájában, május 8-án a Szent Márta-ház kápolnájában a szentmise olvasmánya (ApCsel 11,1–18) kapcsán.

A Szentlélek mozgatja az Egyházat, a keresztény közösséget; csodákat tesz, új dolgokat művel, de vannak, akik félnek az Egyház ezen újításaitól. A Szentlélek az Isten ajándéka, és a mi Atyánk mindig meglep bennünket. Hogy miért? Mert az Isten élő Isten, aki köztünk lakik, aki mozgatja a szívünket. Olyan Isten, aki az Egyházban van, velünk jár, és ezen az úton mindig meglepetést hoz. Így amilyen leleményességgel teremtette ezt a világot, olyan leleményességgel teremti újjá a napjainkat. Isten az, aki meglep bennünket – fogalmazott a pápa.

Éppen ez az, ami nehézséget okoz – mint Péter esetében, akinek a többi apostol szemrehányást tett, amikor megtudták, hogy „a pogányok is befogadták az Isten igéjét”. Szerintük Péter apostol túl messzire ment, és szemére vetették, hogy „ez botrány”, mondván: „Te, Péter, az Egyház sziklája, hova viszel minket?” Péter erre válaszként elmondja a látomását, Isten jelét, ami őt bátor döntésre vezeti. Péter képes befogadni Isten meglepetéseit. Az Úr számos meglepetése előtt az apostoloknak össze kellett jönniük, hogy megegyezésre jussanak, merre akarja tovább vezetni őket az Úr.

Mindig – a prófétáktól kezdve ma is – létezik a bűn, hogy ellenállunk a Szentléleknek. Pontosan ez az a bűn, amit István diakónus a főtanács tagjai szemére vet: „Ti és az atyáitok mindig ellenálltatok a Szentléleknek.” Ezzel szemben ők: „Nemde mindig is így tettünk?!” Péternek is azt mondják: „Ne gyere nekünk most ezekkel az újdonságokkal! Nyugodj meg, vegyél be egy tablettát...” Ám ez bezárkózás Isten Szava előtt! – figyelmeztetett a pápa. Az Úr a zsoltáros szavával így szól a néphez: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint atyáitok tették!”

Ferenc pápa a napi evangélium Jó Pásztorról szóló képével (Jn 10,1–10) folytatta homíliáját: amit az Úr akar, abban áll, hogy vannak más népek, más nyájak, melyek nem tartoznak oda, de végül egy nyáj lesz, és egy pásztor. A pogányokat mint átkozottakat elítélték, és amikor megtértek, akkor is csak „másodosztályú” hívőknek tekintették őket; még ha nem is mondták ki, de valójában ez volt.

A bezárkózás, a Szentlélekkel szembeni ellenállás mindig ezzel a mondattal végződik: „De eddig mindig így volt!” Nos, ez az, ami öl! – állapította meg a pápa. Ez megöli a szabadságot, megöli az örömöt, megöli a Szentlélek iránti hűséget, mely mindig előremutatóan cselekszik és előreviszi az Egyházat.

De honnan tudom – tette fel a kérdést Ferenc pápa –, hogy egy dolog a Szentlélektől van, vagy pedig e világtól, a gonosz lélektől? Kérni kell a megkülönböztetés kegyelmét. Az eszköz, amit a Szentlélek ad nekünk, a megkülönböztetés ajándéka. Ezt használták az apostolok: összejöttek, megbeszélték, és meglátták, mi a Szentlélek útja. Azok ellenben, akik nem rendelkeztek ezzel az adománnyal, és nem is kérték, bezárkóztak. Nekünk, keresztényeknek – a megannyi újdonság között – tudnunk kell megkülönböztetni az újdonságot, az „új bort”, amit az Úr ad, attól, amit e világ lelke ad, attól az újdonságtól, ami az ördögtől jön. A hit nem változik. A hit ugyanaz marad. De mozgásban van, növekszik, és tágul – tanított a szentatya.

Ferenc pápa az első századok egyik szerzetesének, Lerini Szent Vincének tanítását idézve zárta hétfő reggeli homíliáját: „Az Egyház igazságai előrehaladnak, megszilárdulnak az évek alatt, tovább fejlődnek az időben, elmélyülnek a korral azért, hogy erősebbek legyenek az idő múltával, kitáguljanak az időben, és hogy az Egyház idejével mind jobban tökéletesedjenek.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír