Milyennek kell lenni Jézus tanítványának? – Ferenc pápa Szent Cirill és Metód liturgikus emléknapján Európa társvédőszentjeinek alakjából indult ki. Az Apostolok Cselekedeteiből vett első olvasmányt (ApCsel 13,46-49) kommentálva hangsúlyozta, hogy a keresztény „küldött”. Az Úr elküldi tanítványait, és azt kéri tőlük, hogy haladjanak tovább mindig az úton. Ez azt jelenti, hogy a keresztény az Úr olyan tanítványa, aki mindig folytatja útját.

Nem lehet elképzelni egy egyhelyben álló keresztényt: a keresztény, aki tétlenül áll, önazonosságában beteg keresztény, valami rendellenesség van identitásában. A keresztény olyan tanítvány, aki mindig halad előre. Az Úr azt mondja: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot.” Menjetek, haladjatok előre! Íme, a keresztény önazonosság első magatartásformája: mindig haladjunk előre, akkor is, ha nehézségekkel találkozunk, jussunk túl a nehézségeken.

Ez történt Pállal a pizídiai Antióchiában, ahol nehézségei voltak a zsidó közösséggel, ezért a pogányokhoz fordult, és őket küldte előre. Jézus arra buzdít, hogy menjük ki az útkereszteződésekre, és hívjunk meg mindenkit, jókat és rosszakat egyaránt. Igen, a rosszakat is! Mindenkit! A keresztény tehát halad előre, és ha nehézségekkel találkozik, akkor is tovább megy, hogy hirdesse: Isten országa közel van.

A keresztény identitás második aspektusa az, hogy a keresztény mindig bárány marad. A keresztény bárány, és meg kell őriznie ezt az önazonosságát. Az Úr úgy küld el bennünket, mint bárányokat a farkasok közé. De valaki azt javasolhatná, hogy erővel lépjünk fel ellenük. Gondoljunk Dávidra, amikor a filiszteusokkal kellett megküzdenie: fel akarták öltöztetni Saul minden harci fegyverzetével, olyannyira, hogy mozdulni sem bírt. Ekkor már nem volt önmaga, nem volt az alázatos, az egyszerű Dávid. Végül fogta parittyáját és megnyerte a harcot.

Legyünk bárányok, ne váljunk farkasokká. Néha a kísértés arra késztet, hogy ezt gondoljuk: „ezek a farkasok ravaszok, és én ravaszabb leszek náluk” – mondta a pápa, majd ismét hangsúlyozta: „Legyünk bárányok. Ne buták, de bárányok. Keresztény leleményességgel, de mindig bárányok. Mert ha te bárány vagy, Ő megvéd téged. De ha te erősnek érzed magad, mint a farkasok, Ő nem véd meg téged, magadra hagy, és a farkasok elevenen megesznek, mint egy bárányt”.

Az önazonosság harmadik szempontja a keresztény stílus, ami nem más, mint az öröm kifejezése. A keresztények olyan személyek, akik örvendeznek, mert ismerik az Urat, és elviszik a többiekhez. Nem lehet keresztényként öröm nélkül előrehaladni, nem lehet bárányként örömtelenül előremenni. A problémákban, a nehézségekben, saját tévedéseinkben és vétkeinkben is jelen van Jézus öröme, mert Jézus mindig megbocsát és segít. Az evangéliumot tehát ezeknek a bárányoknak kell örömmel tovább vinniük, akiket az Úr küldött el.

Nem tesznek jót sem az Úrnak, sem az egyháznak azok a keresztények, akik sopánkodó „adagio tempóban” élnek, mindig mindenért panaszkodnak, mindig szomorúak. Ez nem a tanítvány stílusa. Szent Ágoston ezt mondja a keresztényeknek: „Menj előre és énekelj!”

Örömmel élni: ez a keresztény ember stílusa. Hirdessük az evangéliumot örömmel. És az Úr mindent megtesz. A túlzott szomorúság, a keserűség azonban oda vezet el, hogy úgymond Krisztus nélküli kereszténységet élünk: a kereszt kiüresíti a keresztényeket, akik a sírbolt előtt könnyeket hullatnak, mint Mária Magdolna, anélkül az öröm nélkül, hogy rátaláltak volna a feltámadt Krisztusra.

Szent Cirill és Metód, a két keresztény tanítvány ünnepén az egyház a keresztény önazonosságról elmélkedik. A keresztény olyan férfi vagy nő, aki mindig előrehalad, túljut a nehézségeken.

A pápa a következő fohásszal zárta homíliáját: „A két szent fivér, Európa társvédőszentjei közbenjárására az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy olyan keresztényekként élhessünk, akik bárányként, örömmel haladnak előre.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír