Hamvazószerdán kezdődik a negyvennapos nagyböjti időszak, amely elvezet bennünket a húsvéti szent háromnaphoz, amely az Úr kínszenvedésének, halálának és feltámadásának emlékezete, üdvösségünk misztériumának szíve, középpontja. A nagyböjt készít fel bennünket erre az oly nagyon fontos pillanatra, ezért nagyböjt lényeges időszak, olyan fordulópont, amely mindnyájunkban elősegítheti a változást, a megtérést: mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy jobbak legyünk, hogy pozitív módon, a jó irányába változzunk, a nagyböjt segít bennünket ebben.

Ezáltal elhagyjuk régi, elfásult beidegződéseinket, a körülöttünk fondorkodó rosszba való lusta beletörődésünket. A nagyböjti időszakban az egyház két fontos felhívást intéz hozzánk: tudatosítsuk egyre jobban Krisztus megváltó művét, valamint éljük meg nagyobb elkötelezettséggel keresztségünket – mondta katekézisében Ferenc pápa.

Azoknak a csodálatos dolgoknak a tudata, amelyeket az Úr vitt végbe üdvösségünkért, hálára készteti értelmünket és szívünket. Ez megtérésünk kiindulópontja: ez a hálás válasz Isten szeretetének csodálatos misztériumára. Amikor látjuk Istennek ezt az irántunk való szeretetét, érezzük annak a vágyát, hogy közelítsünk hozzá, és ezt nevezzük megtérésnek.

A második felhívás: éljük meg keresztségünket a maga teljességében – ez arra is szólít bennünket, hogy ne szokjunk hozzá a lepusztultság és a nyomor helyzeteihez, amelyekkel városaink utcáin járva találkozunk. Fennáll annak a veszélye, hogy passzívan elfogadunk bizonyos magatartásokat, és nem lepődünk meg a körülöttünk levő szomorú valóság láttán.

Hozzászokunk az erőszakhoz, mintha magától értetődő mindennapi hír lenne; hozzászokunk ahhoz, hogy hajléktalan testvéreink az utcán alszanak. Hozzászokunk a szabadságot és méltóságot kereső menekültekhez, akiket nem úgy fogadnak be, ahogyan kellene.

Hozzászokunk, hogy egy olyan társadalomban élünk, amely nélkülözni akarja Istent, amelyben a szülők nem tanítják meg gyermekeiket imádkozni, sőt még arra sem, hogy hogyan kell keresztet vetni – mutatott rá Ferenc pápa.

A Szentatya ezt követően rögtönzött szavakkal fordult a hívekhez. Megkérdezem tőletek: a ti gyermekeitek tudnak keresztet vetni? Gondolkozzatok el róla. Unokáitok tudnak keresztet vetni? Megtanítottátok őket rá? Gondolkozzatok el és válaszoljatok szívetekben. El tudják imádkozni a Miatyánkot? Tudnak imádkozni a Szűzanyához az Üdvözlégy Mária imádsággal? Gondolkozzatok és válaszoljatok magatoknak. A nem keresztény, kényelmes magatartásokhoz való hozzászokás elkábítja a szívünket.

A nagyböjt a Gondviselés időszaka, hogy irányt változtassunk, hogy visszaszerezzük azt a képességet, hogy válaszoljunk a rossz valóságára, amely mindig kihívást jelent. Nagyböjtöt úgy éljük meg, mint a megtérés, a személyes és közösségi megújulás időszakát, azáltal, hogy közeledünk Istenhez, és bizalommal csatlakozunk az evangéliumhoz. Ez lehetővé teszi, hogy megújult tekintettel nézzünk testvéreinkre és szükségleteikre.

Ezért a nagyböjt kedvező pillanat arra, hogy megtérjünk a testvéreink iránti szeretethez. Ahhoz a szeretethez, amely magáévá teszi az Úr ingyenesen felénk forduló irgalmas magatartását, aki „szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk” (vö. 2Kor 8,9). A hit központi misztériumairól, Krisztus kínszenvedéséről, keresztjéről és feltámadásáról elmélkedve, ráébredünk, hogy a megváltás mérhetetlen ajándékát Isten ingyenes kezdeményezése révén kaptuk.

Hálaadás Istennek keresztre feszített szeretet misztériumáért; valódi hit, megtérés és szívünk megnyitása testvéreink felé: ezek a nagyböjti időszak lényeges elemei. Ezen az úton haladva különleges bizalommal fohászkodjunk Szűz Mária oltalmáért és segítségéért: Ő, az első Krisztus-hívő kísérjen el bennünket a buzgó ima és vezeklés napjaiban, hogy lélekben megtisztulva és megújulva ünnepeljük Fia húsvétjának nagy misztériumát. Köszönöm szépen – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

Videó: Rome Reports, CTV

Magyar Kurír