Az írástudók és a farizeusok megbotránkoztak Jézus viselkedésén és zúgolódtak ellene: „ez az ember veszélyes, a vámosokkal és a bűnösökkel ebédel, megsérti Istent és megszentségteleníti a prófétai szolgálatot... azért, hogy ezekhez az emberekhez közeledjen”. Jézus erre azt mondja, hogy ez a képmutatás muzsikája, és erre a méltatlankodó képmutatásra egy példabeszéddel válaszol – magyarázta Ferenc pápa.

A zúgolódásra Jézus egy örömteli példabeszéddel felel. Ebben a kis szakaszban négyszer fordul elő az öröm kifejezés. Mintha azt mondaná: ti megbotránkoztok ezen, de az én Atyám örvendezik. Ez ennek a mélyebb üzenete: Isten öröme egy olyan Isten öröme, aki nem szeret veszíteni, nem jó vesztes; és hogy ne veszítsen, kilép önmagából, és keres. Egy kereső Isten: keresi mindazokat, akik messze vannak tőle. Mint a pásztor, aki elmegy és megkeresi az elveszett juhot. Isten dolga az, hogy elmenjen és megkeressen, hogy meghívjon mindenkit az ünnepre, jókat és rosszakat egyaránt – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.

Isten nem tűri, hogy egyet is elveszítsen övéi közül. De ez lesz Jézus imája is nagycsütörtökön, aki azért könyörög az Atyához, hogy el ne vesszen egy se azok közül, akiket neki adott. Egy olyan Isten, aki elindul, hogy megkeressen minket és bizonyos szeretetbeli gyengeséget mutat azok iránt, akik a leginkább eltávolodtak tőle, akik elvesztek. ... Elmegy és megkeresi őket. És hogyan keresi? A végsőkig, mint ez a pásztor, aki elmegy a sötétbe, s addig keresi, amíg meg nem találja a juhot. Vagy mint az asszony, aki amikor elveszíti a drachmát, lámpát gyújt, kisöpri a házát és gondosan keresgél. Így keres Isten. Ezt a gyermekemet pedig nem veszítem el, ő az enyém! Nem akarom elveszíteni. Ilyen a mi Atyánk: mindig keres minket.

Ezért – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa –, amikor megtalálja a juhot és visszaviszi az akolba a többihez, egyik sem mondhatja: „te elvesztél”, „te nem vagy közülünk való”, mert ő visszaadja a teljes méltóságát. Nincs különbség, mert Isten mindenkit helyrerak, akit megtalált. És amikor így tesz, akkor Isten örvendezik.

Isten öröme nem a bűnös halála, hanem annak az élete: ez az öröm. Milyen távol álltak ezek a Jézus ellen zúgolódó emberek Isten szívétől! Nem ismerték azt. Azt hitték, hogy vallásosnak lenni, jó embernek lenni annyit jelent, hogy mindig rendben vannak, jól neveltek és sokszor úgy tesznek, mintha jól neveltek volnának, nem igaz? Ez a méltatlankodók képmutatása. Az Atya öröme azonban a szeretet öröme: Ő szeret minket. Mi mondhatjuk: ƒ„de én bűnös vagyok, ezt és ezt és ezt követtem el”, az Atya így válaszol: „de én akkor is szeretlek és elmegyek, megkereslek és hazahozlak”. Ez a mi Atyánk. Gondolkozzunk el rajta – zárta szentbeszédét Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír