A pápa május 19-én reggel a Szent Márta-Házban bemutatott szentmisén homíliájában az Apostolok Cselekedeteiből vett első olvasmányhoz fűzte gondolatait (14,5–18). „Csodálattal tekinthetünk Szent Pál evangelizáló elkötelezettségére” – fogalmazott.

A népek apostolának szilárd, de mindig mozgásban lévő szíve volt. Ikóniumban meg akarták ölni, azonban nem panaszkodott emiatt, hanem folytatta útját, és tovább evangelizált Likaónia térségében. Az Úr nevében meggyógyított egy béna embert. A pogányok – látván a csodát – azt hitték, hogy Pál és a kíséretében lévő Barnabás földre szállt istenek: Zeusz (Jupiter) és Hermész (Merkur). Pál csak nehezen tudta meggyőzni a tömeget arról, hogy ők is halandó emberek. Pál élete ilyen emberi események között zajlott – mutatott rá Ferenc pápa, majd így folytatta: „Mi is, mindnyájan annyi esemény között élünk, amelyek egyik helyről a másikra visznek bennünket. De kértük-e már a kegyelmet, hogy állhatatos legyen szívünk, mint amilyen Pálé volt? Nem panaszkodott az üldöztetés miatt, hanem elment egy másik városba, ott kezdett el prédikálni, meggyógyított egy beteget. Megértette, hogy annak az illetőnek elegendő hite volt ahhoz, hogy meggyógyuljon. Azután lecsillapította a lelkes embereket, akik áldozatot akartak bemutatni neki. A helyi kultúra nyelvén hirdette, hogy csak egy Isten van. Mindezt csak állhatatos szívvel lehet megtenni.

Hol volt Pál szíve, hogy olyan rövid időn belül olyan sok változást tudott előidézni és megfelelő módon tudott fellépni az egyes helyzetekben?” – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Az evangéliumban Jézus azt mondja nekünk, hogy az Atya elküldi nekünk a Szentlelket, aki majd mindent „megtanít” és „eszünkbe juttat mindent”, amit Ő mondott nekünk (vö. Jn 14,21–26). Szent Pál szíve tehát szilárdan a Szentlélekben gyökerezett, ebben az ajándékban, amelyet Jézus küldött nekünk.

Ha szilárd pontot akarunk találni életünkben, akkor nekünk is hozzá kell mennünk. Ő a szívünkben van, a keresztségben kaptuk meg. A Szentlélek erőt ad, ő adja meg nekünk ezt a szilárd kitartást, hogy az élet annyi eseményén keresztül előre haladjunk – fejtette ki a pápa, majd hozzáfűzte: Jézus két dolgot mond nekünk a Szentlélekről: „megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek”. Pontosan ez történik Szent Pállal: a Szentlélek megtanítja neki, és eszébe juttatja az üdvösség üzenetét. A Szentlélek ad állhatatosságot szívének.

Ezt a példát látván feltehetjük magunknak a kérdést: milyen az én szívem? Olyan szív, amelyik ide-oda táncol; mint egy pillangó, ide-oda repked; olyan szív, amelyik megijed az élet eseményeitől, elrejtőzik, és fél tanúságot tenni Jézus Krisztusról? Bátor szív, vagy olyan szív, amelyik fél és mindig el akar rejtőzni? Mi fontos szívünk számára? Mely kincshez ragaszkodik szívünk? Mire összpontosít? A problémákra, amelyek mindnyájunk életében jelen vannak? Olyan szív, amely a mindennapok isteneire szegeződik, vagy szilárd a Szentlélekben? Jót tesz nekünk, ha megvizsgáljuk szívünk állhatatosságát és végiggondoljuk mindennapi életünk annyi eseményét: otthon, a munkahelyen, kapcsolatainkat gyermekeinkkel, a szomszédokkal, munkatársainkkal, mindenkivel – buzdított a Szentatya.

Hagyom-e, hogy elsodorjanak az események, vagy állhatatos szívvel élem meg őket? Egyedül a Szentlélek adhat bizonyosságot és erőt szívünknek. Gondoljunk arra, hogy szép ajándékot kaptunk, amelyet Jézus hagyott nekünk: a lelki erősség, a jótanács Szentlelkét, aki segít bennünket, hogy előre haladjunk a mindennapok eseményei között.

Ma végezzük el ezt a gyakorlatot: tegyük fel magunknak a kérdést: milyen a szívünk? Állhatatos, vagy nem? És ha igen, mire szegeződik? A dolgokra vagy a Szentlélekre? – hangzott el Ferenc pápa hétfő reggeli homíliájában.

Magyar Kurír