Jelen voltak a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának papjai és munkatársai, Jean-Louis Tauran bíboros, a dikasztérium elnöke vezetésével.

A pápa a napi evangéliumi szakaszhoz (Jn 20,24-29) fűzte gondolatait. Jézus, feltámadása után megjelenik az apostoloknak, de Tamás nincs közöttük. „Jézus azt akarta, hogy várjon egy héten át”– magyarázta Ferenc pápa. Az Úr tudja, hogy mit miért tesz. Mindnyájunknak megadja azt az időt, ami szerinte a legmegfelelőbb számunkra. Tamásnak egy hétnyi időt adott. Jézus ekkor felfedi sebeit Tamásnak. „Az Úr egész teste tiszta volt, gyönyörű, fénnyel teli” – hangsúlyozta a Szentatya.

De testén ott voltak sebei, amelyek most is ott vannak, és amikor az Úr eljön a világ végén, megmutatja majd sebeit. Tamás, hogy képes legyen hinni, meg akarta érinteni ujjaival Jézus sebeit. Makacs volt. De az Úrnak éppen egy ilyen makacs emberre volt szüksége ahhoz, hogy megértessen velünk valami még nagyobbat. Tamás látta az Urat, aki felszólította, hogy tegye ujjait Jézus oldalába. És Tamás nem azt mondta, hogy tényleg igaz, az Úr feltámadt! Nem! Ennél többet mondott. Azt mondta: „Én Uram, én Istenem!” Az első volt a tanítványok közül, aki megvallotta Krisztus istenségét a feltámadás után. És imádta Istent. „Így megértjük az Úr szándékát, hogy miért akarta megvárakoztatni Tamást: hitetlenségét is hozzá akarta kapcsolni nem feltámadása, hanem istensége elismeréséhez. A sebeken keresztül találkozhatunk Jézus-Istennel” – mondta Ferenc pápa.

Nincs más módja. Az egyház történelmében történtek hibák az Istenhez vezető úton. Néhányan azt hitték, hogy az élő Istennel, a keresztények Istenével az elmélkedésben találkozhatunk, ha egyre inkább előrehaladunk az elmélkedésben. Ez veszélyes, nemde? Hányan eltévednek ezen az úton és soha nem érkeznek meg. Talán elérkeznek Isten megismeréséhez, de nem Jézus Krisztus megismeréséhez, aki Isten Fia, a Szentháromság második Személye. Őhozzá nem érkeznek el. A gnosztikusok útja ez. Jók ők, dolgoznak, de nem ez a helyes út. Nagyon bonyolult és nem juttat révbe.

Mások azt gondolták, hogy ahhoz, hogy eljussunk Istenhez, sanyargatnunk kell magunkat, szigorúnak kell lennünk és a bűnbánat útját választották: csak a bűnbánat és a böjtölés útját. És ők sem érkeztek el az élő Istenhez, Jézus Krisztushoz. Ezek a pelagiánusok, akik azt hiszik, hogy erőfeszítéseikkel célba érhetnek. Jézus azonban azt mondja nekünk: ahhoz, hogy találkozhassunk vele, meg kell találnunk sebeit. „Jézus sebeit pedig akkor találod meg, ha az irgalmasság cselekedeteit hajtod végre, ha adsz megsebesült testvéred testének és lelkének – hangsúlyozom testének –, mert éhes, mert szomjas, mert mezítelen, mert megalázták, mert rabszolga, mert börtönben van, mert kórházban van.

Ezek ma Jézus sebei” – folytatta homíliájában a Szentatya. Jézus azt kéri tőlünk, hogy valljuk meg belé vetett hitünket, de ezeken a sebeken keresztül. „Ó, nagyon jó, hozzunk létre egy alapítványt, hogy segítsük ezeket a személyeket és tegyünk sok jót, hogy segítsük őket”. Ez fontos, de ha ezen a szinten maradunk, akkor pusztán filantrópok, emberbarátok vagyunk. Meg kell érintenünk Jézus sebeit, meg kell simogatnunk Jézus sebeit, gyöngéden ápolnunk kell Jézus sebeit, meg kell csókolnunk Jézus sebeit, még pedig szó szerint.

Gondoljunk arra, hogy mi történt Szent Ferenccel, amikor átölelte a leprást? Ugyanaz, mint Tamással: élete megváltozott! Ahhoz, hogy megérintsük az élő Istent, nem kell továbbképző tanfolyamot végeznünk, hanem be kell lépnünk Jézus sebeibe. Ehhez pedig elég kilépni az utcára.

Kérjük Szent Tamás közbenjárását azért a kegyelemért, hogy bátran és gyöngéden belépjünk Krisztus sebeibe. Ekkor biztosan megkapjuk a kegyelmet, hogy az élő Istent imádhassuk – fejezte be szerda reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír