Április 22-én az általános kihallgatás keretében Ferenc pápa folytatta családról szóló katekézissorozatát. A férfi és a nő egyenrangúságáról, a köztük lévő stabil életszövetség szükségességéről elmélkedett.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!A családról szóló előző katekézisemet az ember teremtéséről szóló első elbeszélés alapján tartottam. A Teremtés könyvének első fejezetében ezt olvassuk: „Isten megteremtette az embert az ő képmására: Isten képmására teremtette; férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27)Ma szeretném kiegészíteni gondolataimat a második teremtéselbeszéléssel, amelyet a második fejezetben találunk. Ott azt olvassuk, hogy a föld és az ég megteremtése után az Úristen „megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét; így lett az ember élőlénnyé” (2,7). Ő a teremtés koronája, de valami hiányzik. Isten azután egy gyönyörű kertbe helyezi az embert, hogy gondozza és őrizze azt (vö. 2,15).A Szentlélek, aki az egész Szentírást sugalmazta, egy rövid időre felvillantja az asszony nélküli, hiányt szenvedő, egyedül élő férfi képét. Megsejteti velünk, mit gondol, mit érez Isten, aki nézi és figyeli a magányos Ádámot a kertben: szabad, uralkodik…, de egyedül van. És látja Isten, hogy ez „nem jó”: hiányzik neki a közösség, nem teljes az élete. Így „nem jó” – mondja Isten, és hozzáteszi: „segítőtársat akarok neki készíteni, aki hozzá illő” (2,18).Akkor Isten az ember elé vezeti az összes állatot; az ember mindegyiknek nevet ad – ez a kép újfent azt fejezi ki, hogy az ember uralmat kapott a teremtés felett –, de az állatok között nem talál magához hasonlót. Az ember továbbra is magányos. Végezetül, amikor Isten eléje vezeti az asszonyt, az ember ujjongva ismeri fel, hogy ez a teremtmény – és csak ez – az ő része: „csont a csontomból, hús a húsomból” (2,23). Végre megjelenik a szembenállás, megjelenik a kölcsönösség. Ha valaki – csak példaképpen mondom, hogy jobban érthető legyen – szeretne kezet fogni valakivel, kell, hogy valaki szemben álljon vele; ha kinyújtom a kezem, és nincs velem szemben senki, akkor nem tudok kezet fogni, hiányzik a kölcsönösség. Ilyen volt az férfi, hiányzott neki valami ahhoz, hogy az élete teljes legyen, nem volt benne kölcsönösség.A nő nem a férfi „viszontválasza”, hanem közvetlenül Isten teremtő mozdulatából származik. A „borda” képe egyáltalán nem az alacsonyrendűséget vagy alárendeltséget fejezi ki, épp ellenkezőleg: a férfi és a nő egylényegűek, kiegészítik egymást és kölcsönösség van közöttük. Az a tény – szintén a szentírási példázat szerint –, hogy Isten a nőt akkor alkotja meg, amikor a férfi alszik, épp azt emeli ki, hogy a nő semmiképpen sem a férfi teremtménye, hanem Istené. De másvalamit is sugall: ahhoz, hogy a férfi megtalálja a nőt – mondhatni, hogy megtalálja a szerelmet a nőben –, előbb meg kell álmodnia, aztán majd meg is találja.Istennek nagy, közvetlen és teljes a bizalma a férfiban és a nőben, akikre rábízza a földet. Megbízik bennük. Igen ám, de a gonosz elülteti elméjükbe a gyanút, a hitetlenséget, a bizalmatlanságot. Végül pedig bekövetkezik az engedetlenség az őket védő paranccsal szemben. Erőt vesz rajtuk a mindenhatóság őrülete, amely mindent beszennyez és tönkreteszi az összhangot. Mi is – mindannyian – milyen sokszor érezzük ezt magunkban!A bűn bizalmatlanságot és megoszlást kelt a férfi és a nő között. Kapcsolatukat megterheli az erőfölénnyel való visszaélésnek, a másik lekezelésének, hamis rászedésének és megalázó megnyomorításának ezernyi formája, sokszor a legdrámaibb és legerőszakosabb módon. A történelemben látjuk ennek nyomait. Gondoljunk csak a patriarkális társadalmak negatív túlzásaira. Gondoljunk csak a férfiuralom sokféle megnyilvánulási formájára, amely a nőt másodrangú lényként kezelte. Gondoljunk csak a női test tárgyként és kereskedelmi cikként való kezelésére a média mai világában. De gondolhatunk arra is, mennyire terjed manapság a bizalmatlanság, a szkepticizmus, sőt az ellenségesség – főként a nők érzékelhető lenézéséből kifolyólag – a férfi és a nő közötti olyan életszövetséggel szemben, amely képes elmélyíteni kapcsolatuk bensőségességét és megvédeni különbözőségük méltóságát.Ha nem támad ismét rokonszenv ezen életszövetség iránt, amely képes megvédeni a jövő nemzedékeket a bizalmatlanságtól és közömbösségtől, akkor a gyermekek a házassági szövetség gyökereitől megfosztva jönnek a világra már az anyaméhtől fogva. A férfi és a nő közötti stabil és az élet továbbadására irányuló életszövetség társadalmi leértékelése nyilvánvalóan mindenki számára veszteséget jelent. Ismét megbecsülést kell szereznünk a házasságnak és a családnak! A Szentírás egy nagyon szép dolgot mond: a férfi rátalál a nőre, találkoznak, de ahhoz, hogy teljesen rátaláljon, valamit el kell hagynia. Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, hogy a feleségével legyen! Milyen szép! Ez azt jelenti, hogy új útra kell lépnie. A férfi egészen a nőé, a nő pedig egészen a férfié.A mai körülmények között a férfi és a nő közötti életszövetség védelmezése – még ha bűnösök és sérültek, zavartak és megalázottak, reményvesztettek és bizonytalanok is ők – komoly és lelkesítő feladat számunkra, hívők számára. A teremtésről és a bűnbeesésről szóló szentírási elbeszélés – a végén – ennek gyönyörű képét tárja elénk: „Az Úristen bőrből ruhát készített a férfinak és feleségének, és felöltöztette őket” (3,21). Álmélkodva szemléljük, milyen gyengéd szeretetről tanúskodik ez a kép a bűnös emberpár iránt: ez Isten gyengédsége a férfi és a nő iránt! Isten atyaként védelmezi az emberpárt. Maga Isten viseli gondját az embernek, őrzi kezének mesterművét.