Apostoli útjának első nagy, nyilvános szentmiséjét november 29-én Rangunban mutatta be a Szentatya. Mintegy százötvenezer hívő előtt elmondott beszédében a kiengesztelődés fontosságát, a harag és az erőszak elutasítását hangsúlyozta. Homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvérek, [köszöntés burmai nyelven]!

Régóta vártam, hogy eljöhessek ebbe az országba. Közületek sokan távolról, sőt a messzi hegyekből érkeztetek, némelyek gyalogosan. Zarándokként jöttem, azért, hogy meghallgassalak titeket, tanuljak tőletek, és hogy szavaimmal reményt és vigaszt öntsek belétek.

A Dániel próféta könyvből hallott olvasmány segít meglátnunk, mennyire véges Baltazár királynak és jósainak bölcsessége. Tudták, hogyan magasztalják „az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből készült bálványisteneket” (Dán 5,4), de ahhoz nem volt bölcsességük, hogy dicsérjék azt az Istent, aki kezében tartja életünket és sorsunkat. Dánielben viszont megvolt az Úr bölcsessége, és ő képes volt értelmezni Isten nagy titkait.

Isten titkainak végső értelmezője Jézus. Ő Isten bölcsessége személyesen (vö. 1Kor 1,24). Jézus nem hosszú beszédekkel, nem a politikai, e világi hatalom látványos tetteivel tanította meg nekünk bölcsességét, hanem azáltal, hogy életét adta értünk a kereszten. Időnként beleeshetünk abba a csapdába, hogy saját bölcsességünkben bízunk, de az az igazság, hogy könnyen elveszíthetjük tájékozódási képességünket. Ha ez megesik, emlékeznünk kell, hogy biztos iránytűnk van: a megfeszített Úr. A keresztben megtaláljuk a bölcsességet, amely életünket az Istentől származó világossággal tudja vezetni.

A gyógyulás is a keresztből indul ki. Jézus ott felajánlotta sebeit az Atyának értünk, a sebeket, amelyek által gyógyulást nyertünk (vö. 1Pét 2,24). Bárcsak sose hiányozna belőlünk az a bölcsesség, hogy Krisztus sebeiben találjuk meg minden gyógyulás forrását! Tudom, hogy Mianmarban sokan hordozzák az erőszak látható és láthatatlan sebeit. A kísérlet, hogy ezekre a sérülésekre világi bölcsességgel válaszoljunk, ahogyan az olvasmányban szereplő király tette, teljesen elhibázott. Azt hisszük, hogy a harag és a bosszú majd megoldást nyújt. A bosszúállás viszont nem Jézus útja.

Jézus útja egészen más! Amikor a gyűlölet és az elutasítás szenvedésre és halálra juttatta, ő megbocsátással és együttérzéssel válaszolt. A mai evangéliumban az Úr azt mondja nekünk, hogy hozzá hasonlóan mi is találkozhatunk elutasítással és akadályokkal, ugyanakkor ő olyan bölcsességet ad majd nekünk, amelynek senki sem tud ellenállni (vö. Lk 21,15). A Szentlélekről beszél, akin keresztül Isten szeretete kiáradt szívünkbe (vö. Róm 5,5). A Lélek odaajándékozásával Jézus mindnyájunkat képessé tesz arra, hogy jele legyünk bölcsességének, mely győzelmet arat e világ bölcsessége felett, és irgalmasságának, mely enyhülést ad a legfájóbb sebeknek is.

Kínszenvedésének előestéjén Jézus a kenyér és a bor alakjában kínálta fel magát apostolainak. Az Eucharisztia ajándékában nemcsak testének és vérének ajándékát ismerjük fel, a hit szemével, hanem azt is megtanuljuk, hogyan lelünk pihenésre sebeiben, és hogy ott megtisztulunk minden bűnünktől és elhibázott utunktól. Ha Krisztus sebeibe menekültök, kedves testvéreim, ott megízlelhetitek az Atya irgalmának gyógyírját, és erőre kaptok, hogy elvigyétek azt másoknak, hogy bekenjetek minden sebet és minden fájdalmas emléket. Így hűséges tanúi lesztek annak a kiengesztelődésnek és békének, amelynek Isten akarata szerint minden emberi szívben és közösségben uralkodnia kell.

Tudom, hogy a Mianmarban élő Egyház már most sokat tesz annak érdekében, hogy Isten irgalmának gyógyírját elvigye másoknak, különösen a leginkább rászorulóknak. Világos jelei vannak annak, hogy – még ha meglehetősen szűkös eszközökkel is – sok közösség hirdeti az evangéliumot más törzsbeli kisebbségeknek, soha nem erőltetéssel, hanem mindig meghívással és befogadással. Sokan vannak köztetek, akik a sokféle szegénység és nehézség közepette konkrétan és együtt érzően segítséget nyújtotok a szegényeknek és a szenvedőknek. Püspökeinek, papjainak, szerzeteseinek és hitoktatóinak mindennapi gondoskodása által – és különösen a Catholic Karuna Myanmar dicséretes munkája, valamint a Pápai Misszionárius Művek nagylelkű törődése által – az Egyház ebben az országban sok férfit, nőt és gyermeket segít, vallási vagy nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. Tanúsíthatom, hogy az Egyház itt élő, és hogy az élő Krisztus itt van veletek és a többi keresztény közösséghez tartozó testvéreitekkel. Bátorítalak titeket, hogy továbbra is osszátok meg másokkal azt a mérhetetlen bölcsességet, amelyet kaptatok: Isten szeretetét, amely Jézus szívéből fakad.

Jézus bőségesen akarja adni ezt a bölcsességet. Biztosan megjutalmazza majd erőfeszítéseiteket, amelyek arra irányulnak, hogy a gyógyulás és a kiengesztelődés magvait elhintsétek családjaitokban, közösségeitekben és e nemzet szélesebb körében. Talán nem azt mondta nekünk, hogy bölcsességének nem lehet majd ellenállni (vö. Lk 21,15)? A megbocsátást és irgalmasságot hordozó üzenete olyan logikából táplálkozik, amelyet nem mindenki akar megérteni, és amely akadályokba fog ütközni. Az ő kereszten kinyilvánított szeretete ugyanakkor végeredményben feltartóztathatatlan. Egyfajta „lelki GPS”-ként működik, amely tévedés nélkül vezet minket Isten belső élete és felebarátunk szíve felé.

A Boldogságos Szűz Mária követte Fiát a Golgota éjsötét hegyére is, és minket is kísér földi utunk minden lépésénél. Bárcsak mindig elnyerné számunkra azt a kegyelmet, hogy az igazi bölcsesség hírnökei legyünk, mélységesen irgalmasok a rászorulókhoz, azzal az örömmel, amely a minket végsőkig szerető Jézus sebeiben való megpihenésből fakad.

Isten áldjon meg mindnyájatokat! Áldja meg a Mianmarban élő Egyházat!

Áldja meg békéjével ezt a földet! Isten áldja meg Mianmart!

[Köszöntés burmai nyelven.]

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír