Ferenc pápával készült, egész oldalas interjút közölt az egyik legnagyobb olasz napilap, a La Repubblica október elsején. A cikk szerzője Eugenio Scalfari, az újság alapítója, aki szeptember 24-én a Vatikánban beszélgetett a Szentatyával. A találkozóra a pápa és az újságíró levélváltását követően került sor, amelyben a hitről, az Egyház szerepéről a világban, a párbeszédről, valamint a hívők és nem hívők közötti kapcsolódási pontokról cseréltek eszmét.

„Célunk nem a prozelitizmus” (azaz erőszakos térítés), ami „egy magasztos badarság, aminek nincs értelme”, hanem, hogy „meghallgassuk az emberek szükségleteit, vágyait, csalódásait, reményeit” – nyilatkozta a lapnak a Szentatya. Ferenc pápa egy „missziós és szegény Egyház” képét vázolja a Eugenio Scalfarival folytatott beszélgetésben, amely Egyházat „800 évvel ezelőtt Szent Ferenc testesített meg. Ennek az Egyháznak ma ugyanúgy megvan a létjogosultsága, hogy reményt adjon a fiataloknak, segítse az időseket, utat nyisson a jövőnek, terjessze a szeretetet”.

„Szegényen a szegények között” – magyarázza a pápa. – Be kell fogadnunk a kirekesztetteket, és a békét kell hirdetnünk.

” Ezért a II. Vatikáni Zsinat úgy határozott, hogy az Egyház „megnyílik a modern kultúra előtt”.

Ez „a vallási ökumenizmust és a nem hívőkkel való párbeszédet jelentette – amint azt a zsinati atyák értelmezték – tette hozzá Róma püspöke, hozzátéve: azután viszont „nagyon kevés történt ebben az irányban”. Mint mondja: „bennem megvan az alázat és az ambíció, hogy ezt megvalósítsam”.

Az interjúban még szóba került a jó és a rossz fogalma; a lelkiismereti szabadság; a felebarát iránti szeretet, amely kovász a közjó számára, s amelyet elhomályosít a nárcizmus; egyfajta elmezavar, amely a nagyhatalmú embereket sújtja.

A pápa elismeri, hogy az egyházi vezetők is önimádók voltak, udvartartásuk hízelkedése rossz hatással volt rájuk. Mint fogalmazott: „az udvar a pápaság leprája”. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett: ez „nem a kúria a maga egészében, hanem a Szentszéket szolgáló apparátus felügyelői, amelyek túlságosan Vatikán-központúak, nagyrészt a Vatikán világi érdekeit szolgálják, és elhanyagolják a minket körülvevő világot. Nem osztom ezt a nézetet, és mindent elkövetek, hogy megváltoztassam. Az Egyháznak ugyanis újra Isten népe közösségének kell lennie, ahol a papok, a plébánosok, a püspökök Isten népét szolgálják.”

A Szentatya, az újságíró kérdésére, kedvenc szentjeiről is beszélt: Szent Pálról, Szent Ágostonról, Szent Benedekről, Aquinói Szent Tamásról, Loyolai Szent Ignácról és Assisi Szent Ferencről. Szent Pál nélkül, szerinte, nem lehet senki tudatos keresztény. Ha a felsoroltak közül is választania kell, akkor Ágoston és Ferenc áll legközelebb a szívéhez. Ugyanakkor nem tudja osztályozni a szenteket, előbb tudja felsorolni a legjobb argentin focistákat.

A teljes interjú a La Repubblica hírportálján olvasható olaszul és angolul is.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír