A kétrészes odaút (Róma-Colombo, illetve Colombo-Manila) és a vele járó két sajtókonferencia után a közvetlen visszaút (Manila-Róma) alkalmat adott ismét, egyre családiasabb hangulatban a szokásos beszélgetésnek. A világ jelentős országainak és újságjainak képviselői bátran és őszintén kérdezték ezúttal is Ferenc pápát, aki a tőle megszokott, némelykor ismét megdöbbentő őszinteséggel válaszolt.

Őszinte gesztusaikat tanultam meg tőlük: szeretni, sírni, örülni…

Egy Fülöp-szigeteki újságíró azt kérdezte, mit tanult tőlük a látogatás során. „A gesztusokat, melyek megindítottak, mert nem protokoll jellegűek, ezek jó gesztusok, átérzettek, a szívből jönnek. Némelyek szinte sírásra indítottak. Ott van minden: a hit, a szeretet, a család, a jövő. Egy apának a gesztusa, aki felém nyújtja a gyermekét, és mintha mondaná: »Ez a kincsem, a jövőm, a szerelmem, ezért dolgozom, és ezért szenvedek«. Aztán mélyen megérintett még a nem színlelt lelkesedés, az öröm, a vidámság, a nem festett mosolyok, mert azok mögött ott áll a normális élet, igaz, fájdalmakkal és problémákkal. Egy másik gesztus, ahogy az anyák felém nyújtják a beteg gyermekeiket. Sok ilyen fogyatékos gyermeket láttam, az anyák nem rejtik el őket, hanem a gesztusaik elmondják: »Ez az én gyermekem, ilyen, így van, de az enyém!« Ez mélyen megérintett! És van még egy fontos szó: a belenyugvás! Ez a nép tud szenvedni, elfogadja azt, de fel is tud állni és képes előre és tovább menni!”

A tervezett afrikai utazások kapcsán Ferenc pápa nyíltan szólt: „A terv: idén elmenni a Közép-afrikai Köztársaságba és Ugandába. Gondolom, az év vége felé lehetséges ez, az időjárás miatt, amit figyelembe kell venni az esőzések miatt. Az ebola is hátráltatja az utat, a fertőzésveszély miatt. De ezekben az országokban az ebola nem probléma”.

Üzenetem a szegényeknek szólt, ők az egyház mai üzenete

A szegénység témája kapcsán Ferenc pápa ismét leszögezte: „Az üzenetem nekik szólt, és ők, a szegények az egyház üzenete ma és ott. Ők a mai leselejtező kultúra áldozatai. Ahogy van papírhulladék, ma ők azok, a szegények! Jelenleg normálisnak tűnik kidobni a felesleget. De ez így nem mehet tovább! Lehetetlen és elfogadhatatlan dolog az egyháziak, papok és szerzetesek nagyvilágiassága! Ez nem Jézus útja! Az egyház nem lehet egy társadalmi szervezet! Ki kell üresednie! Különben ez a leselejtezés, a feleslegnek a kidobása olyan, mint az állam terrorizmusa.” A pápa egy konkrét példát is felhozott: Rómában egy hajléktalan férfi gyomorbántalmakkal küszködött, mire aszpirint és két héttel későbbre egy időpontot kapott – vizitre. Aztán elment egy pap barátjához, aki megérezte, hogy valami súlyos baja van, elvitte kórházba, de előtte kioktatta: „Csinálj úgy, mintha elájulnál! És így lett. Elájult, mint egy színész! Jól csinálta. Egyébként hashártyagyulladása volt. Íme, a leselejtezett ember, kidobva! De az a pap ravasz volt és segített. Ez távol áll minden nagyvilágiasságtól!”

Ideológiai gyarmatosítás – kölcsön feltételeként és az oktatás révén

Ferenc pápa az általa korábban említett „ideológiai gyarmatosítás” pontosítása kapcsán most egy példával élt. „Argentínában húsz évvel ezelőtt az akkori oktatásügyi miniszterasszony a kormánytól kölcsönt kért, szegények számára iskolaépítéshez. Megkapta a kölcsönt, egy feltétellel: osszon szét és taníttasson ott egy könyvet – mely a gender-elméletről szólt! Ez az ideológiai gyarmatosítás! Az a ravasz asszony akkor persze kiosztott egy egészen másik könyvet is. Ez az ideológia úgy lép be egy nép életébe, de úgy, hogy semmi köze nincs ahhoz a néphez. Közben meg akarja változtatni a mentalitásukat, a struktúrákat. A szinódus alatt afrikai püspökök panaszkodtak arról, hogy bizonyos kölcsönöket csak így kapnak meg. Ilyen feltétellel. Ezt én magam láttam. Miért hívom ideológiai gyarmatosításnak? Mert kisajátítják a nép szükségét, szorultságát, és lehetőséget találnak, hogy belépjenek a nép életébe, a gyermekeiken keresztül. De ez nem újdonság! A múlt évszázad diktatúrái ugyanezt csinálták. Beléptek a nép életébe a tanításukkal! Gondoljunk csak a Hitlerjugendre! Gyarmatosították a saját népüket, de mennyi szenvedéssel! Pedig a népnek megvan a maga kultúrája és története. Amikor a gyarmatosító birodalmak feltételeket rónak ki számukra, arra törekszenek, hogy elpusztítsák a népek saját identitását és »egyenlőséget« teremtsenek. Ez a felület globalizálása! Ehelyett, a poliéder hasonlatával élve, olyan modellt kell keresni, melyben minden nép és minden rész megőrzi a maga identitását, a saját életét, anélkül, hogy eszmeileg gyarmatosítanák”.

VI. Pál életvédelméről: nyitottság és felelősség

VI. Pál életvédelmi tanításáról szólva Ferenc pápa elmondta: „A házasság szentségének nyitottnak kell lennie az életre. E készség hiánya a házasság érvénytelenítésének az oka. Utalt VI. Pál korára, melyben a túlnépesedés megakadályozását az emberiség hatalmi eszközökkel történő kontroll alá vonásával próbálták elérni. Ez nem jelenti azt, hogy a kereszténynek sorozatban kellene gyermeket »csinálni«. Néhány hónapja szemrehányást tettem egy római plébánián egy asszonynak, mert hét császármetszéses szülése után nyolcadszor is terhes lett. »Árván akarja hagyni a hét gyermekét?« – kérdeztem tőle. Ez istenkísértés! Én felelős szülői magatartásról beszélek. Amit VI. Pál pápa mondott, az nincs lezárva, nyitva van. Egy próféta volt”.

A kilátásba helyezett bizonyos pápai pofon pontosítása

Az előző sajtókonferencia kétségtelenül leghíresebb témájává lett a világsajtóban az édesanyját szidalmazó magatartásra kilátásba helyezett pápai pofon. Ennek pontosítására kérték Ferenc pápát. „Elméletileg, teória szintjén mondhatjuk, hogy egy sérelemre, egy provokációra adott erőszakos válasz, az nem egy jó dolog. Elméletileg mondhatjuk, hogy van szólásszabadság és ez nagyon fontos. Elméletileg rendben van, megegyezünk, de emberek vagyunk, és itt van a bölcsesség, az emberi együttélés erénye. Én senkit sem provokálhatok, mert ez azzal a kockázattal jár, hogy felbőszítem, hogy jogtalan, nem igaz, nem helyes válaszra kényszerítem. De emberi. Ezért mondom, hogy a szólásszabadságnak szem előtt kell tartania az emberi valóságot, és ennélfogva bölcsnek, megfontoltnak kellene lennie. Hogy úgy mondjam, jólneveltnek kell lennie! A megfontolt, a bölcs! A bölcsesség az az emberi erény, mely szabályozza az emberi kapcsolatokat. Én nem mehetek tovább ennél, nem mehetek túl ezen. Ezt akartam mondani: ezzel elméletileg mindnyájan egyetértünk. Van szólásszabadság, és az erőszakos válasz nem jó, az rossz, mindig rossz! Ebben egyetértünk. De a gyakorlatban álljunk meg egy kicsit, mert mindnyájan emberek vagyunk, mert azt kockáztatjuk, hogy provokáljuk a másikat, és éppen ezért, ezt a szabadságot nagy bölcsességgel kell használni. Ezt akartam mondani!”

„Harc” a Vatikánban Romero boldoggá avatásáért

A vértanú Romero érsek boldoggá avatása kapcsán Ferenc pápa meglepte és megnevettette az újságírókat. „Harc van a Vatikánban Amato bíboros és Paglia érsek között, ki fogja boldoggá avatni Romerót! Azt nem én csinálom személyesen… A boldoggá avatásokat rendesen a dikasztériumok bíborosai végzik”.

Amerikai útitervek: USA, Ecuador, Bolívia és Paraguay; Chile, Argentína, Uruguay és Peru

„Az egyesült államokbeli látogatás kapcsán Philadelphiában a családokkal találkozom, New Yorkban az ENSZ-székházban teszek látogatást, Washingtonban a Kapitóliumon. Ez a három város. Szívesen mennék Kaliforniába, Junipero Serra szentté avatására, de kérdés, van-e idő erre. Ehhez két-három nap kellene. Marad a washingtoni nemzeti kegyhely. Az Egyesült Államokba látogatni a mexikói határ felől, de szép is lenne, mint a testvériség jele! És nagy segítség az emigránsoknak! Ugyanakkor Mexikóba menni, úgy, hogy nem látogatod meg a [guadalupei] Szűzet, ez egy dráma lenne, háborút okozna. A Madonnához pedig három nap kellene. Tehát marad ez a három város. Van még idő később elmenni Mexikóba! Ja, és elfelejtettem valamit! Latin-Amerika három országába is – Ecuador, Bolívia és Paraguay – szeretnék elmenni, de egyelőre ez csak egy terv. A következő évben, ha Isten is úgy akarja, akkor jön Chile, Argentína és Uruguay. Ja, Peru hiányzik, egyelőre nem tudjuk hová tenni az időpontot...”

A korrupció könnyen fészket rak az intézményekben

A korrupció sokat emlegetett témája kapcsán a pápa kifejtette: „Az nagyon könnyen rak fészket az intézményekben. A korrupció azért rossz, mert elvesz a néptől, meglopja azt. A korrupció nincs önmagába bezárva. Továbbmegy, és öl, gyilkol. Ma világméretű probléma”. Ferenc pápa ismét példával élt: „Argentínában, 2001-ben, amikor egy nem annyira korrupt vezetés volt az országban, az elnöki kabinetiroda vezetőjétől kérdeztem, mennyi jut célba a táplálkozás, a ruházkodás, egyszóval a szociális problémák enyhítésére szánt összegből. »35 százalék!« – jött a válasz. 2001-ben, az én hazámban!”

… és az egyházi intézményekben is!

„És az egyházi intézményekben? Beszéljünk bűnös hívekről, bűnös keresztényekről, mert bűnösök vagyunk. De korruptak nem lehetünk soha!” Ferenc pápa felidézte fiatal segédérsek korából azt a megkísértettséget, amikor egy célra közel félmillió dollárt akartak neki adni, nyugta nélkül, „felesben”. Kérem, vigyék az érsekségre, ott kapnak hivatalos számlát! – hárította el a korrupt ajánlatot. A korrupció az egyház egyik nagy sebe, de inkább tekintsünk a számtalan igaz és szent ember példájára!

A dalai láma és a Népi Kína között

A kínai kapcsolatok kérdésére akkor került sor, amikor a pápai repülőgép már Kína légterében utazott. „Hogy miért is nem találkoztam a dalai lámával Rómában? Az Államtitkárság a protokoll szerint a római nemzetközi találkozók állam- és kormányfőit nem szokta meghívni. A FAO, az ENSZ világélelmezési nagytalálkozója esetében sem. Erre néhány újság azt írta, hogy a Kínától való félelmemben nem fogadtam őt. Ez nem igaz! Ő [a dalai láma] kért egy időpontot, és egy bizonyos időpontra kapott találkozót. Ezt már előzőleg kérte, nem is erre az időpontra. De a mi válaszunk semmiképpen nem elutasítás, sem Kína, sem a konkrét személy felé. Mi nyitottak vagyunk, és békében akarunk élni mindenkivel. A kínai kapcsolatok? A kínai kormány tiszteletteljes, udvarias, mi is azok vagyunk. Lépésről lépésre haladunk, ma még nem tudjuk, hogy lesz, de azt tudják, hogy én kész vagyok fogadni őket, vagy elmenni oda.”

A terrorizmus kapcsán szükség van az iszlám vezetők határozott fellépésére

A keresztényeket világszerte iszlám szélsőségesek terrorakciói veszélyeztetik, emlékeztette a pápát az olasz La Repubblica újságírója, és szerinte a pápa ilyen jellegű felhívásainak nem lett foganatja. „Még indulásom előtt is erre kértem a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjait, hogy szorgalmazzák főként az iszlám világ vallási és politikai vezetői körében: határozottan lépjenek fel az ilyen terrortámadások ellen! Ugyanakkor ebben a mostani feszült helyzetben ajánlatos egy kis időt hagyni. Remélem, hogy köztük van sok jó ember, sok jó vezető beosztású ember, és bízom benne, hogy ez a fellépés megtörténik”.

Felelős szülői magatartás

A Fülöp-szigeteki szegénység, a népesedés és az egyházi tanítás összefüggésében a pápa a lakosság számbeli fönnmaradására utalt. „Ahhoz családonként három gyermek kell. Olaszországban ez a ráta olyan alacsony, hogy 2024-re nem tudnak majd nyugdíjat fizetni. Válaszom a kérdésre a felelős apaság és a felelős anyaság! Párbeszéd révén, mindenkinek, együtt a papjával kell keresni a választ. Tekints az Istenre, aki megadja neked a szükséges eszközöket! Vannak néhányan, akik azt hiszik – bocsássatok meg a hasonlatért –, hogy a jó katolikusoknak olyannak kell lenniük, mint a nyulaknak. De nem! Felelős szülőséget! Az egyházban vannak házastársi közösségek, köztük szakemberekkel, vannak pásztorok, akik ismerik a lehetséges és törvényes utakat. Tehát felelős szülői magatartás!”

„És ott láttam Isten népét együtt az Úrral!”

A legerősebb mozzanatként a pápa a taclobani misét értékelte, együtt a tájfun sújtotta lakossággal. „Mintha megsemmisültem volna a mise során, hang sem jött ki a torkomon. Nem tudom, mi a siker, talán a lelkesültség, de én egészen mást éreztem. Olyan, mint a megsemmisülés! Amikor 70 km-es szélben kiszálltunk a gépből, és ott láttam Isten népét együtt az Úrral! Éreztem az Isten jelenlétének az örömét, aki így szólt hozzánk: Jól gondoljátok meg, ti vagytok ezeknek a szolgái. Mert ők a főszereplők.”

Amit elvesztünk a jóléttel: a sírás képessége

„Aztán a sírás! Ez az egyik dolog, amit ma elvesztünk a jólét miatt, a sírás képessége! Ez egy kegyelem, amit úgy kell kérni! A régi misekönyvben olvastuk: »Uram, aki megengedted, hogy Mózes vizet fakasszon a sziklából, add, hogy most a szívünk sziklájából fakadjon a sírásnak a vize!« Főként a jómódú keresztényeknek kell kérni ezt a kegyelmet, sírni az igazságtalanság fölött és siratni a bűnösöket. Mert a sírás megnyit téged, hogy megértsd az új valóságokat és a valóság új dimenzióit! Ezt mondta nekem az a kislány, amire nem lehet válaszolni: Miért szenvednek gyerekek? A nagy Dosztojevszkij is ezt kérdezte magától, és nem tudott rá válaszolni.”

A nők másféle és nagyobb gazdagsággal nézik a világot

„Az a kislány, egy nő ott, sírt. Amikor a nők nagyobb egyházi szerepvállalásáról szólok, ez nemcsak azt jelenti, hogy adminisztrációs feladatot kapjanak. Ez is mehet. De nem erről van szó! Azért kérem, hogy mondják meg, amit éreznek, és ahogyan látják a világot. Mert a nők másféle és nagyobb gazdagsággal nézik a világot.”

„És végül ne feledjük el! Mi legyünk az ő koldusaik, mert a szegények evangelizálnak bennünket. Ha kivesszük őket az evangéliumból, nem tudjuk megérteni Jézus üzenetét. A szegények evangelizálnak bennünket. »Megyek, hogy evangelizáljam a szegényeket«. Igen, de engedd, hogy ők evangelizáljanak téged, mert olyan értékeik vannak, amelyek neked nincsenek.”

Köszönet az újságíróknak

Végül Ferenc pápa hálásan megköszönte az újságírók munkáját: „Nagyon becsülöm a munkátokat és köszönet érte. Tudom, mekkora áldozat ez a részetekről!”

Forrás: Vértesaljai László SJ/Vatikáni Rádió

Fotó: CNA

Magyar Kurír