Az Úr adjon békét napjainkban, békét a szívekben, békét a családokban, békét a nemzetek között – hangsúlyozta Ferenc pápa homíliájában, 2015. január 1-én, Szűz Mária Isten Anyja ünnepén, a Szent Péter bazilikában bemutatott békevilágnapi szentmisén.

Ma eszünkbe jutnak azok a szavak, amelyeket Erzsébet mondott, amikor megáldotta a Szent Szüzet: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám?” (Lk 1,42-43) - kezdte homíliáját a Szentatya.

Ez az áldás folytonosságban van azzal a papi áldással, amelyet Isten sugallt Mózesnek, hogy adja át Áronnak és az egész népnek: „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget” (Szám 6,24-26). Szűz Mária istenanyaságát ünnepelve az egyház arra emlékeztet bennünket, hogy Mária az első, aki ebben az áldásban részesült. Őbenne teljesedik be az áldás: valóban, egyetlen más teremtményre sem ragyogtatta rá arcát az Úr úgy, mint Máriára, aki emberi arcot adott az örök Igének, hogy így mindnyájan szemlélhessük azt.

Azon túl, hogy szemlélhetjük Isten arcát, dicsérhetjük és dicsőíthetjük őt a pásztorokhoz hasonlóan, akik hálaénekkel tértek haza Betlehemből, miután látták a Gyermeket és fiatal édesanyját (vö. Lk 2,16). Krisztus és Anyja együtt voltak, csakúgy, mint a Kálvárián, mert elválaszthatatlanok egymástól. Rendkívül szoros kapcsolat áll fenn közöttük, mint minden gyermek és anyja között. Krisztus teste, ami üdvösségünk sarkpontja (Tertulliánus) – beleszövődött Mária méhébe (vö. Zsolt 139,13). Ez az elválaszthatatlanság abból a tényből is fakad, hogy Mária, akit Isten arra választott ki, hogy a Megváltó Anyja legyen, bensőleg osztozott a Fiú egész küldetésében, mellette maradt a végsőkig, a Kálváriáig.

Mária azért van Jézussal ilyen egységben, mert Őáltala megismerte a szívet, megismerte a hitet, amelyet az anyaság tapasztalata és a Fiával való bensőséges kapcsolat táplált. A Szent Szűz a hit asszonya, aki helyet készített Istennek szívében, terveiben; hívő asszony, aki képes rá, hogy Fia ajándékában felismerje „az idők teljességének” (Gal 4,4) eljövetelét, amelyben Isten, az emberi lét alázatos útját választva, személyesen belépett az üdvösségtörténet sodrába. Ezért nem lehet Jézust Anyja nélkül megérteni.

Ugyanígy elválaszthatatlanok egymástól Krisztus és az egyház, mert az egyház és Mária mindig együtt vannak és éppen ez a nő misztériuma az egyházi közösségben, és nem lehet megérteni a Jézus által véghezvitt üdvösséget az egyház anyaságának figyelembevétele nélkül. Elválasztani Jézust az egyháztól olyan lenne, mintha egy „abszurd dichotómiát” (kettéválasztást) akarnánk bevezetni – mint ahogy Boldog VI. Pál írta (vö. Evangelii nuntiandi k. apostoli buzdítás, 16). Nem lehet „szeretni Krisztust, de az egyházat nem, hallgatni Krisztust, de az egyházat nem, Krisztushoz tartozni, de az egyházon kívülről” (uo.) A mi hitünk nem egy elvont tanítás vagy egy filozófia, hanem létfontosságú és teljes kapcsolat egy személlyel: Jézus Krisztussal, Isten egyszülött Fiával, aki emberré lett, meghalt és feltámadt, hogy üdvözítsen minket és közöttünk él. Hol találkozhatunk vele? Az egyházban találkozunk vele, a mi hierarchikus Anya Szentegyházunkban. Az egyház az, aki ma ezt mondja: „Íme, az Isten báránya”; az egyház az, aki hirdeti Őt; Jézus az egyházban hajtja végre kegyelmi gesztusait, amelyek a szentségek.

Az egyháznak ez a cselekvése és küldetése kifejezi anyaságát. Ugyanis az egyház olyan, mint egy anya, aki gyengéden őrzi Jézust és mindenkinek odaajándékozza őt örömmel és nagylelkűen. Krisztus egyetlen megnyilvánulását, még a legmisztikusabbat sem lehet leválasztani az egyház húsáról és véréről, Krisztus Testének történelmi valóságáról. Az egyház nélkül Jézus Krisztus egy eszmévé, egy erkölccsé, egy érzelemmé szűkül le. Az egyház nélkül Krisztussal való kapcsolatunk képzeletünk, értelmezéseink, kedélyállapotunk rabjává válna.

Kedves Fivérek és Nővérek! Jézus Krisztus áldás minden ember és az egész emberiség számára. Az egyház, amikor nekünk adja Jézust, az Úr áldásának teljességét kínálja fel. Pontosan ez Isten népének küldetése: kiárasztani minden népre a Jézus Krisztusban megtestesült Isten áldását. És Mária, Jézus első és tökéletes tanítványa, első és tökéletes híve, a zarándokúton haladó egyház példaképe az, aki megnyitja az egyháznak ezt az anyai útját és mindig támogatja anyai küldetését, amely minden embernek szól. Tapintatos és anyai tanúságtétele a kezdetektől fogva együtthalad az egyházzal. Ő, Isten Anyja egyben az egyház Anyja, és az egyház révén minden ember és minden nép Anyja.

Ez az édes és gondos Anya eszközölje ki számunkra az Úr áldását az egész emberi család számára. Különösen ma, a béke világnapján, fohászkodjunk közbenjárásáért, hogy az Úr adjon békét napjainkban, békét a szívekben, békét a családokban, békét a nemzetek között. Idén a béke világnapjára írt üzenet címe: „Már nem rabszolgák, hanem testvérek vagytok”.

Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy szabadok legyünk, hogy Isten gyermekei legyünk és mindenki saját felelősségének megfelelően küzdjön a rabszolgaság modern formái ellen. Minden nép, kultúra és vallás, egyesítsük erőinket. Vezessen és támogasson minket Ő, aki szolgánkká vált, hogy mindnyájunkat egymás testvérévé tegyen.

Tekintsünk Máriára, szemléljük Isten Szent Anyját. Javaslom, hogy köszöntsük Őt együtt, ahogy Efezus bátor népe is tette, amely felkiáltott, amikor pásztorai beléptek a templomba: „Isten Szent Anyja!”. Milyen szép ez a köszöntés Anyánk számára… Egy történet szerint, nem tudom igaz-e, egyeseknek közülük bot volt a kezükben, talán azért, hogy megértessék a püspökökkel, mi történt volna, ha nem lett volna bátorságuk Máriát Isten Anyjának kihirdetni… - tette hozzá rögtönzött szavakkal a pápa, majd így folytatta: Mindannyiótokat arra hívlak, botok nélkül, hogy álljatok fel és háromszor állva köszöntsük Máriát a korai egyház szavaival: „Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja!” – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír