Ha állhatatosan Jézusra függesztjük tekintetünket, csodálkozva vesszük észre, hogy ő az, aki szeretettel néz mindannyiunkra. Erről beszélt Ferenc pápa január 31-én, Bosco Szent János liturgikus emléknapján a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A Zsidókhoz írt levél szerzője a napi szentleckében (Zsid 12,1–4) arra buzdít minket, hogy türelemmel és állhatatosan emeljük tekintetünket Jézusra. Az evangéliumi szakaszban (Mk 5,21–43) pedig Jézus ránk néz, és észrevesz minket. Jézus közel van, mindig az emberek között jár – magyarázta a pápa.

Nem a személyi testőreivel van, akik vigyáznak, hogy ne érjenek hozzá az emberek. Nem, nem! Jézus ott maradt, és az emberek tolongtak körülötte. Jézus ahányszor kimozdult, egyre nőtt a tömeg. A „statisztika-szakértők” lehet, hogy azt mondták volna: „Csökken Jézus rabbi népszerűsége...” De ő mást keresett: az embereket. Az emberek pedig őt: Jézust nézték, és ő állta a tekintetüket. „Igen, igen, az embereket nézte, a sokaságot” – „Nem, mindegyiket egyenként!” És ebben áll Jézus tekintetének a sajátossága. Jézus nem mossa egybe az embereket, ő személyenként nézi őket.

Márk evangéliuma két csodát beszél el: Jézus meggyógyít egy tizenkét éve vérfolyásban szenvedő asszonyt, aki a tömegben megérinti ruhája szélét. És ő észreveszi, hogy megérintették. Aztán föltámasztja a zsinagóga egyik elöljárójának, Jairusnak a tizenkét éves kislányát. Észreveszi, hogy a lány éhes, és szól a szüleinek, hogy adjanak neki enni. Jézus tekintete tehát a nagy dolgoktól az aprókig terjed. Így néz ő: mindannyiunkat, de egyenként, személyenként. Nézi a nagy gondjainkat vagy a nagy örömeinket, de nézi az apró dolgainkat is. Mert közel van. Jézust nem rettentik el a nagy dolgok, de a kicsiket is számontartja. Így néz Jézus – fejtette ki szentbeszédében a pápa.

Ha türelemmel és kitartással futjuk meg az előttünk lévő pályát, tekintetünket Jézusra emelve, akkor az történik majd velünk, ami a tömeggel Jairus lányának föltámasztása után: nagyon fogunk csodálkozni. A szentatya homíliája végén szokás szerint arra kérte a híveket, hogy gondolkozzanak el, hogyan érinti ez személyes életüket, tegyék föl a kérdéseket maguknak: Én megyek előre, Jézusra nézve, őrá függesztve tekintetemet, és mit találok? Azt, hogy ő is engem néz! És ez nagy csodálkozásra késztet engem. Ez a Jézussal való találkozás miatti csodálat. De mi félünk! Ne féljünk, mint ahogy nem félt az az idős asszony megérinteni Jézus ruhája szegélyét. Ne féljünk! Fussuk meg ezt az utat, mindig Jézusra függesztve tekintetünket! És szép meglepetésben lesz részünk, ami csodálattal tölt el minket: maga Jézus is ránk függeszti tekintetét – mondta végül a kedd reggeli szentmisén Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír