Valójában nem új a szinodális folyamat, de fontos új lendületet adni a Szentlélek meghallgatásának – mondja el üzenetében a pápa, melyben a szeretetközösség és a részvétel kulcsszavai ismétlődnek. Ezek már a III. Latin-amerikai püspöki általános konferencián is előkerültek Pueblában, valamint a Santo Domingóban tartott IV., és az aparecidai V. nagygyűlésen is.

Ferenc pápa elismeri, hogy a kezdetek egyházának szinodális útja megszűnt a római egyházban, míg a keleti egyházakban megmaradt. Szent VI. Pál indította újra a zsinat végén a Püspöki Szinódus Titkárságának létrehozásával. Mint a kisgyerek, aki járni tanul, és apró, félénk, botladozó lépéseket tesz, így kell újra megtanulnunk egyrészt fölfedezve önnön kicsinységünket, másrészt megragadni a megfelelő időt a teljes személyes és lelkipásztori megtéréshez. Fontos, hogy helyet hagyjunk, ahol fújhat a Szentlélek, és ne akarjunk öntelt módon mindent előre tudni – ez ugyanis a legnagyobb veszély a pápa szerint.

Ferenc pápa úgy fogalmaz: allergiás a teljes és befejezett gondolatokra. A felszabadítás teológiájának kezdeteiből idéz egy esetet, amikor a marxista analízist – amelyre a pápa és a jezsuita generális annak idején nagyon keményen reagáltak –, ideologizálták latin-amerikai módra. A latin-amerikai lelkiség ugyanis a földhöz kötődik, amelytől elválaszthatatlan. Ferenc pápa meggyőződése, hogy a latin-amerikai és a karibi egyház a Szentlélek útját követte, mely akkor működik, amikor nem befejezettek a gondolataink. Ha kész, lezárt gondolataink vannak, akkor nem működik.

Ha nem nyílunk meg az ajándékba kapott Lélek előtt, akkor nem nevel minket, mert nem tud bejutni a szívünkbe. Ő ugyanis nem erőszakkal, hanem gyengéden akar belépni. A pápa arra buzdít tehát, hogy hagyjuk működni ezt az előre nem látható ajándékot, mely folyton meglep minket, önzetlenül és érdemtelenül kapjuk. Pünkösd közeledtével a Szentatya arra emlékeztet, hogy ez nem a múltban lezárult esemény, hiszen a Lélek (a nagy ismeretlen) mindig jelenvaló. Amikor azt hisszük, hogy már ismerünk és uralni tudunk mindent, akkor könnyen a teljes kontroll kísértésébe esünk, hogy elfoglaljuk a teret, és felületes jelentőséget szerezzünk, mintha egy tévéfilm főszereplői akarnánk lenni. Ehelyett folyamatokat kell elindítani. A Szentlélek persze az elején kicsit összekuszálja a dolgokat, de gondoljunk bele, mi történt pünkösd reggelén, amikor a tanúk azt hitték, hogy részegek közé kerültek. De aztán helyreállt a harmónia.

A hiteles szinodalitás alapja az eucharisztikus dimenzió. Enélkül a mi részvételünk puszta parlamentarizmus volna, pedig az egyházi szeretetközösség megmozdulásáról van szó. Minden megkeresztelt az Úr barátja, útitársa. A szinodalitás nem egy szervezési divat, vagy Isten népének emberi újratervezése, hanem az egyházi közösség dinamikus és történelmi dimenziója, amely a Szentháromság egységére épül. Egyszerre számít Isten egész szent népének hitérzékére, az apostoli kollegialitásra és a Péter utódával való egységre, melynek meg kell határoznia az Egyház megtérését és reformját minden szinten.

Ezekből a meghatározásokból következik a pápa felhívása, hogy a Latin-Amerika Bizottság diakóniában működjék, mely segíti az egyes dikasztériumokat összhangban cselekedni, és jobban megérteni a térség társadalmi és egyházi helyzetét. Ne úgy tekintsenek rá, mint valami vámhivatalra, amelyik ellenőriz. Ne a latin-amerikai dolgokat, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok spanyol ajkú dimenzióját nézze, hanem segítse elő azt a sajátos identitást és testvériséget, amelyet Latin-Amerika nemzetei élnek meg.

Ferenc pápa figyelmeztet: mindig a Szentlélek legyen a főszereplő, és ne mi. A kúria reformjával kapcsolatban a pápa annak a reményének ad hangot, hogy a Pápai Latin-Amerika Bizottság új dinamikát indít el és kiiktatja a klerikális viselkedést, mely elítélendő elhajlás. A szeretetközösség nélküli szinodalitás könnyen torkollhat egyfajta nem kívánt merevségbe és központosításba, sőt egyenesen egyházi populizmussá válhat. Ezért Ferenc pápa azt javasolja, hogy nagyobb intenzitással éljük meg az egyházi közösséget a különböző karizmák, hivatások és szolgálati formák szerint. Kerüljük a szereplési vágyat, olyan folyamatokat támogassunk, amelyek révén Isten népe, aki a történelemben zarándokol, egyre inkább közös felelősséget vállaljon az Egyházban. Mindannyian Isten népéhez tartozunk. Valamennyian az Úr tanítványai vagyunk, akiket arra hív, hogy tanuljunk és kövessük Őt. Közösen felelünk az egyház javáért és szentségéért – zárja videóüzenetét a Szentatya.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír