A pápa május 30-án reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén a keresztény örömről beszélt, amelyet nem lehet megvásárolni, hanem csak a Szentlélek ajándékaként kaphatjuk meg – tudósít a Vatikáni Rádió.

Az Apostolok Cselekedeteiben (18,9–18) olvasott szakaszból kiindulva Ferenc pápa megállapította: „Szent Pál nagyon bátor volt, mert erejét az Úrból merítette”. A Szentatya homíliájának középpontjában a keresztény öröm állt. Mindnyájunkkal megtörténik életünkben, hogy egy kicsit félünk – fejtette ki a pápa. Feltesszük a kérdést, hogy nem lenne-e jobb kissé leszállítani a színvonalat és kevésbé kereszténynek lenni, kompromisszumot keresve a világgal.

Pál tudta, hogy műve nem tetszett sem a zsidóknak, sem a pogányoknak, de nem állt le tevékenységével, ezért el kellett szenvednie a problémákat és az üldöztetéseket. Ez félelmeinkre és ijedelmeinkre irányítja a figyelmet. Jézus is félt a Getszemáni kertben, tele volt aggodalommal. Búcsúbeszédében kifejezetten megfogalmazza, hogy „ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog” (Jn 16,20–23a). Ez be is következik a Colosseum első vértanúi esetében.

Nekünk az igazságot kell mondanunk: a keresztény élet nem mindig ünnep. Nem mindig! Sokszor sírunk is. Amikor beteg vagy, amikor problémád van a gyermekeddel, a feleségeddel, a férjeddel; amikor látod, hogy nem elég a fizetésed a hónap végéig és van egy beteg gyermeked; amikor látod, hogy nem tudod a lakáskölcsönt kifizetni, és el kell hagyni otthonodat… Nekünk is nagyon sok problémánk van. De Jézus ezt mondja: „Ne félj!” Igen, szomorúak lesztek, sírtok és az emberek örülnek, mert az emberek ellenetek vannak.

Van egy másik fajta szomorúság is – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Az a szomorúság, amely mindnyájunkat érint, ha nem jó úton haladunk. Amikor például – egyszerű szavakkal kifejezve – örömet, vidámságot akarunk vásárolni, a világ, a bűn örömét, végül üresség, szomorúság marad bennünk. Ez a rossz vidámság szomorúsága. A keresztény öröm viszont olyan öröm, amely reménnyel van tele.

A megpróbáltatás pillanatában nem érezzük. Olyan öröm ez, amelyet megtisztítanak a megpróbáltatások, a mindennapok próbatételei. „Szomorúságotok örömre fordul.” Nehéz azonban azt mondani egy sokat szenvedő betegnek, hogy: „Bátorság, holnap örülni fogsz”. Nem lehet ezt mondani. Éreztetnünk kell, mint ahogy Jézus éreztette velünk. Mi is, amikor sötét pillanatokat élünk át, nem látunk semmi kiutat. „Tudom, Uram, hogy ez a szomorúság örömre fordul. Nem tudom, hogyan, de tudom.” Ez az Úrba vetett hit aktusa – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Hogy megértsük az örömre forduló szomorúságot, Jézus a szülő nő példáját hozza fel: a nő ugyanis sokat szenved a szüléskor, de amikor vele van gyermeke, elfelejti szenvedését. Ami megmarad tehát, az Jézus öröme, a megtisztult öröm. Ez az az öröm, amely maradandó. Olyan öröm, amely az élet egyes pillanataiban el van rejtve, amelyet nem érzünk a rossz pillanatokban, de amely később felbukkan: reményteli öröm. Ez tehát ma az egyház üzenete: ne féljetek!

Legyünk bátrak a szenvedésben, és gondoljunk arra, hogy utána jön az Úr, jön az öröm, a sötétség után felkel a nap. Az Úr adja meg mindnyájunknak ezt az örömteli reményt! A béke a jele annak, hogy reményteli öröm van bennünk. Hány beteg van, akik az életük végén járnak, fájdalmakkal és lelkükben béke lakozik… Ez az öröm magva, ez a reményteli öröm, a béke.

Békesség van a szívedben a sötétség, a nehézség, az üldöztetés pillanatában, amikor mindenki örül, hogy neked rosszul megy a sorsod? Béke van benned? Ha béke van a szívedben, akkor benned van annak az örömnek a magva, amely majd később jön. Az Úr adja meg nekünk a képességet, hogy megértsük mindezeket! – fohászkodott homíliája végén Ferenc pápa.

Magyar Kurír