Ferenc pápa a paraguayi nyomornegyedben: A hit szolidaritás nélkül halott Bañado Norte a paraguayi főváros, Asunción egyik legszegényebb negyede. Ferenc pápa július 12-én, vasárnap délelőtt meglátogatta az itt élőket, a szolidaritás és a remény üzenetét vitte el nekik – tájékoztat a Famiglia Cristiana olasz katolikus hetilap.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Bañado Norte negyedben a jezsuiták fenntartásában működik a plébánia. Ferenc pápa az egyik kápolnájuk előtt állt meg, hogy meghallgassa a megrendítő tanúságtételeket, amelyek a kirekesztettek népének életét tárták elé: utcagyerekek, munkanélküli édesapák, erőszakot szenvedett nők és kilátástalan jövő előtt álló fiatalok életét. A fiataloknak nincs lehetőségük sem tanulni, sem munkát találni, az időseknek nincs lehetőségük kezeltetni súlyos betegségeiket – derült ki a vallomásokból.

Ferenc pápát a tanúságtételek során leírt helyzet a betlehemi családéra emlékeztette. A következő beszédet intézte hozzájuk:

Amikor hallgattam a történeteiteket, mindazt, amit megtettetek azért, hogy megmaradjatok ezen a helyen; a sok küzdelmet a méltóbb életért, és azért, hogy tető legyen a fejetek felett; mindazt, amit megtesztek, hogy korunk kegyetlenségének és az időjárás viszontagságainak, az utóbbi hetek nagy áradásainak ellenálljatok – mindez a betlehemi kis családot juttatja eszembe… Ez a fiatal pár Jézust ajándékozta nekünk. Egyedül voltak idegen földön, csak ők hárman. Egyszer csak váratlanul megjelentek a pásztorok. Hozzájuk hasonló emberek voltak, akiknek szintén el kell hagyniuk életük színterét, hogy jobb lehetőségeket keressenek családjuk számára. Az ő életük is a kor könyörtelenségének és más viszontagságoknak volt kitéve. De amikor a pásztorok hallottak Jézus születéséről, odamentek, közel léptek hozzájuk, barátaikká váltak. Ők lettek Mária és József családja. Jézus családja.

Ez történik, amikor Jézus feltűnik az életünkben. Ez az, amit a hit felébreszt. A hit egymás felebarátaivá, mások életének társaivá tesz bennünket, közel visz minket másokhoz. A hit felébreszti a felelősségünket a többiek iránt, a hit felébreszti bennünk a szolidaritást… Jézus születése felébreszti az életünket. A hit, amely nem válik szolidaritássá, halott és hamis. „De nem, én katolikus vagyok, nagyon is katolikus, minden vasárnap elmegyek a misére.” „De uram, asszonyom, mondja csak, milyen az élet ott Bañadóban?” „Ó, nem tudom… igen… nem… nem tudom… igen, élnek ott emberek, de nem is tudom…” Ha jársz misére vasárnaponként, de a szíved nem szolidáris, ha nem tudod, hogyan él a néped, akkor a hited nagyon gyenge, vagy beteg, vagy halott. A szolidaritás nélküli hit egy Krisztus nélküli hit, Isten nélküli hit, testvérek nélküli hit…

Isten szolidárissá vált a népével, és Jézusnak nem okozott gondot, hogy leszálljon, megalázkodjon, lealacsonyodjon, egészen addig, hogy meghaljon mindannyiunkért – a testvéri szolidaritásból eredően, amely az Atya és az irántunk való szeretetéből fakad. Jegyezzétek meg: amikor a hit nem szolidáris, akkor gyenge, vagy beteg, vagy pedig halott. Nem Jézus hite...

Úgy jöttem ide, mint azok a betlehemi pásztorok. Mellétek akarok állni. Szeretném megáldani a hiteteket, a kezeiteket, közösségeteket. Azért jöttem ide, hogy hálát adjak veletek együtt azért, hogy a hit reménnyé lett, olyan reménnyé, amely szeretetre ösztönöz. A Jézus által támasztott hit képes álmodni a jövőről, és képes küzdeni érte a jelenben. Éppen ezért szeretnélek bátorítani benneteket, hogy továbbra is legyetek ennek a hitnek a misszionáriusai, terjesszétek ezeken az utcákon, ezeken az ösvényeken. Ez a hit szolidárissá tesz bennünket egymással; nagyobb testvérünkkel, Jézussal; édesanyánkkal, Szűz Máriával. Különösen a legfiatalabbakhoz és a legidősebbekhez visz közel minket. A fiatal családok támaszává tesz bennünket, és azok támaszává, akik nehéz időszakon mennek keresztül. Talán a legerőteljesebb üzenet, amelyet másoknak adhattok, az éppen ez a szolidáris hit. Az ördög azt akarja, hogy veszekedjetek, hogy így megosszon benneteket, és lerombolja, elrabolja hiteteket. Testvéri szolidaritás a hit védelméért! Ráadásul ez a szolidáris hit az egész város számára is üzenet!

A családjaitokért szeretnék most imádkozni a Szent Családhoz, hogy példájuk, tanúságtételük továbbra is fényként világítson utatokon, bátorítson a nehéz pillanatokban, és hogy Isten a kegyelméből adja meg számunkra is az ajándékot, amit most mindnyájan együtt kérjünk: a Szent Család adjon nekünk „pásztorokat”, adjon nekünk olyan papokat, püspököket, akik képesek mellétek állni, támogatni és bátorítani családjaitok életét. Akik képesek növelni azt a szolidáris hitet, amelyet még soha nem győzött le senki.

Arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok együtt, és kérlek benneteket, ne feledkezzetek meg arról, hogy értem is imádkozzatok. Imádkozzuk közösen Atyánkhoz, aki egymás testvéreivé tett minket, aki elküldte nagyobb testvérünkként Fiát, Jézust, és megajándékozott minket egy édesanyával, aki elkísér minket az úton.

Az imádság után Ferenc pápa így búcsúzott a szegénynegyed népétől: Induljatok előre! Ne engedjétek, hogy az ördög megosszon benneteket! Isten áldjon benneteket!

Fotó: Vatikáni Rádió, Famiglia Cristiana, Antonio Spadaro

Magyar Kurír
(tzs)