A Szentatya homíliájának középpontjában a Szent János első leveléből (4,19-5,4) vett szakasz állt, amelyben az apostol nyomatékosan ismétli azt a kifejezést, amely számára a keresztény élet foglalata: „maradjunk az Úrban”, hogy szeressük Istent és szeressük testvéreinket. Ez az „Isten szeretetében való maradás” a Szentlélek és hitünk műve, amely konkrét hatást eredményez.

Bárki, aki Isten szeretetében marad, bárki, akit Isten nemzett, bárki, aki a szeretetben marad, legyőzi a világot és hitünk maga a győzelem. A mi részünkről a hit, Isten részéről a Szentlélek az, aki az Isten szeretetében maradás kegyelmének művét véghez viszi. A mi részünkről a hit! – ismételte meg Ferenc pápa. – Ez az a győzelem, amely legyőzte a világot: a mi hitünk. Hitünk mindenre képessé tesz! Győzelmet jelent! Jó lenne, ha ezt gyakran ismételnénk mi is, mert sokszor legyőzött keresztények vagyunk. Az egyház tele van legyőzött keresztényekkel, akik nem hisznek abban, hogy a hit győzelem; akik nem élik meg ezt a hitet. Mert ha nem éljük meg ezt a hitet, akkor bekövetkezik a kudarc, és a világ, a világ fejedelme győzedelmeskedik.

Jézus dicsérte a vérfolyásos asszony, a kánaáni asszony vagy a született vak hitét, és azt mondta, hogy ha valakinek csak akkora hite van, mint egy mustármag, akkor hegyeket mozgathat. Ez a hit kétféle magatartást igényel részünkről: egyrészt valljuk meg hitünket, másrészt bízzuk magunkat Istenre.

A hit azt jelenti, hogy megvalljuk Istent: azt az Istent, aki kinyilatkoztatta magát nekünk, atyáink idejétől kezdve napjainkig; ő a történelem Istene. Ez az, amit minden nap elimádkozunk a Hiszekegy imában. Egy dolog a Credót szívből jövően imádkozni, egy másik pedig, ha papagájként ismételjük a szavakat, nem igaz? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. – Hiszek egy Istenben, hiszek Jézus Krisztusban... Hiszek abban, amit mondok? Ez a hitvallás hiteles, vagy csak úgy emlékezetből mondom, mert így kell csinálni? Vagy csak félig hiszek? Megvallani a hitet! Az egészet, nem csak egy részét! Az egészet! És meg kell őrizni ezt a hitet teljes egészében, mint ahogy eljutott hozzánk a hagyomány útján: az egész hitet! Hogyan tudom megállapítani, hogy jól vallom-e meg a hitemet? Van ennek egy jele: aki jól megvallja a hitét, az egész hitet, az képes imádni Istent.

Tudjuk, hogy hogyan kell kérni Istentől, hogyan kell megköszönni Istennek, de imádni Istent és dicsőíteni Istent: ez ennél több! Csak az képes az adorációra, akinek ilyen erős a hite – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta: Merem azt állítani, hogy az egyház életének hőmérséklete kissé alacsony ezen a téren, kevéssé vagyunk képesek az imádatra, egyesek igen. Ez azért van, mert a hit megvallásában nem vagyunk teljesen meggyőződve, vagy csak félig vagyunk meggyőződve. Tehát az első magatartásforma a hit megvallása és a hit megőrzése. A másik pedig az, hogy Istenre bízzuk magunkat.

Az a férfi vagy az a nő, akinek hite van, Istennek ajánlja magát: Istenre bízza életét. Pál, életének egy sötét pillanatában ezt mondta: „Tudom jól, kire bíztam magam!” Istenre! Jézus Krisztus Urunkra! Istenre bízni magunkat: ez vezet el bennünket a reményhez. Amint a hit megvallása elvezet bennünket az imádáshoz és Isten dicséretéhez, Istenre bízni magunkat a reménység magatartásához vezet el. Sok keresztény reménysége túlságosan felhígított, nem elég erős: gyenge remény. Miért? Mert nincs erejük és bátorságuk, hogy az Úrra hagyatkozzanak. De ha mi, keresztények hiszünk és megvalljuk, megőrizzük hitünket, hitünk őrzőivé válunk és Istenre bízzuk magunkat, akkor győzedelmes keresztények leszünk. Ez az a győzelem, amely legyőzte a világot: a mi hitünk – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír