Ferenc pápa beszéde a kenyai papokhoz és szerzetesekhez: Fejezze be az Úr a művét bennetek! November 26-án délután Ferenc pápa Nairobiban, az ír szerzetesek által alapított Szűz Mária-gimnázium sportpályáján a kenyai papokkal, szeminaristákkal, szerzetesekkel és szerzetesnőkkel találkozott.

Kenyában a 14 millió katolikus hívőre 2750 pap jut, és 1500 szeminarista készül a papi hivatásra. Óriási segítséget jelent a kenyai hívek számára a 15 ezer katekéta-hitoktató, akiknek a munkáját ráadásul még 5 ezer szerzetesnővér segíti. A kenyai katolikus egyház dinamikusan fejlődik, ugyanakkor számos kihívással néz szembe.

Ferenc pápa a találkozó során előre megírt beszédét félretéve, spanyol nyelven szólt a jelenlévőkhöz a meghívást helyezve mondandója középpontjába.

Az Úr választott ki bennünket, ő kezdte meg bennünk a munkáját, hogy be is fejezze azt – kezdte beszédét a pápa. – Mi pedig felsorakoztunk és elkezdtünk vele együtt járni, de az utat mégis ő kezdeményezte. Az evangéliumban azt olvassuk, hogy az egyik meggyógyítottnak, aki követni akarta Jézust, azt felelte, hogy nem!

Akár a papság, akár szerzetesség esetében Jézus az, aki hív, ő kezdeményez és ő végzi a munkát. És mi a kapun át lépünk be. De vannak olyanok is, akik az ablakon akarnak belépni. Kérem szépen, ha valakinek a társa az ablakon keresztül lépett be, ölelje át és magyarázza meg neki, jobb, ha elmegy, és máshol szolgálja az Urat, mert így soha nem fogja befejezni azt a munkát, amit nem Jézus kezdett meg benne – figyelmeztetett a pápa.

Vannak néhányan, akik nem tudják, az Isten miért is hívta meg őket, de mégis érzik az Úr hívását. Menjetek csak nyugodtan – biztatta őket a Szentatya –, az Isten megérteti veletek, miért hívott meg titeket. Ám vannak mások, akik érdekből követik az Urat. Emlékezzünk csak Jakab és János anyjára, aki az Úr baljára és jobbjára akarta ültetni a fiait. Nagy kísértés ez, az Urat becsvágyból követni! Valójában Jézus követésében nincs hely a becsvágy, a gazdagság és a hatalom számára, hiszen Jézust élete végéig elkíséri a keresztje.

Ferenc pápa ezt követően így foglalta össze gondolatát: Jézus az, aki meghív, a kapunk lépünk be hozzá, az ő a hívására, nem az ablakon át. Miután beléptünk, követnünk kell Jézust az útján.

Nyilvánvaló, hogy amikor Jézus meghív, nem avat szentté. Továbbra is bűnös emberek maradunk mindnyájan, mégis Jézus gyengédsége és szeretete visz előre bennünket és ő, aki megkezdte a jó művét bennünk, azt a teljességre is viszi. Emlékezzetek csak az evangéliumra – kérte a pápa –, mikor sírt Jakab vagy János vagy a többi apostol? Egyesegyedül csak az sírt, aki számot vetett a bűnösségével, hogy megtagadta az Urat, és amikor számot vetett, akkor sírt… Aztán Jézus pápává tette. Ki is érti meg Jézust? Ez egy titok! Ti se hagyjátok abba a sírást!

Amikor egy papnak vagy szerzetesnek felszáradnak a könnyei, ez azt jelzi, hogy ott valami nem működik. Sírjunk a hűtlenségünk, a világ fájdalma, a leselejtezett emberek, a megölt gyermekek miatt, és akkor is, ha nem is értjük, hogy a dolgok miért történnek! – buzdított Ferenc pápa, majd hozzátette: a gyermekek szenvedését – rák, daganat vagy más betegség miatt – nem tudom megmagyarázni, de Jézusra nézek a kereszten.

Vannak helyzetek, amikor csak ezt lehet tenni, az Úrra tekinteni a kereszten és sírni. Amikor már nem tekintünk fel a keresztre feszítettre, pedig ezt kéri tőlünk Szent Pál, akkor a langyosság bűnébe esünk, amit az Isten kivet a szájából – figyelmeztetett a pápa.

Majd egy, a szívéből jött üzenetet hagyott a kenyai papokra és szerzetesekre: „Soha ne távolodjatok el Jézustól, vagyis ne hagyjátok abba az imádságot! Még akkor sem, ha elalszotok imádság közben. Maradhattok ott, aludjatok az Úr előtt! Ez is egyfajta imádság. Fontoljuk meg, vajon mi veszünk-e el az alvás, az olvasás, a tévézés idejéből az imádság számára, vagy pedig az imádságot hagyjuk el ezek miatt.”

Ha engedtük, hogy az Úr meghívjon minket, akkor ez a hivatás szolgálatra szól, Isten népének a szolgálatára, a szegények, az elvetettek, a peremre szorultak, a gyerekek és az idősek szolgálatára. Ha tehát hagytuk, hogy meghívjon bennünket az Úr, hagyjuk, hogy szolgálatra küldjön minket. Így történik meg, amiről Szent Pál apostol szól, hogy ezen a szolgálaton, ezeken a jócselekedeteken keresztül befejezi a művét bennünk a megváltás napjára – hangsúlyozta a pápa.

Ennek adják szép jelét azok a papok, szerzetesek és szerzetesnők, akik évtizedek óta hűséges szolgálatban töltik az idejüket, sokszor ugyanazon a helyen. Éppen ezért megköszönöm nektek, hogy bátran követitek az Urat. Köszönet minden alkalomért, mikor bűnösnek érzitek magatokat, köszönet a gyengédséggel teli simogatásért, amit a rászorulóknak adtok, köszönet azért, hogy a haldoklókat segítitek, hogy reményt adtok nekik. – mondta a kenyai papokkal és szerzetesekkel való találkozáson Ferenc pápa. – Azért is köszönetet mondok, hogy engeditek, hogy segítsenek nektek, hogy kijavítsanak benneteket és megbocsássanak nektek. És külön szeretettel köszöntöm a szeminaristákat! 

Mindaz, amit elmondtam, rátok is vonatkozik, de egy dolgot külön nektek mondok: ha valakit nem lelkesít ez az út, a készület, akkor még van idő arra, hogy máshol keressen munkát, megházasodjon és családot alapítson – fejezte be beszédét a Szentatya.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Facebook

Magyar Kurír