(Mt 17,1-9)

Tisztelt Emlékező Gyülekezet!
Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A mai szentmise evangéliumában a színeváltozás csodájáról olvasunk. Azt halljuk, hogy Jézus maga mellé veszi Pétert, Jakabot és Jánost, és elvezeti őket külön egy magas hegyre. Az evangélium elbeszélésének rendjét követve sokan úgy tartják, hogy a Hermon hegyéről van szó. Jeruzsálemi Szent Cirill nyomán azonban az egész középkoron át a Tábor-hegyét tekintették a Színeváltozás hegyének. A Szentföldre érkező zarándokok ma is a Tábor-hegyen emlékeznek meg erről a csodálatos eseményről.

Ez az a dicsőség, amely az egész Ószövetségben Isten jelenlétét fejezi ki, a fényes felhő Isten fenségét mutatja (Kiv 16,10; 19,9.16; 24,15-16; 33,9-10; 34,5; 40,32-36). A zsoltárban pedig ezt olvassuk: „Fenségbe és szépségbe öltözöl, és fényesség burkol, mint köpeny (…) A felhőket rendeled fogatoddá, magad a szelek szárnyán viteted” (Zsolt 104,3). Vagy másutt: „Emelkedjél fel, Isten, az egeknek fölébe, az egész föld fölé ragyogjon dicsőséged” (Zsolt 108,6).

A Jézus személyét övező fényesség szintén az isteni jelenlétet tükrözi. Jézus két oldalán Mózes és Illés áll, hiszen a törvény és a próféták is róla tanúskodnak. Jézus szenvedése és halála tehát, amire a tanítványoknak lélekben fel kellett készülniük, benne áll Isten üdvözítő tervében.

A színeváltozás jelenete azt is kifejezi, hogy milyen érzés Isten közelében lenni. Szent Péter apostol így kiált fel: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet”. Nem csak kifejezhetetlen öröm Isten jelenléte, hanem valódi boldogság, amelyről azt kívánjuk – ösztönösen és elemi erővel –, hogy soha ne érjen véget. Végtelenbe tekint az ember lelke. Halhatatlan, örök életre hivatott minden ember. Vágyainkat igazán akkor töltheti be az Istennel való közösség boldogsága, ha örökké tart. A színeváltozás fényében másként jelenik meg előttünk az ember is: Isten teremtménye, aki örök boldogságra hivatott.

2. Az ember méltósága és az ember hivatása az, amiről ma hitünk fényében, Jézus Krisztus személyének fényében különösen is hitet kell tennünk. Mert voltak, újra és újra voltak az emberiség történetében szörnyű időszakok, amikor nem láttuk meg vagy nem tiszteltük egymásban az Isten képét. Olyan idők, amikor emberek tömegeit pusztították el nyelvük, vallásuk, származásuk vagy nemzetiségük miatt. Embereket, akiknek közös és egyenlő a méltósága. Embereket, akiket maga Isten hív, hogy barátai legyenek, hogy személyes szeretetéből örök boldogságban éljenek. Amikor a roma holokauszt áldozataira emlékezünk, meghajtjuk a fejünket a szenvedők és az áldozatok méltósága előtt, imádkozunk az elhunytakért. De nem elégedhetünk meg azzal, hogy csak a múltba tekintsünk. Ezekben a napokban, talán ezekben az órákban válik hivatalosan is világossá, hogy mi történt tulajdonképpen az elmúlt években azoknak a tragikus eseményeknek a során, amik roma gyilkosságok néven vonultak be az ország köztudatába. Imádkozunk az áldozatokért és imádkozunk Magyarország egész népéért.

Különös szeretettel ajánlom fel a mai szentmisét az egész magyarországi roma közösségért. Imádkozunk azért, hogy megtaláljuk az alkotó együttélés útját, hogy mindenki alkalmat kapjon rá, hogy kibontakoztassa tehetségét és megbecsült tagja legyen a társadalomnak! Imádkozzunk azért, hogy ebben az országban egymásra mindig tisztelettel és szeretettel tudjunk tekinteni! Imádkozzunk azért, hogy éber figyelemmel, időben észrevegyük a gyűlöletkeltés vagy a pusztító eszmék jelentkezését! Imádkozzunk azért, hogy minden nehézségre, szociális, kulturális, történelmi gondokra meg tudjuk adni az emberség és a szeretet válaszát! Csak ez lehet az alapja egész országunk békéjének és felemelkedésének is. Ez mutathatja meg az utat a felelősen együtt élő polgárok szilárd közösségének kialakulása felé.

3. Amikor néhány évvel ezelőtt a Rajkó zenekar gyönyörű koncertet adott az Esztergomi Bazilikában, megtelt a templom határon inneni és határon túli hívőkkel. Koncert után többen bejöttek a sekrestyébe megköszönni a hangversenyt és a szentmisét. Volt, aki azt mondta: „Ünnep volt ez a mai nap. Örült a magyar szívem, hogy végre együtt lehetünk!” Ennek örülök ma is. Ebben az érzésben lehetünk hűek Szent István örökségéhez. Ehhez kérjük a mai szentmisében Isten áldását. Ámen.