Augusztus 3-án, vasárnap délben, az Apostoli Palota ablakából üdvözölte Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt híveket és a következő beszédet intézte hozzájuk:

Kedves testvérek!
Ezen a vasárnapon az evangélium a kenyér- és halszaporítás csodáját beszéli el (Mt 14,13-21). Jézus a Galileai-tó mentén vitte végbe a csodát, egy magányos, elszigetelt helyen, ahová visszavonult tanítványaival, miután tudomást szerzett Keresztelő Szent János haláláról. Azonban sokan követték őt és Jézus, amikor meglátta a nagy tömeget, szíve megesett rajtuk és egészen addig gyógyította a betegeket, amíg beesteledett. A tanítványok, látván, hogy későre jár az idő, azt javasolták Jézusnak: bocsássa el a népet, hogy a falvakba mehessenek ennivalót venni. Jézus azonban nyugodtan így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni” (vö. Mt 14,16). Hozatott öt kenyeret és két halat, megáldotta őket, majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, akik kiosztották a népnek. Ettek mindnyájan és jóllaktak, ráadásul még maradt is az élelemből! – mondta Ferenc pápa.

Ebből a történetből három üzenetet olvashatunk ki. Az első az együttérzés. A tömeggel szemben, amely utána szalad, hogy úgy mondjuk „nem hagyja békében”, Jézus nem mérgelődik, nem mondja, hogy „ezek az emberek bosszantanak engem”. Nem, nem. Hanem együttérzéssel válaszol, mert tudja, hogy nem kíváncsiságból keresik őt, hanem azért, mert szükségük van rá. Azonban jól figyeljünk: az együttérzés – amit Jézus érez – nem pusztán szánakozást jelent; ennél többet! Azt jelenti, hogy valóban velük érez, vagyis azonosítja magát mások szenvedésével, olyannyira, hogy azt magára vállalja. Ilyen Jézus: velünk együtt szenved, velünk és értünk szenved. Ennek az együttérzésnek a jele a Jézus által végbe vitt számos csodás gyógyítás. Jézus azt tanítja nekünk, hogy részesítsük előnyben a szegények szükségleteit a sajátjainkkal szemben. Igényeink, bár jogosak, soha nem olyan sürgetőek, mint a szegényeké, akik nélkülözik az alapvető életfeltételeket. Gyakran beszélünk a szegényekről. De amikor róluk beszélünk, érezzük-e, hogy annak a férfinek, annak a nőnek, azoknak a gyermekeknek nincs miből élniük? Nincs táplálékuk, nincs ruházatuk, nincsenek gyógyszereik... A gyermekek nem járhatnak iskolába. Ezért a mi igényeink, bár jogosak, soha nem lehetnek olyan sürgetőek, mint a szegényeké, akiknek nincs miből megélniük – hangsúlyozta a pápa.

A második üzenet a javakban való osztozás – folyatta beszédében Ferenc pápa. Az első az együttérzés, a második a javakban való osztozás. Érdemes összehasonlítani a tanítványok, valamint Jézus reagálását a fáradt és kiéhezett néppel szemben. Különböznek egymástól. A tanítványok úgy gondolják, hogy jobb elbocsátani a népet, hogy szerezhessenek maguknak ennivalót. Jézus azonban ezt mondja: ti magatok adjatok nekik enni. Két különböző reagálás, amely két, egymással szemben álló logikát tükröz: a tanítványok a világ szerint gondolkoznak, miszerint mindenkinek saját magáról kell gondoskodnia. Úgy érvelnek, mintha azt mondanák: „oldjátok meg egyedül!” Jézus Isten logikája szerint gondolkozik, ami a javak megosztásának logikája. Hányszor fordítjuk el a fejünket, hogy ne lássuk szükséget szenvedő testvéreinket! Ez a másik irányba való fordulás az udvarias módja, hogy fehér kesztyűs kézzel mondjuk: „oldjátok meg egyedül!” Ez nem Jézustól jön: ez önzés. Ha elbocsátotta volna a tömeget, sokan ennivaló nélkül maradtak volna. Azonban az a kevés kenyér és hal, szétosztva és Isten által megáldva, elég volt mindenkinek. Azonban vigyázzunk! Nem mágiáról van szó. Egy „jel”, ami arra szólít, hogy higgyünk Istenben, a gondviselő Atyában, aki nem hagyja, hogy hiányozzon mindennapi kenyerünk, ha meg tudjuk osztani azt testvéreinkkel.


Együttérzés és a javak megosztása – foglalta össze tanítását a pápa, majd rátért a példabeszéd harmadik üzenetére: a kenyérszaporítás csodája előre jelzi az Eucharisztiát. Ezt látjuk Jézus gesztusában, amikor „megáldotta” a kenyereket (19), mielőtt megtörte és szétosztotta volna azokat a népnek. Ez ugyanaz a gesztus, amit Jézus az utolsó vacsorán tesz majd, amikor megalapítja megváltó áldozatának örökös emlékét.

Az Eucharisztiában Jézus nem akármilyen kenyeret ad, hanem az örök élet kenyerét, Önmagát ajánlja fel az Atyának irántunk való szeretetből. Nekünk az Oltáriszentséghez Jézus érzéseivel kell közelednünk: vagyis együttérzéssel és azzal az akarattal, hogy megosztjuk javainkat másokkal. Aki úgy veszi magához az Eucharisztiát, hogy nincs benne együttérzés a szükséget szenvedőkkel és nem osztja meg javait másokkal, nem érzi jól magát Jézussal.

Együttérzés, a javak megosztása és az Eucharisztia. Ez az az út, amelyet Jézus ebben az evangéliumi szakaszban kijelöl számunkra. Olyan út ez, amely elvezet bennünket arra, hogy testvériesen szembenézzünk a világ szükségleteivel, de túl is vezet bennünket ezen a világon, mert az Atyaistentől indul ki és hozzá vezet vissza. Szűz Mária, az isteni Gondviselés Anyja vezessen bennünket ezen az úton – mondta végül a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtti beszédében Ferenc pápa.

Magyar Kurír