A Szentatya először az anglikán vértanúk kegyhelyén imádkozott, majd betért a közeli katolikus templomba, ahol a huszonkét katolikus vértanúra emlékezett. A modern templom a hagyományos helyi törzsi sátorra, huszonkét gerendája pedig annak sátorfájára emlékeztet, miközben utal a vértanúk számára is. A templom főoltára Lwanga Szent Károly ereklyéit őrzi, akit 1886. június 3-án öltek meg a hitéért. A vértanú az afrikai fehér atyák szavára tért meg, és mint a királyi testőrség parancsnoka külön büntetést kapott: elevenen égették el. Sírja halála óta zarándokhely, egyúttal az ország nemzeti szentélye. Az ugandai vértanúkat a II. vatikáni zsinat során VI. Pál pápa avatta szentté 1964. október 8-án.

A namugongói kegyhelyen mintegy százezer hívő gyűlt össze, hogy részt vegyen a Lwanga Szent Károly emlékére bemutatott pápai szentmisén. Ferenc pápa beszédében a Szentlélek erejében tett tanúságtételről szólt.

Az apostoli időktől kezdve napjainkig nagy számban éltek olyan tanúk, akik Jézust hirdették és tanúskodtak a Szentlélek hatalmáról. Ma hálával emlékezünk az ugandai vértanúkra, akiknek tanúságtétele elérte a „föld végső határát”. És emlékezünk köztük az anglikán mártírokra is, akik halála a „vérökumenizmus” tanúságtétele – hangsúlyozta a Szentatya.

Mi is megkaptuk a Szentlélek ajándékát, hogy tanúságot tegyünk róla, hiszen azt nem magunknak kaptuk, hanem szétosztásra, hogy építsük egymást a hitben, reményben és szeretetben. Tegyük ezt úgy, ahogy Mkasa József és Lwanga Károly tették, akik veszélyes időkben neveltek másokat a hitre, hiszen nemcsak a saját életüket kockáztatták, hanem a diákjaikét is – mutatott rá a pápa. – Táplálták a saját hitüket és növekedtek az Isten szeretetében, nem féltek attól, hogy Krisztust hirdessék az embereknek, életük feláldozása árán is. A hitük tanúságtétellé vált, példájuk ma továbbra is sok embert ihlet meg szerte a világban. Ők folytatják Krisztus és keresztje erejének hirdetését.

Ha hozzájuk hasonlóan mi is naponta életre keltjük magunkban a Lélek ajándékait, aki a szívünkben lakik – folytatta Ferenc pápa – akkor mi is missziós tanítványokká leszünk. Krisztus erre hívott meg bennünket a családjaink, a barátaink és mindazok számára, akiket nem ismerünk és talán nem is annyira jóindulatúak irányukban. Ez a megnyílás mások felé a családokban kezdődik, az otthonainkban, ahol megtanuljuk a szeretetet és megbocsátást, és ahol a szüleink szeretetében megtanuljuk Isten szeretetét és irgalmát. Ez a megnyílás ölt aztán testet az idősek, a szegények, az özvegyek és az árvák iránti gondoskodásban.

Akik megismerték a történetüket, azoknak a mártírok tanúságtétele megmutatja, hogy evilág élvezetei és a földi hatalom nem adnak tartós örömet, sem pedig maradandó békét. Sokkal inkább az Isten iránti hűség, a becsületesség és az élet teljessége, a mások jólétéről való őszinte gondoskodás hozzák el azt a békét, amit ez a világ nem tud megadni. Ezek az értékek értelmet adnak az életnek, segítenek a rászorulók megsegítésében, az ember méltósága szolgálatában, az élet védelmében, a természet csodáinak oltalmazásában – hangsúlyozta a Szentatya.

Ezt az örökséget hagyták rátok az ugandai vértanúk: a Szentlélek által megpecsételt életet, mely Jézus Krisztus evangéliumának hatalomformáló erejéről szól. A leghitelesebben akkor ápoljuk az ő emléküket, ha a tanúságtételüket hazavisszük az otthonainkba, a szomszédjainkhoz, a munkahelyekre, a civil szférába – zárta szentbeszédét Ferenc pápa. Végül az ugandai luganda nyelven köszönt el az összegyűltektől.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír