A Szentatya november 6-án, pénteken reggel a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmise homíliájában a Szent Pál-i szolgálatot állította szembe az evangéliumban szereplő hűtlen intéző magatartásával.

A püspökök és papok győzzék le a „kettős élet” kísértését, mert az egyház hivatása a szolgálat, nem pedig a szolgálat elvárása. Ez utóbbi egyfajta kalmárszellem – figyelmeztetett a pápa, és óva intett a pénzhez ragaszkodó törtetőktől, akik nagyon sok kárt okoznak az egyháznak.

Ferenc pápa Pál apostol alakjára utalt szentbeszédében, aki „teljesen a szolgálatra adta magát”, míg aztán Rómába került, ahol „néhányan az övéi közül elárulták”, végül pedig elítélték.

Honnan ered a népek apostolának ez a nagysága? – tette fel a kérdést a pápa. – Jézus Krisztustól. És Pál szolgálatával dicsekedett, hogy kiválasztást nyert, hogy megkapta a Szentlélek erejét.

Pál egy szolga volt, aki szolgált, sáfárkodott, alapot vetett, vagyis Jézus Krisztust hirdette – összegezte Ferenc pápa Pál apostol tevékenységét –, aki soha nem élt a helyzeti előnyökkel, a tekintéllyel, hogy őt szolgálják. Ő volt a szolga, a miniszter, hivatása volt a szolgálat, nem pedig annak az elvárása másoktól.

Nagyon nagy öröm számomra – folytatta a Szentatya –, amikor erre a misére papok jönnek, és így köszöntenek engem: „Óh, atya, eljöttem ide, hogy itthon találkozzam az enyéimmel, mert negyven éve misszionárius vagyok Amazóniában.” Vagy amikor egy nővér mondja, hogy harminc éven át egy kórházban dolgozott Afrikában. És amikor egy másik szerzetesnővér mosolyogva mondja, hogy harminc-negyven éve fogyatékosok között végez ápolói munkát… Igen, ezt nevezik szolgálatnak, tovább, előremenni, odaadni az életet. Ez az, amit Pál apostol tett. Szolgált!

Pál apostol szolgálatával szemben áll az evangélium hűtlen intézője, aki a saját szolgálata helyett másoktól várja el, hogy őt kiszolgálják. Most olvastuk, hogy mit csinált ez a szolga, mekkora ravaszsággal iparkodott, hogy a helyén maradjon – hangsúlyozta a pápa. – Az egyházban is vannak ilyenek, akik ahelyett, hogy szolgálnának, hogy másokkal törődnének, hogy alapot vetnének, az egyházból élnek.

Ők a törtetők, akik a pénzhez ragaszkodnak. És hány ilyen püspököt és papot láttunk? Ugye, szomorú erről beszélni? – mondta Ferenc pápa. – Az evangéliumnak, Jézus Krisztus hivatásának radikalitása, gyökeres elkötelezettsége maga a szolgálat. Vagyis: hogy nem állunk meg benne, hanem mindig továbbmegyünk, hogy megfeledkezünk önmagunkról… A kényelmesség státusza kísért: „Én elértem ezt a státuszt, és most kényelmesen élek.” De becsület nélkül, mint azok a farizeusok, akikről Jézus beszél, akik a főtereken sétálgatnak, és mutogatják magukat másoknak...

Ez a két kép – összegezte tanítását a Szentatya – a keresztények, a papok, a nővérek két különböző típusát mutatja be. Jézus Pál apostol modelljében mutatja meg az egyházat, mely soha nem áll meg, hanem mindig előrehalad, és megmutatja nekünk az utat.

Ellenben amikor az egyház langyos, amikor bezárkózik önmagába, amikor üzletelni kezd, akkor már nem mondható el róla, hogy szolgál. Akkor valójában mások szolgálnak neki. Az Úr adjon nekünk erőt, ahogy megadta azt Pál apostolnak, hogy az egyház mindig haladjon tovább, mondjon le saját kényelméről, és mentsen meg bennünket a kettős életnek ezektől a kísértéseitől, vagyis attól, hogy miközben szolgának mutatjuk magunkat, valójában másokkal szolgáltatjuk ki magunkat – zárta homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában november 6-án reggel.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Köve