Akkor vagyunk valódi keresztények, ha nem állunk meg az első kapott kegyelemnél, hanem mindig továbbmegyünk, mert keressük az Úrral való együttlét örömét – erről beszélt március 12-én reggel a pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

„Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek” – idézte a Szentatya a napi evangéliumot (Jn 4,43–54). Jézus e szavakkal korholja a királyi tisztviselőt, aki fia meggyógyítását kéri tőle. Az emberek tudták, hogy Jézus már sok csodát véghez vitt. Ő azonban kezdi elveszteni türelmét, mert úgy látszik, hogy egyedül a csoda számít nekik. Ferenc pápa így kommentálta ezt homíliájában: Hol van a hitetek? Egy csoda láttán azt mondani: „Igen, hatalmad van, te vagy Isten”, az is hitesemény, de igen kicsike. Mert nyilvánvaló, hogy ennek az embernek nagy hatalma van: e ponton csak kezdődik a hit; tovább kell hogy menjen. Hol van a te vágyad Isten után? Mert a hit ez: vágyni arra, hogy találkozzam Istennel, vele legyek, boldog legyek vele.

Ferenc pápa ekkor ezt kérdezte: milyen nagy csodát visz végbe az Úr? Az olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 65,17–21) rámutat erre: „Íme, új eget és új földet teremtek. Örüljetek és ujjongjatok mindörökké azon, amit majd teremtek!” Az Úr felkelti bennünk a vele való együttlét örömének vágyát. Amikor az Úr eljön a mi életünkbe, és csodát tesz velünk, tudjuk, hogy mit tett az életünkben, de a dolog nem ér itt véget: ez felhívás arra, hogy haladjunk, továbbzarándokoljunk, keressük Isten arcát, ahogy a zsoltár mondja, keressük ezt az örömet. A csoda tehát csak a kezdet. A pápa a következő kérdést tette fel: vajon mit gondol Jézus arról a sok keresztényről, akik megállnak az első kapott kegyelemnél, nem haladnak, és úgy viselkednek, mint amikor az étteremben valaki már jóllakott az előétellel, és hazamegy, nem tudva, hogy a java csak azután jön? Mert sok egy helyben álló keresztény van, aki nem halad: akik beletemetkeznek a mindennapok dolgaiba – a jó dolgokba –, de nem növekednek, kicsik maradnak. Parkolópályán lévő keresztények: leparkoltak; kalitkába zárt keresztények, akik nem tudnak repülni arról a szép dologról álmodva, amire az Úr hív minket.

Tegyük föl magunknak a kérdést: Milyen az én vágyam? Így keresem az Urat? Vagy félek, középszerű vagyok? Mi az én vágyam mértéke? Az előétel vagy az egész lakoma? Ferenc pápa végül így buzdított: Őrizzük meg vágyunkat, ne helyezkedjünk el túlságosan, menjünk kicsit előre, kockáztassunk! Az igazi keresztény kockáztat, kilép a biztonságos közegből.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír