A tegnapi párizsi merénylet oly sok kegyetlenséget, emberi kegyetlenséget juttat eszünkbe: a terrorizmus sok formáját. Micsoda kegyetlenségre képes az ember! Imádkozzunk ezen a szentmisén e kegyetlenség áldozataiért. Oly sokan vannak! És kérjük a kegyetlenséget elkövetők számára, hogy Isten változtassa meg a szívüket – mondta a híveknek.

Ezekben a karácsony utáni napokban a liturgia kulcsszava a megjelenés. Jézus megmutatja magát: vízkereszt ünnepén, a megkeresztelkedésben és a kánai menyegzőn. De hogyan ismerhetjük meg Istent? – tette föl a kérdést a pápa. Éppen ez az, amiből János apostol kiindul a mai első olvasmányban, azt hangsúlyozva, hogy Isten megismeréséhez intellektusunk, az ész nem elegendő. Istent teljességgel a Vele való találkozásban ismerjük meg, és a találkozáshoz az ész nem elég. Valami több kell hozzá: Isten szeretet! És csak a szeretet útján ismerhetjük meg Istent. Ésszerű szeretet, a ráció kísérte szeretet, de szeretet! – hangoztatta a pápa, majd föltette a kérdést: De hogyan szerethetem azt, akit nem ismerek? Szeresd azt, aki a közeledben van! Ez a két parancsolat tanítása: a legfontosabb szeretni Istent, mert Ő szeretet; de a második az, hogy szeressük felebarátunkat. Ahhoz, hogy az elsőt kövessük, előbb a második lépcsőre kell lépnünk: vagyis a felebarát iránti szereteten keresztül ismerjük meg Istent, aki a szeretet. Csak ésszerűen szeretve, de szeretve juthatunk el ehhez a szeretethez.

Éppen emiatt kell szeretnünk egymást, mert a szeretet Istentől való, és mindenki, aki szeret, Isten szülötte. Isten megismeréséhez szeretni kell – ismételte a pápa. Aki szeret, ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. De a szeretet nem egy szappanopera. Nem ám! Szilárd, erős szeretet. Örökké tartó szeretet, amely Fiában mutatkozik meg – íme, ezeknek a napoknak a kulcsszava, a megjelenés –, aki azért jött, hogy üdvözítsen minket. Konkrét szeretet; cselekedetekben, és nem szavakban nyilvánul meg. Egy egész élet kell ahhoz, hogy megismerjük Istent, ez egy folyamat, a szeretet útja, a megismerés útja, a felebarát és a minket gyűlölők, a mindenki iránti szeretet útja.

Ferenc pápa megállapította: nem mi adtuk a szeretetet Istennek, hanem Ő volt az, aki szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért. Jézus személyében szemlélhetjük Isten szeretetét. Példáját követve eljuthatunk Isten szeretetéhez, Isten megismeréséhez, aki a szeretet.

Jeremiás prófétára utalva a pápa elmondta: Isten szeretete megelőz minket, Ő azelőtt szeret minket, hogy mi keresnénk Őt. Isten szeretete olyan, mint a mandulafa virága, mely elsőként bontja ki szirmait tavasszal. Az Úr szeret elsőként minket, mindig megkapjuk ezt a meglepetést. Amikor pedig mi közeledünk Istenhez a jócselekedetek, az imádság, a szentáldozás, Isten szava által, akkor azt látjuk, hogy Ő már előbb ott van, vár és szeret minket.

Ferenc pápa ezután a napi evangéliumi szakaszról elmélkedett, amely Jézus csodálatos kenyér- és halszaporítását beszéli el. Az Úr megszánta a sok embert, aki elment, hogy meghallgassa őt, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, irányt vesztettek. Ma is sok ember irányt vesztett városainkban, országainkban. Ezért Jézus tanítja őket, és az emberek hallgatják őt. Amikor későre jár, és enni kér tőlük, a tanítványok kissé idegesen válaszolnak. A pápa hangsúlyozta: ismét Isten volt az, aki előbb megértette a helyzetet, a tanítványok nem értettek semmit.

Ilyen Isten szeretete: mindig vár, mindig meglep minket. Ő az Atya, a mi Atyánk, aki annyira szeret minket, hogy mindig kész megbocsátani nekünk. Nem egyszer, hetvenhétszer, hanem mindig! Mint egy szeretetteljes apa. Ahhoz, hogy ezt az Istent megismerjük, fel kell lépnünk a felebarát iránti szeretet lépcsőfokára az irgalmasság cselekedetein keresztül, ahogy az Úr tanította nekünk.

Ferenc pápa végül így fohászkodott: Ezekben a napokban, amikor az egyház Isten megjelenésére irányítja figyelmünket, az Úr adja meg nekünk kegyelmét, hogy megismerhessük őt a szeretet útján.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír