„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket” (Jn 15,9–11). Ferenc pápa Jézusnak abból a megállapításából indult ki homíliájában, hogy az ő szeretete végtelen. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg szeretetében, mert az az Atya szeretete, és arra szólít, hogy tartsuk meg parancsolatait. Természetesen a tízparancsolat az alap, de követni kell mindazt, amit Jézus tanított nekünk, ezek a mindennapi élet parancsolatai, amelyek a keresztény ember életmódját jelentik. Hosszú a parancsolatok listája, amit Jézus elénk tár, de a lényege csupán egyvalami: az Atya szeretete Jézus iránt és irántunk.

Sokféle szeretet létezik – állapította meg a pápa –, ilyen a pénz szeretete, a hiúság, a páváskodás szeretete, a büszkeség, a hatalom szeretete, amikor sok igazságtalanságot is elkövetünk, hogy még nagyobb hatalmunk legyen… Ezek azonban másfajta szeretetet jelentenek, nem Jézus és az Atya szeretetét. Ő azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg szeretetében, ami az Atya szeretete. Gondoljunk azokra a másféle szeretettípusokra, amelyek eltávolítanak minket Jézus szeretetétől. Ott van aztán a szeretet mértéke is: aki félig szeret, az nem szeret. Más dolog kedvelni, és más szeretni – figyelmeztetett a szentatya. Szeretni több, mint kedvelni. Mi tehát a szeretet mértéke? A szeretet mértéke az, ha határtalanul szeretünk. Ha betartjuk a parancsolatokat, amiket Jézus szabott nekünk, akkor megmaradunk Jézus szeretetében, ami egyenlő az Atya szeretetével. Határtalanul. Enélkül a szeretet langyos vagy érdekvezérelt.

„Uram, de miért emlékeztetsz minket ezekre a dolgokra?” – kérdezhetjük. „Azért, hogy az én örömöm bennetek legyen, és a ti örömötök teljes legyen.” Ha az Atya szeretete jön Jézushoz, Jézus a szeretet útját tanítja nekünk, mely a nyitott szív, a határtalan szeretet és a többi, másféle szeretet mellőzése. Az Úr iránti nagy szeretet az, ha megmaradunk ebben a szeretetben, és örömet érzünk. A szeretet és az öröm ajándék, melyet kérnünk kell az Úrtól – buzdított Ferenc pápa.

Ezzel kapcsolatban egy rövid történetet mondott el: egy papot kineveztek püspökké. Elment idős édesapjához, hogy elújságolja a hírt. Az idős férfi már nyugdíjas volt, egyszerű, alázatos ember, aki egész életében munkásként dolgozott, nem járt egyetemre, de egy egész élet bölcsességét gyűjtötte össze. Csupán két dolgot tanácsolt a fiának: „Engedelmeskedj, és adj örömet az embereknek.” Ez az ember megértette, hogy engedelmeskedni kell az Atya szeretetének, nem törődve más szeretettel, engedelmeskedni kell ennek az ajándéknak, aztán pedig örömet kell adni az embereknek – magyarázta a szentatya. Majd így folytatta tanítását: Mi, keresztények, világi hívők, papok, szerzetesek, püspökök örömet kell hogy adjunk az embereknek. Hogy miért? A szeretet útja miatt, minden érdek nélkül, csak a szeretet útja miatt. A mi keresztény küldetésünk az, hogy örömet adjunk az embereknek.

Homíliája végén Ferenc pápa így fohászkodott: „Ahogyan a mai liturgiában imádkoztuk, az Úr őrizze meg ezt az ajándékot, hogy megmaradjunk Jézus szeretetében, és örömet adhassunk az embereknek!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír