Október 8-án, hétfőn a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmise homíliájában Ferenc pápa az irgalmas szamaritánus példája nyomán arra buzdította a híveket és a papokat, hogy legyenek nyitottak Isten meglepetéseire, és álljanak a szükséget szenvedők rendelkezésére.

Hétfő reggeli homíliájában a Szentatya az irgalmas szamaritánusról szóló Lukács-evangéliumi szakaszt (Lk 10,25–37) értelmezte: útonálló rablók véresre vernek egy embert, otthagyják félholtan. Az arra járó pap, meglátva, továbbhalad anélkül, hogy figyelembe venné saját küldetését, mert egyedül csak a maga imájára gondol.

Hasonlóképpen cselekszik a levita is, aki a Törvény kultúrájának embere – fogalmazott Ferenc pápa. A továbbhaladás fogalmát értelmezve kifejtette: a pap és a levita „hivatalnokok”, akik „következetesen” teszik a dolgukat, amikor azt mondják, hogy „nem az én dolgom”.

Ellenben a szamaritánus, akit Izrael népe bűnösnek tartott és kiközösített, nem ment tovább. Meglehet, hogy egy úton lévő kereskedő volt, ám ő nem nézte az óráját, és nem gondolt arra, hogy maga is véres lesz. Közel ment a sebesülthöz, leszállt a szamaráról, olajat és bort öntött a férfi sebeire, majd bekötözte. Bepiszkította a kezeit és a ruháját. Majd feltette a sebesültet a nyeregbe, elvitte egy fogadóba, s közben mindene piszkos és véres lett. Gondjába vette az elesettet, és nem mondta, hogy hívjanak orvost, mert neki mennie kell, s ő már megtette a magáét. Nem! „Gondjába vette”, mondván: „Most az enyém vagy, nem tulajdonomként, hanem hogy szolgáljak neked.” Ő nem hivatalnok volt, neki volt szíve, nyitott szíve – hangsúlyozta a pápa.

A példabeszéd szereplői közül kitért a Szentatya a vendégfogadósra is, aki „elképedt” annak a láttán, hogy egy „idegen”, egy pogány, aki nem tartozik Izraelhez, megállt, és segített ennek az embernek. Két dénárt adott a fogadósnak, és megígérte, hogy kiegészíti majd visszatértekor a még fölmerülő esetleges költségeit.

Kétkedés fogta el a fogadóst – értelmezte a pápa –, hogy nem kapja a vissza a járandóságát. A szamaritánus azonban a tanúságtételével nyitott maradt az Istenre. „A kettő közül egyik sem volt hivatalnok” – emelte ki a Szentatya.

„Keresztény vagy?” – tette fel a kérdést Ferenc pápa. – „Igen, járok vasárnapi misére, törekszem jót tenni, kevesebbet pletykálni, mert szeretek egyébként pletykálkodni, de egyébként teszem a jót.” „De nyitott vagy? – kérdezett tovább a pápa. – Nyitott vagy Isten meglepetéseire, vagy zárt keresztény hivatalnok vagy?” „Ezt meg ezt teszem, járok misére vasárnaponként, áldozok, évenként gyónok, tehát én rendben vagyok.” Ezek azok a keresztények, akik nem nyitottak Isten meglepetéseire, akik annyi mindent tudnak Istenről, csak éppen nem találkoznak vele; akik soha nem döbbenek meg a tanúságtétel láttán. Sőt, ők maguk képtelenek a tanúságtételre.

A Szentatya arra buzdította homíliájában a világi híveket és a pásztorokat, hogy kérdezzék meg maguktól, vajon nyitott keresztények-e mindarra, amit az Úr ad nap mint nap. Nyitottak vagyunk-e Isten meglepetéseire, mint ez a szamaritánus, aki nehéz helyzetbe hozta magát, vagy pedig megmaradunk hivatalnok keresztényeknek, akik megcsinálják azt, amit meg kell tenni a szabály szerint? – e kérdés kapcsán a pápa utalt néhány teológus véleményére, akik szerint ez a példabeszéd az egész evangéliumot magában foglalja.

„Mindannyian a sebesült ember vagyunk, a szamaritánus pedig Jézus. Ő gyógyította meg sebeinket. Közel jött hozzánk. Gondjába vett minket. Fizetett értünk. És azt mondta Egyházának: Ha szükség van többre, fizesd ki, és amikor visszatérek, kiegyenlítem. Gondoljátok meg jól, ebben a szakaszban benne van az egész evangélium” – hangsúlyozta reggeli homíliája végén Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Insider

Magyar Kurír