Az Istenbe vetett hitünk magvát, „szívét” jelentik az irgalmas cselekedetek – állapította meg homíliájában Ferenc pápa január 7-én, csütörtökön reggel. Ezzel a szentmisével a karácsonyi szünet után folytatódnak a reggeli találkozók a hívekkel a Szent Márta-ház kápolnájában.

Az első olvasmány Szent János apostol könyvéből (1Jn 3,22–4,6) arra figyelmeztet minket, hogy őrizkedjünk a világiasságtól és azoktól a szellemektől, amelyek eltávolítanak minket Istentől, aki megtestesült értünk – mondta a szentmisén a pápa.

Istenben élni a keresztény élete számára olyan, mint a levegővétel. A keresztény Istenben él, és hagyja, hogy a Lélek vezesse őt. János apostol ugyanakkor óva int attól, hogy mindenféle léleknek higgyünk. Meg kell vizsgálni a lelkeket, hogy vajon Istentől valók-e. Hogyan vizsgálhatjuk meg őket? Nem fantomokról van szó, inkább arról, hogy meglássuk, mi zajlik a szívünkben, mi áll a történések gyökerében. Ezt jelenti az, hogy megvizsgáljuk: Istentől jön-e, vagy az antikrisztustól.

A világiasság az a lelkület, amely eltávolít minket Isten Lelkétől, aki segít, hogy az Úrban éljünk. Mi alapján tudjuk megkülönböztetni a lelkünkben zajló folyamatok jó vagy rossz mivoltát? – tette föl a kérdést a pápa. – János apostol csak egy szempontot ad meg ehhez: „Minden lélek, amely azt vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől való. De minden olyan lélek, amely nem ezt vallja Jézusról, nem Istentől való.” A kritérium tehát a megtestesülés. Sok dolgot érezhetek magamban, akár jó dolgokat, jó ötleteket is. De ha ezek a jó ötletek, érzések nem visznek el Istenhez, aki testté lett, nem vezetnek el a felebaráthoz, a testvéremhez, akkor nem Istentől valók. Ezért János így kezdi levelének ezt a szakaszát: „Az ő parancsa pedig az, hogy higgyünk Fiában, Jézus Krisztusban, és szeressük egymást.”

Sok lelkipásztori tervet készíthetünk, kitalálhatunk számos új módot arra, hogyan közelítsük meg az embereket, de ha nem járunk Isten Fiának az útján, aki emberré lett, hogy velünk együtt zarándokoljon, akkor nem vagyunk a jó lélek útján: az antikrisztus, a világiasság, a világi szemlélet útján járunk. Az életben sok emberrel találkozunk, aki spirituálisnak tűnhet: „Micsoda lelki ember ő!” – mondjuk, de nem beszélünk az irgalmas cselekedetekről. Miért? Hiszen az irgalmasság cselekedetei jelentik konkrétan a megtestesült Istenfiúba vetett és megvallott hitünket: meglátogatni a betegeket, ételt adni az éhezőnek, gondoskodni a kitaszítottakról… Irgalmas cselekedetek: miért? Mert minden testvérünk, akit szeretnünk kell, Krisztus teste. Isten testté lett, hogy azonosuljon velünk. És a szenvedő maga Krisztus, aki szenved – magyarázta a pápa.

Ne higgyetek minden léleknek, vigyázzatok! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon valóban Istentől valók-e! A rászoruló felebarátaink, testvéreink iránti szolgálat, akár egy tanács vagy a másik meghallgatása azt jelzik, hogy a jó lélek útján járunk, vagyis a testté lett isteni Ige útján. Kérjük az Úr kegyelmét, hogy meglássuk, mi történik a szívünkben, mit szeretünk csinálni, vagyis hogy Isten lelke-e az, amely a mások iránti szolgálatra vezérel engem, vagy inkább a világ szellemei vezetnek önmagam körül, bezárkózásom, önzéseim és sok más dolog körül… Kérjük a kegyelmet, hogy megértsük, mi történik szívünkben – fohászkodott végül csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír