Szent István vértanú megkövezéséről elmélkedve a Szentatya arra hívta fel a figyelmet április 21-i homíliájában a Szent Márta-házban, hogy napjainkban is rengeteg embert üldöznek és ölnek meg pusztán azért, mert keresztények. A Vatikáni Rádió tudósítását adjuk közre.

A mai olvasmány az Apostolok cselekedeteiből István vértanú elítélését és megkövezését írja le. Ebből a drámai jelenetből bontotta ki szentbeszédét Ferenc pápa, aki a szívében hordozza annak a sok embernek az arcát és sorsát, akiket az első vértanúhoz hasonlóan napjainkban is üldöznek és megölnek, csak azért, mert hűek Jézushoz.

A vértanúknak nincs szükségük más kenyérre, mert az ő egyetlen kenyerük Jézus – hangsúlyozta a pápa. – Istvánnak sem volt szüksége arra, hogy alkudozzon, kompromisszumot kössön.

István tanúságtétele olyan erős, hogy rágalmazói nem tudnak ellenállni a szavaiból áradó bölcsességnek és léleknek. Amint Jézusnak, úgy Istvánnak is szembe kell néznie a hamis tanúkkal és a nép lázadásával, amely elítéli őt. István emlékezteti őket, hány prófétát öltek meg azért, mert hűek voltak Isten szavához. És amikor elmondja nekik, hogy látja Jézust Isten jobbján, akkor üldözői megbotránkoznak, befogják fülüket, hogy ne hallják. Kihurcolják őt a városból, hogy megkövezzék – idézte fel a szentírási történetet a Szentatya.

Majd figyelmeztetett: Isten szava mindig kellemetlen egyes szíveknek. Isten szava zavaró, amikor kemény a szívünk, amikor pogány a szívünk, mert Isten szava azt kéri tőlünk, hogy menjünk előre, keressük azt a kenyeret, amelyről Jézus beszélt, és csillapítsuk vele éhségünket. A kinyilatkoztatás történetében sok vértanút öltek meg azért, mert hűek voltak Isten szavához, az isteni igazsághoz.

István vértanúsága hasonló Jézuséhoz: ő is a megbocsátás, az ellenségekért való ima keresztény nagylelkűségével hal meg. Ezek az emberek, akik üldözték a prófétákat, mint ahogy Istvánt is, azt hitték, hogy Isten dicsőségét emelik, hogy hűek az isteni tanításhoz – mutatott rá Ferenc pápa, majd így folytatta: Ma szeretnék az egyház valódi történetére emlékezni, amely a szentek és a vértanúk története. A vértanúké, akiket üldöztek és megöltek azok, akik azt hitték, hogy Istent dicsőítik, akik azt hitték, hogy náluk az igazság. Pedig romlott volt a szívük.

Ezekben a napokban hány István van a világon! Gondoljunk azokra a testvéreinkre, akiknek a líbiai partokon elvágták a torkát; gondoljunk arra a fiúra, akit élve elégettek a társai, mert keresztény volt; gondoljunk azokra a bevándorlókra, akiket a többiek a tengerbe vetettek, mert keresztények voltak. És gondoljunk azokra az etiópokra, akiket tegnapelőtt meggyilkoltak keresztény mivoltuk miatt… Ma az egyház a vértanúk egyháza: ők szenvednek, ők életet adnak, és mi Isten áldását kapjuk tanúságtételükért – mondta a pápa.

És ott vannak a rejtett vértanúk is, a Lélek hangjához hű férfiak és nők, akik utat törnek, új utakat keresnek, hogy segítsék testvéreiket és jobban szeressék Istent – tette hozzá a Szentatya. – Aztán gyanúba fogják őket, meggyalázzák és üldözik azok a „modern főtanácsok”, melyek az igazság birtokosainak hiszik magukat: oly sok a rejtett vértanú!

És sok olyan rejtett vértanú is van, akik hűek a családjukban, és sokat szenvednek hűségükért. Az egyházunk a vértanúk egyháza – ismételte Ferenc pápa. – Most, ezen a szentmisén eljön közénk az első vértanú; az első, aki tanúságot tett, sőt még többet adott nekünk: az üdvösséget, mindannyiunknak.

Egyesüljünk Jézussal az Eucharisztiában, egyesüljünk azokkal a testvéreinkkel, akik az üldöztetés, a rágalmazás és a gyilkosság vértanúságát szenvedik el azért, hogy hívek legyenek az egyetlen kenyérhez, mely jóllakat: vagyis Jézushoz – fohászkodott kedd reggeli homíliája végén a pápa.

Fotó: L’Osservatore Romano