Március 3-án a déli Angelus elimádkozásakor a Szentatya a napi evangéliumról elmélkedve azt hangsúlyozta, hogy csak akkor vezethetünk másokat, ha mi tisztán látunk, bölcsen, alázatosan és szeretettel cselekszünk, beszédünkben pedig nem a rombolás útját választjuk.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakasz rövid példázatokat mutat be, amelyekkel Jézus azt akarja megmutatni tanítványainak, milyen úton járjanak, hogy bölcsen éljenek. A kérdéssel: „Vezethet-e vak vakot?” (Lk 6,39), azt akarja kiemelni, hogy a vezető nem lehet vak, hanem jól kell látnia, vagyis bölcsességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy bölcsen vezessen, ellenkező esetben félő, hogy kárt okoz azoknak, akik rábízzák magukat. Jézus ezáltal felhívja a figyelmét azoknak, akik nevelői vagy irányítói megbízatással rendelkeznek: a lelkipásztoroknak, az állami hatóságoknak, a jogalkotóknak, a tanároknak, a szülőknek, s biztatja őket, hogy legyenek tudatában kényes szerepüknek, s mindig komolyan és felelősen keressék a helyes utat, amelyen az embereket vezetniük kell.

Jézus egy bölcsességi kifejezést vesz kölcsön, hogy önmagát követendő mesterként és vezetőként mutassa be: „A tanítvány nem áll a mester fölött. Ha mindent megtanult, olyan lesz, mint a mestere” (Lk 6,40). Ez arra vonatkozó felhívás, hogy az ő példáját és tanítását kövessük, hogy biztos és bölcs vezetők legyünk. Ezt a tanítást különösen a hegyi beszéd tartalmazza, amelyet a liturgia három vasárnap óta olvastat velünk az evangéliumban, és amely a szelídség és az irgalmasság magatartását javasolja annak érdekében, hogy őszinte, alázatos és igaz emberek legyünk. A mai szövegben egy másik jelentős mondatot is találunk, amely arra buzdít, hogy ne legyünk elbizakodottak és képmutatók. Így szól: „Miért nézed a szálkát testvéred szemében, és saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát?” (Lk 6,41). Oly sokszor, mindannyian tudjuk, könnyebb és kényelmesebb észrevenni és elítélni mások hibáit és bűneit anélkül, hogy ugyanilyen világosan felismernénk saját gyarlóságainkat. Mindig rejtegetjük gyarlóságainkat, magunk előtt is, másokét pedig könnyen észrevesszük. Megkísért bennünket, hogy elnézők legyünk magunkkal – bőkezűen mérünk magunknak –, másokkal viszont kérlelhetetlenek vagyunk. Mindig hasznos bölcs tanácsokkal segíteni felebarátainkat, de miközben észrevesszük és javítgatjuk hibáikat, tudatában kell lennünk, hogy nekünk is vannak hibáink. Ha azt gondolom, hogy nekem nincsenek, akkor nem ítélhetek meg vagy nem figyelmeztethetek másokat. Mindannyiunknak vannak hibái: mindenkinek. Tudatában kell lennünk ezeknek. És mielőtt másokról ítélkeznénk, tekintsünk magunkba! Így hitelesen tudunk cselekedni, alázattal, tanúságot téve a szeretetről.

Hogyan ismerhetjük fel, hogy szemünk tiszta-e vagy gerenda akadályozza látásunkat? Erre is Jézus adja meg a választ: „Nem jó fa az, amelyik értéktelen gyümölcsöt terem; és viszont: nem értéktelen fa az, amelyik jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni” (Lk 6,43–44). A gyümölcs a tettek, de a szavak is. A szavakról is fel lehet ismerni a fa milyenségét. Aki ugyanis jó, az szívéből és szájából jót hoz elő, aki viszont rossz, az rosszat hoz elő, a legrombolóbb dolgot műveli köztünk: szájára vesz másokat, pletykál, rosszat mond másokról. Ez pusztító! Pusztítja a családot, pusztítja az iskolát, pusztítja a munkahelyet, pusztítja a lakónegyedet. A nyelvnél kezdődnek a háborúk. Gondolkodjunk el egy kicsit Jézusnak erről a tanításáról, és kérdezzük meg magunktól: én rosszat mondok másokról? Próbálom állandóan befeketíteni őket? Könnyebben veszem észre mások hibáit, mint a sajátjaimat? És igyekszünk-e legalább egy kicsit megjavulni? Valamennyiünknek jót tenne!

Kérjük Mária támogatását és közbenjárását, hogy követni tudjuk az Urat ezen az úton!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Üdvözöllek mindannyiatokat, akik Rómából, Olaszországból és más országból jöttetek, külön is üdvözlöm a varsói, madridi, ibizai és formenterai zarándokokat.

Köszöntöm az otrantói egyházmegye kisszemináriumának közösségét, melynek tagjai szüleikkel zarándokoltak Rómába.

Ma sok olasz egyházközség jelen van, sok bérmálkozó fiatal és sok tanuló az iskolákból. Nem sorolhatok fel minden csoportot, de köszönetet mondok mindnyájatoknak, amiért eljöttetek, és biztatlak benneteket, hogy örömmel, nagylelkűen haladjatok előre, mindenhol tanúságot téve az Úr jóságáról és irgalmáról.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír