A képmutatás nem Jézus kifejezésmódja, és nem lehet a keresztényeké sem, mert a képmutató ember képes elpusztítani egy közösséget – mutatott rá a pápa június 6-án, kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén mondott homíliájában.

A keresztények kifejezésmódja Jézus nyomán az igazság kell, hogy legyen. Óvakodjunk a képmutatás és a hízelgés kísértésétől – figyelmeztetett a szentatya. – Álnok, kétszínű, képmutató – ezekkel a jelzővel illeti gyakran Jézus az írástudókat. Képmutatók, mert mást mutatnak és mást gondolnak, ahogyan azt a szó pontosan ki is fejezi. Ezek a írástudók beszélnek, ítélkeznek, de mást gondolnak – ez képmutatás.

Jézus nyelvezetétől azonban távol áll a kétszínűség és a keresztényekétől is távol kell, hogy álljon. Egy keresztény nem lehet álnok, és aki képmutató, az nem lehet keresztény – szögezte le a pápa. – Ez nyilvánvaló. Jézus legtöbbször kétszínűnek nevezi ezeket az embereket.

Nézzük meg, hogyan működnek ezek az emberek. A képmutató mindig talpnyaló, többé vagy kevésbé, de mindig hízeleg – folytatta Ferenc pápa. – A mai evangéliumi szakaszban (Mk 12,13–17) szereplő farizeusok és Heródes-párti emberek is megpróbálnak hízelegni Jézusnak. A képmutatók mindig hízelkedéssel kezdik. Hízelgés az is, ha nem mondjuk meg az igazat, ha túlzunk és legyezgetjük a másik hiúságát.

A pápa itt példaként említett egy papot, akit régebben ismert meg, és aki bedőlt minden hízelgésnek, mert ez volt a gyenge pontja. A szentatya rámutatott: A hízelgés rossz szándékkal történik. Az írástudók esete jól példázza ezt, akik próbára teszik Jézust. Előbb hízelegnek, aztán olyan kérdést tesznek föl neki, amivel megpróbálják tőrbe csalni: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” A köpönyegforgatóknak két arca van. De Jézus átlát álnokságukon, ezért világosan kimondja: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!”. Jézus mindig a valósággal válaszol a képmutatóknak és az ideológia embereinek. A valóság ilyen, minden más képmutatás vagy ideológia. De ez a valóság: hozzatok ide egy dénárt. És megmutatja, milyen a valóság – az Úr bölcsességével válaszol: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”. Ugyanis a dénáron valóban a császár képe volt.

A harmadik dolog, amiről Ferenc pápa beszélt a képmutatás kapcsán, az a pusztító hatása. A képmutatás, a csalás kifejezésmódját használta a kígyó is Évánál. Előbb hízeleg, aztán tönkreteszi az embereket, szétszedi személyiségüket és lelküket. Megöli a közösséget. Amikor egy közösségben álszentek vannak, akkor nagy veszélybe kerül a közösség. Az Úr Jézus azt mondta: „Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van” (vö. Mt 5,37). Mennyit árt a képmutatás az Egyháznak. Óvakodjunk azoktól a keresztényektől, akik ebbe a pusztító, bűnös viselkedésbe esnek.

Az álszent képes tönkretenni egy közösséget. Szépen beszél, de csúnyán elítél másokat. A képmutató gyilkos. Ne feledjük: ez hízelgéssel kezdődik, amire a valósággal kell válaszolni – hangsúlyozta a szentatya. – Kérjük az Urat, hogy őrizzen meg bennünket a képmutatás rossz szokásától, attól, hogy álcázzuk viselkedésünket, melyet rossz szándék táplál. Fohászkodjunk az Úr kegyelméért: „Uram, add, hogy soha ne legyek képmutató, hogy mindig meg tudjam mondani az igazat, vagy ha nem mondhatom meg, maradjak csöndben, de soha, soha ne legyek álszent.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír