Október 28-án, kedden reggel, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok liturgikus ünnepén a Szentatya így buzdította a Szent Márta-házban összegyűlt híveket a szentmisén: „Ne álljunk meg az egyház ajtajában, hanem lépjünk be, és váljunk részévé.”

 

Az egyházat Jézus kétezer évvel ezelőtt alapította, kiválasztva tizenkét oszlopot, akikre építhet, saját magát téve meg alapnak és szegletkőnek. Azután szélesre tárta az egyház kapuit mindenki számára, megkülönböztetés nélkül, mert Krisztus számára az a fontos, hogy szeressen, és meggyógyítsa a szíveket, nem pedig az, hogy a bűnöket méricskélje – mondta a kedd reggel bemutatott szentmisén Ferenc pápa.

A Szentatya utalt a napi evangéliumi szakaszra (Lk 6,12–16), amely elbeszéli az egyház születésének történetét, és idézte Pál efezusiakhoz írt levelének sorait (Ef 2,19–22), melyek úgy mutatják be az egyházat mint egy épületet, amely jól „növekszik” alapjain. A pápa felhívta a figyelmet azokra a cselekedetekre, amelyek az egyház alapításának állomásai: Jézus felmegy a hegyre imádkozni, utána lejön, tanítványaihoz megy, kiválaszt tizenkettőt, és ezzel egyidejűleg befogadja, illetve meggyógyítja azokat, akik pusztán csak meg akarják érinteni őt.

Jézus imádkozik, Jézus hív, Jézus kiválaszt, Jézus elküldi a tanítványokat (a misszióba), Jézus meggyógyítja a tömeget. Ebben a templomban Jézus a szegletkő, aki elvégez minden munkát: ő az, aki így viszi előbbre az egyházat. Amint Pál mondta, ezt az egyházat az apostolok alapjára építették. Jézus választotta ki a tizenkettőt. Mindnyájan bűnösök voltak. Nem Júdás volt a legnagyobb bűnös – magyarázta a Szentatya. – Nem tudom, ki volt a legbűnösebb… Szegény Júdás volt az, aki elzárkózott a szeretet elől, és ezért árulóvá vált. De mindnyájan elmenekültek a kínszenvedés legnehezebb pillanatában, egyedül hagyva Jézust. Mindnyájan bűnösök voltak, de Jézus kiválasztotta őket.

Jézus azt akarja, hogy benne legyünk az egyházban, nem mint vendégek vagy idegenek, hanem mint polgárjoggal rendelkezők. Az egyházban nem átutazóban vagyunk, hanem az egyházban gyökerezünk. Életünk az egyházban van – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ennek az egyháznak a polgárai, egymásnak pedig honfitársai vagyunk. Ha nem lépünk be ebbe a templomba, és nem veszünk részt építésében, hogy a Szentlélek bennünk lakhasson, nem vagyunk az egyházban. Az ajtóban állunk, benézünk és ezt mondhatjuk: „Milyen szép, ez igen, ez igazán szép.” A keresztények, akik nem mennek tovább az egyház recepcióján, portáján túl, ott állnak az ajtóban, így szólnak: „Igen, katolikus vagyok, de nem túlságosan, csak így…” Ez olyan viselkedésmód, amelynek nincs értelme azzal a totális szeretettel és irgalommal szemben, amelyet Jézus táplál minden személy iránt – emelte ki a pápa. – Ennek bizonyítéka Krisztus viselkedése Péterrel, akit az egyház élére állít. Akkor is, ha az első oszlop elárulja Jézust, Jézus megbocsát neki és megőrzi számára helyét.

A Szentatya hangsúlyozta: Jézust nem érdekelte Péter bűne, a szívét kereste. De ahhoz, hogy megtalálja ezt a szívet, és meggyógyítsa, imádkozott. Jézus imádkozik mindnyájunkért, meggyógyít mindenkit. Nem érthetjük meg az egyházat e nélkül a Jézus nélkül, aki imádkozik, aki meggyógyít.

A Szentlélek értesse meg velünk ezt az egyházat: ereje Jézus értünk mondott imájában van, amely képes arra, hogy mindnyájunkat meggyógyítson – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: L’Osservatore Romano

Magyar Kurír