A keresztények szolgáljanak önzetlenül, ne hagyják magukat megtéveszteni a gazdagság, a hatalom által, mivel az üdvösség nem onnan érkezik – erről beszélt a pápa június 11-én a Szent Márta-házban mondott szentmise homíliájában. A Vatikáni Rádió tudósítását adjuk közre.

Ferenc pápa elmondta: a tanítványok meghívása a szolgáló zarándoklatra és az evangélium önzetlen hirdetésére szól.

A Szentatya három fő gondolat köré építette szentbeszédét, melyek a zarándoklat, a szolgálat és az ingyenesség. A napi liturgiában Jézus arra szólítja tanítványait, hogy hirdessék az örömhírt. Jézus nem valamiféle „sétára” hívja, hanem üzenettel küldi el őket, hogy hirdessék az evangéliumot, induljanak el, hogy elvigyék az embereknek az üdvösség evangéliumát.

Ez az a feladat, amelyet Jézus a tanítványaira bíz. Ha egy tanítvány egy helyben marad, és nem indul el, nem adja át másoknak azt, amit a keresztségben kapott, akkor nem igazi tanítványa Jézusnak: hiányzik belőle a missziós lelkület, az, hogy kilépjen önmagából, és valami jót vigyen el másoknak – mutatott rá a pápa.

Jézus tanítványának útja az, hogy kilépjen, és elvigye ezt a jó hírt a többieknek. De Jézus tanítványának van egy másik útja is: egy belső út, önmagán belül, amelyen keresztül a tanítvány az Urat keresi nap mint nap az imádságban, az elmélkedésben. A tanítványnak ezt az utat is be kell járnia, mert ha nem keresi mindig Istent, akkor az az evangélium, amelyet másoknak elvisz, gyenge, felhígított, erőtlen evangélium lesz – szögezte le a Szentatya.

Majd így folytatta: ez a kettős út az, amit Jézus kér tanítványaitól. És aztán ott van a második szó: a szolgálat. Az a tanítvány, aki nem szolgál másokat, nem keresztény. A tanítványnak azt kell tennie, amit Jézus hirdetett a keresztény hit két tartóoszlopában: a nyolc boldogságról szóló tanításban és a Máté-evangélium 25. fejezetében található, az utolsó ítéletről szóló tanításban. Ez a két oszlop adja az evangéliumi szolgálat keretét.

Ha egy tanítvány nem a szolgálatért indul útnak, akkor értelmetlen a zarándoklata. Ha életét nem a szolgálatra teszi föl, akkor nem keresztényként él. És itt bukkan föl az önzés kísértése: „Igen, én keresztény vagyok, békében vagyok önmagammal, gyónok, misére járok, betartom a parancsolatokat.” De ott a szolgálat! Mások felé: Jézust szolgálni a beteg emberben, a bebörtönzöttekben, az éhező, a ruhátlan emberben. Ez az, amit Jézus mondott nekünk, ezt kell tennünk, mert Ő ott van azokban az emberekben. Krisztust szolgálni a másikban – nyomatékosította a keresztények másik fő feladatát a pápa.

Ezt követően szentbeszéde harmadik pontjára tért rá, vagyis az ingyenességre: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok” – int Jézus. A szolgálat útja ingyenes, mert mi ingyenesen kaptuk az üdvösséget, puszta kegyelemből. Egyikünk sem vásárolta meg az üdvösséget, egyikünk sem érdemelte ki azt. Ez az Atya puszta kegyelme Jézus Krisztusban, Jézus Krisztus áldozatában.

Szomorú, amikor olyan keresztényekkel találkozunk, akik elfeledkeznek Jézusnak erről a szaváról: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” És szomorú látni olyan keresztény közösségeket, legyenek azok plébániák, szerzetesi kongregációk, egyházmegyék vagy bármilyen keresztény közösség, melyekben megfeledkeznek az ingyenességről, mert emögött és ennek mélyén az a megtévesztés áll, hogy az üdvösség a gazdagságból, az emberi hatalomból érkezik – hangsúlyozta a Szentatya, majd megismételte homíliája három fő pontját: útnak indulni és hirdetni az örömhírt; szolgálni: hiszen a keresztény élete nem önmagáért van, hanem másokért, Jézus életéhez hasonlóan; a harmadik elv pedig az ingyenesség.

Mi Jézus Krisztusban remélünk, aki olyan reményt ad nekünk, amely soha nem csal meg. De vigyázzunk: amikor a remény utunk kényelmét szolgálja, vagy önzésünket, amellyel önmagunknak keressük a dolgokat, és nem másokat szolgálunk, vagy ha a reményt a gazdagságba és a kis világias biztonságokba helyezzük, akkor minden összeomlik. Maga az Úr dönti romba – figyelmeztetett végül Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: L’Osservatore Romano

Magyar Kurír