Ahhoz, hogy irgalmasak legyünk másokkal, bátornak kell lennünk és szembenézni saját felelősségünkkel – jelentette ki a Szentatya szeptember 11-én reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A Vatikáni Rádió beszámolója.

Meg kell tanulnunk, hogy ne ítélkezzünk mások fölött, különben képmutatók leszünk. Ezt a veszélyt mindenkinek el kell kerülnie a „pápától elkezdve”. A megbocsátás, az irgalom nagylelkűségéről beszélt a Szentatya, megállapítva, hogy az elmúlt napok liturgikus olvasmányai elgondolkodtattak minket keresztényi mivoltunkról, amelyet a gyengédség, a jóság, a szelídség jellemez; és arra buzdítottak, hogy elviseljük egymást.

Az Úr megjutalmaz minket: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Ha nem ítélkeztek mások fölött, titeket sem ítélnek majd el. Mi mondhatjuk persze: „Ez szép, nem igaz?” Közületek bárki mondhatja: „Atyám, ez szép, de hogyan kell elkezdeni? Mi az első lépés ezen az úton?” Az első lépést a mai olvasmányban és az evangéliumi szakaszban találjuk. Az első lépés az önmagunkkal való szembenézés. Hogy legyen bátorságunk magunkat vádolni, mielőtt másokat vádolnánk. Pál dicséri az Urat, mert kiválasztotta őt, és „hálát ad Jézusnak, hogy megbízhatónak ítélte, és erre a szolgálatra rendelte őt, aki azelőtt káromló, üldöző és gyalázkodó volt. De irgalmat talált” (vö. 1Tim 1,12–13).

Szent Pál arra tanít minket, hogy önmagunkat vádoljuk. És az Úr a szálka hasonlatával, amely a testvéred szemében van, míg a tiédben a gerenda, ugyanezt tanítja nekünk. Előbb a saját szemünkből kell kiszednünk a gerendát, önmagunkat kell vádolnunk. Első lépésként önmagadat vádold, és ne érezd bírónak magad, hogy kivedd a szálkát mások szeméből – figyelmeztetett a pápa. Jézus azt a szót használja, amit a kétszínű, hamis lelkű emberekkel szemben: képmutató. Azok, akik nem tanulják meg, hogy önmagukat vádolják, képmutatóvá válnak. Mindenki. Világos? Mindenki. A pápától kezdve lefelé: mindenki. Ha közülünk valakinek nincs meg az önvádló képessége, hogy aztán, ha szükséges, szóljon a többiek dolgáról, az nem keresztény. Az az ember nem lép be a kiengesztelődés, a megbékélés, a gyengédség, a jóság, a megbocsátás, a nagylelkűség, az irgalmasság szép művébe, amelyet Jézus Krisztus hozott el.

Az első lépés tehát ez: kérni az Úrtól a megtérés kegyelmét, és amikor a mások hibáira gondolnék, megállni. Amikor kedvem támad beszélni mások hibáiról, meg kell állnom. És én? Legyen bátorságom, mint Pálnak itt: káromló, üldöző és gyalázkodó voltam… És mi hány dolgot mondhatunk el magunkról? Takarítsuk meg a másokról való megjegyzéseket, és inkább magunkra tegyünk megjegyzéseket. Ez a nagylelkűség útjának első lépése. Mert az, aki csak a szálkát képes nézni a másik ember szemében, az végül hitvány lesz: hitvány lesz a lelke, tele kisszerűséggel, tele pletykával.

Kérjük az Úr kegyelmét, hogy Jézus tanácsát kövessük: nagylelkűek legyünk a megbocsátásban, nagylelkűek az irgalmasságban. Ahhoz, hogy szentté avassanak egy embert, el kell végezni egy egész eljárást, csodára van szükség, aztán az egyház szentnek nyilvánítja. De ha találnánk egy embert, aki soha, de soha nem mondott rosszat másokról, akkor őt azonnal szentté lehetne avatni – mondta péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír