A szentmise Királyok első könyvéből vett olvasmánya (1Kir 11,4–13) Salamonról szól, aki öregkorára bálványimádásba süllyedt, büntetésként fia elvesztette az ország nagyobbik részét. Hittagadó lett a király; asszonyai elcsavarták a fejét, hogy idegen isteneket kövessen. Pedig „derék férfi” volt korábban, aki az Úrtól a bölcsesség adományát kérte, ami által messze földön híressé vált.

A történet hátteréhez Ferenc pápa magyarázatként hozzáfűzte, hogy abban a korban több feleséget is tarthatott a férfi, de ezzel együtt nem volt megengedett, hogy nőcsábász is legyen. Salamon szíve attól gyengült meg, hogy más népet választott, más istenekkel. Csapdába esett, és idegen feleségeinek isteneit, Kámoszt és Molokot kezdte imádni. Mindent megengedett magának, ám felhagyott az egyetlen Isten imádásával. Elesett, és ezért elvetette az Isten.

Ez a hitehagyás nem történik egyik napról a másikra, ez egy lassú folyamat – hangsúlyozta a Szentatya. – Salamon atyja, Dávid is vétkezett; legalább két súlyos bűnt követett el, de azonnal megtért, és bocsánatot kért. Hűséges maradt az Úrhoz mindvégig, akkor is, amikor menekülnie kellett és kigúnyolták. Dávid szent volt, Salamon azonban nem volt szent, mert szíve meggyengülésével eltékozolta az Úr adományait. Nem arról van szó, hogy egyszer vétkezett, hanem hogy kezdett lecsúszni – fogalmazott Ferenc pápa.

A nők elfordították Istentől a király szívét, és az Úr szemrehányást tesz neki: „Elfordult a szíved!” Ez történik velünk is, noha nem vagyunk bűnözők. Mégis fennáll a veszély, hogy lassan lecsúszunk – „érzéstelenítéssel” történő elbukás, anélkül, hogy észrevennénk. Ilyenkor viszonylagossá válnak a dolgok, és az ember elveszti az Isten iránti hűségét. Ezeknek az idegen asszonyoknak más isteneik voltak – így mi is, elfeledkezve az Úrról, könnyen egyezkedni kezdünk más istenekkel, mint a pénz, a hiúság és a gőg. „Atyáink a pogányok közé vegyültek, és cselekedeteiket eltanulták” – idézte a pápa a szentmise zsoltárát (Zsolt 105). – A népekkel való ezen összekeveredés azzal jár, hogy megtanuljuk tőlük azt, ami világiassá, pogánnyá tesz.

Súlyos bűnünk e lassú lecsúszás az életben. Igaz, ellene lehetne vetni: „De hiszen mindenki ezt csinálja, nincs baj...” Azonban így elveszítjük az egyetlen Úr iránti hűségünket. Ezek modern bálványok! Gondoljunk csak a világiasság bűnére. Elveszíteni az evangélium, az Isten szava eredetiségét, annak a szeretetét, aki életét adta értünk. Nem lehet jóban lenni Istennel és az ördöggel, mert ez azt jelenti, hogy nem vagyunk hűségesek sem Istenhez, sem az ördöghöz.

Kérjük az Úr kegyelmét, hogy amikor a szívünk kezd elgyengülni és lecsúszni, állítson meg bennünket!

– zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír