A pápa köszönetét fejezte ki Andrea Riccardi professzornak, a Sant’Egidio Közösség alapítójának és az egész közösségnek, amiért olyan nagy kitartással követik a Boldog II. János Pál által Assisiben megjelölt utat: meg kell őrizni a remény lámpásának égő lángját a békéért imádkozva és munkálkodva.

Akkor 1986-ot írtunk: a világot egymással szemben álló tömbök osztották meg – kezdte beszédét a Szentatya. – Abban a történelmi kontextusban a pápa arra szólította fel a vallási vezetőket, hogy imádkozzanak a békéért: többé nem egymással szemben, hanem egymás mellett. Ez nem maradhatott egy elszigetelt esemény. A Sant’Egidio Közösség tovább folytatta ezt az utat és újabb lendületet adott neki. A párbeszédbe bevonták minden vallás jelentős személyiségeit, világi képviselőit, továbbá humanista gondolkodókat hívtak meg.

Éppen ezekben a hónapokban halljuk, hogy a világnak szüksége van arra a „lelkületre”, amely az Assisiben megrendezett történelmi találkozót áthatotta. Miért? Mert a világnak olyan nagy szüksége van a békére.

Nem! Soha nem törődhetünk bele egész népek fájdalmába, akik a háború, a nyomor, a kizsákmányolás túszai – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Nem nézhetjük közömbösen és tehetetlenül gyermekek, családok, idősek drámáját, akiket az erőszak sújt. Nem engedhetjük meg, hogy a terrorizmus tartsa foglyul néhányak erőszakos szívét, akik azután sokaknak fájdalmat és halált okoznak. Mindnyájan erőteljesen, rendkívül határozottan hangoztassuk szüntelenül, hogy soha semmiféle vallási indok nem igazolhatja az erőszakot, akármilyen formában is jelentkezzen.

Ferenc pápa idézett XVI. Benedek két évvel ezelőtti beszédéből, amelyet a 25. találkozó alkalmából mondott: „El kell törölni a vallási okokra hivatkozó erőszak minden formáját. Közösen kell őrködni afelett, hogy a világ ne essen annak az erőszaknak a zsákmányául, amely jelen van minden olyan civilizációs tervben, amely az Istennek mondott nemen alapul.”

Mint a különféle vallások vezetői, sokat tehetünk – folytatta beszédét a Szentatya. – A béke mindenki felelőssége. Imádkozzunk a békéért, munkálkodjunk a békén! Egy vallási vezető mindig a béke embere, mert a béke parancsolata mélyen bele van vésve azokba a vallási hagyományokba, amelyeket képviselünk. De mit tehetünk? – hangzott Ferenc pápa kérdése.

A Sant’Egidio Közösség éves találkozói sugallják az utat: bátorság a párbeszédre, amely reményt ad. Társadalmainkban azért is korlátozott a béke, mert hiányzik a párbeszéd. Az emberek vonakodnak attól, hogy kilépjenek saját érdekeik szűk látóhatárából és megnyíljanak egy valódi és őszinte szembesülésnek. A béke elnyeréséhez szükség van kitartó, türelmes, erős és intelligens párbeszédre, amellyel semmit nem veszítünk el. A párbeszéd legyőzheti a háborút. A párbeszéd elősegíti a megértést, az összhangot, az egyetértést, a békét. Ezért életbe vágóan fontos, hogy növekedjen, hogy elterjedjen az emberek között, életkörülményüktől és meggyőződésüktől függetlenül, mint a béke egy hálózata, amely védelmezi a világot és a gyengéket.

A vallási vezetők arra kaptak meghívást, hogy valóban dialogizáljanak, a béke építésében ne ügynökökként, hanem mint valóságos közvetítők lépjenek fel. Az ügynökök kedvezményt nyújtanak mindegyik félnek, hogy végül ők jussanak nyereséghez. A közvetítő pedig semmit sem tart meg magának, hanem nagylelkűen, a végsőkig elkötelezi magát, tudván, hogy az egyetlen nyereség a béke. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy a béke munkásai legyünk, egyesítve és nem megosztva, kioltva és nem fenntartva a gyűlöletet, megnyitva a párbeszéd útjait, ahelyett, hogy újabb falakat emelnénk! Párbeszédet folytatni, találkozni, hogy a világon meghonosítsuk a dialógus, a találkozás kultúráját – hangzott a pápa buzdítása.

Az első assisi találkozó öröksége, amelyet a Sant’Egidio Közösség évről évre tovább táplál, azt mutatja, hogy a párbeszéd szorosan kapcsolódik minden egyes személy imájához. A párbeszéd és az ima együtt nőnek és együtt sorvadnak el. Az ember Istenhez fűződő kapcsolata a többiekkel való párbeszéd iskolája és tápláléka. VI. Pál pápa a „párbeszéd transzcendens eredetéről” szólt, Ecclesiam suam k. enciklikájában írta: „A vallás természeténél fogva kapcsolat Isten és az ember között. Az ima a párbeszéd révén fejezi ki ezt a kapcsolatot” (72. pont).

Továbbra is imádkozzunk a világ békéjéért, Szíria, a Közel-Kelet, sok ország békéjéért. A békéhez való bátorság adja meg a reményhez való bátorságot a világon a háborúk miatt szenvedők, a jövőjükért aggódó fiatalok számára. A Mindenható Isten, aki hallgatja imáinkat, támogasson bennünket a béke útján – fohászkodott a pápa, majd a következő mondattal fejezte be beszédét: Szeretném javasolni, hogy most mindnyájan, Isten jelenlétében, csöndben kívánjunk egymásnak kölcsönösen békét.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír