„Amikor a Hiszekegyet imádkozzuk, így mondjuk: 'Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházat'. Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e valaha azon, hogy mit jelent a kifejezés: az Egyház apostoli. Talán néha, Rómába jövet, eszetekbe jutott Péter és Pál apostol fontossága, akik életüket adták azért, hogy elvigyék az evangéliumot és tanúságot tegyenek róla. De többről van szó”.

A pápa elidőzött az apostol szó eredeténél: az apostol görögül annyit tesz, mint küldött. Az apostol egy olyan személy, akit elküldtek, hogy tegyen valamit. Az apostolokat Jézus választotta ki, és küldte el, hogy folytassák művét, vagyis, hogy imádkozzanak. Ez az apostolok első számú feladata. A második az evangélium hirdetése. Ez fontos, mert amikor az apostolokra gondolunk, akkor csak úgy gondolunk rájuk, mint akik elmentek, hogy hirdessék az evangéliumot, sok dolgot vigyenek véghez. De az Egyház kezdeti időszakában volt egy probléma, ugyanis sok olyan dolgot csináltak, amit később nem tehettek.

Diakónusok lettek, hogy legyen idejük imádkozni és hirdetni Isten szavát. És amikor az apostolok utódaira gondolunk – a püspökökre, valamennyi püspökre, a pápa is püspök –, meg kell kérdezni magunktól, hogy az apostolok utóda imádkozik-e és hirdeti-e az evangéliumot. Apostolnak kell lenni, ezért apostoli az Egyház.

Ha apostolok akarunk lenni, meg kell, hogy kérdezzük: imádkozom a világ üdvösségéért, és hirdetem az evangéliumot? Ez az apostoli Egyház. Ez köt össze bennünket az apostolokkal – hangsúlyozta a Szentatya.

Az apostoli fogalom három aspektusát emelte ki tanításában. Az első: az Egyház apostoli, mert az apostolok igehirdetésére és imádságára épül, arra a tekintélyre, amelyet maga Jézus adott nekik. Szent Pál írja az Efezusiakhoz: „A szentek polgártársai és Istennek házanépe vagytok. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve” (Ef 2,19-20). A keresztényeket élő kövekhez hasonlítja, akik az Egyház épületét alkotják, s ennek az épületnek az oszlopai az apostolok, míg a kő, amely az egészet tartja, maga Jézus. Jézus nélkül nem létezhet az Egyház. Jézus az Egyház alapja.

Az egyház apostoliságának második aspektusa a tanúságtétel, amelyen keresztül Jézus szavai, tettei eljutottak hozzánk az apostoloktól. A Katolikus Egyház katekizmusa megállapítja: az Egyház apostoli, mert őrzi és továbbadja az apostolok által hallott tanítást. Az Egyház évszázadokon át megőrizte ezt az értékes kincset, a Szentírást, a doktrínát, a szentségeket, a papi szolgálatot, hogy hűek lehessünk Krisztushoz és részt vehessünk életében. Akár egy folyó, amely átszeli a történelmet, fejlődik, öntöz, de mindig ugyanabból a forrásból ered: és ez a forrás maga Krisztus. Ő föltámadt és él, szavai nem múlnak el, itt van ma köztünk. Hallja, amikor beszélünk hozzá; meghallgat minket, a szívünkben van. Ez az Egyház szépsége: Jézus Krisztus jelenléte köztünk.

Az Egyház apostoli, mert az a küldetése, hogy elvigye az evangéliumot az egész világra. Folytatja azt a küldetést, amelyet Jézus bízott az apostolokra. Mit is mondott Jézus? „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,19-20). Jézus tehát misszióba küld bennünket, arra kér, hogy osszuk meg az evangélium örömhírét mindenkivel.

De tegyük fel újra a kérdést: szavainkkal vagy főként keresztény életünkkel végezzük-e ezt a küldetést, tanúságtételünkkel? Vagy olyan keresztények vagyunk, aki bezárkózunk szívünkbe, templomainkba? Szóbeli keresztények talán, akik pogányokként élnek? Ez nem szemrehányás: én is azt mondom magamnak: milyen keresztény vagyok? Tényleg tanúságot teszek? - hangzottak Ferenc pápa rögtönzött kérdései a Szent Péter téren.

Az Egyház az apostolok tanításában gyökerezik, akik Krisztus hiteles tanúi voltak, de mindig a jövőbe néz, tudatában annak, hogy Jézus küldte, bízta meg missziós szolgálattal, hogy Jézus nevét viseli az imádságban, az igehirdetésben és a tanúságtételben egyaránt. Olyan Egyház, amely önmagába vagy a múltba zárkózik, vagy csak a kis szokásbeli, viselkedésbeli szabályokat nézi, az megtagadja saját identitását.

A bezárkózott Egyház elárulja önazonosságát. Fedezzük föl tehát ma újra az apostoli Egyház teljes szépségét és felelősségét! Ne feledjétek: apostoli, mert imádkozunk – ez az első feladat –, és mert életünkkel és szavainkkal is hirdetjük az evangéliumot.

Katekézise után a Szentatya tisztelettel adózott Alacoque Szent Margit előtt, akinek október 16-án ünnepeljük liturgikus emléknapját. A pápa arra is emlékeztetett, hogy e nap az ENSZ által meghirdetett Élelmezési Világnap is, s hogy október 17-én tartjuk a nyomor elleni világnapot, amelyet a Negyedik Világ Nemzetközi Mozgalom kezdeményezett.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír