A bíboros homíliájában  kifejtette: mindenszentek ünnepe a világegyházban évszázadok óta kötelező ünnep. Hazánkban a Püspöki Kar 1973. március 15-én hirdette ki az ünnepek rendjét, mely alapján mindenszentek napja az ún. parancsolt ünnepek sorában már nem szerepelt. Időközben november 1-e állami munkaszüneti nappá vált. Így lehetőség nyílt a szentmisén való részvételre, a halottakért való imádságra és a sírok meglátogatására.

Ezért a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy határozott, hogy „az ünnep tudata, a szentekkel való közösség átélése nagyon is indokolja, hogy ez a nap – mint ahogy a világegyházban általában – nálunk is újra kötelező ünnep legyen. Az idén tehát, negyven év után, újra a legnagyobb örömmel és elkötelezettséggel ünnepeljük ezt a napot”.

A vasárnap és a kötelező ünnepek lelke nem a parancs, hanem a szeretet – hangsúlyozta Erdő Péter. „Az Eucharisztia az Egyház életének forrása, az Eucharisztiából születik és születik újjá az Egyház”, „az Egyház nem élhet a vasárnap, nem élhet az Eucharisztia nélkül” – mondta.

Röviden ismertette az ünnep kialakulásának történetét, hangsúlyozva: mindenszentek ünnepe hitünk egyik nagy titkát fejezi ki. Ezt a titkot valljuk meg a Hiszekegyben, amikor kimondjuk, hogy hisszük a szentek egyességét vagy más szóval a szentek közösségét.

A szentáldozásban részesedünk Krisztus megváltó áldozatában, szenvedésében és halálában, hogy részesei legyünk feltámadásának és dicsőségének is. Az egyházon belüli szentségi közösség Krisztussal köt össze, és bekapcsol a Szentháromság életének közösségébe (1Jn 1,3). Ebben a végső és felemelő összefüggésben beszélünk arról, hogy a szentek közösségben vannak egymással. Ha Krisztus befogad minket életének és szeretetének áramába, hogyan is ne lennénk közösségben egymással mindannyian, akik Hozzá tartozunk – mutatott rá Erdő Péter.

Kiemelte - ha közösségben vagyunk a megdicsőült szentekkel, kérhetjük pártfogásukat, közbenjárásukat is. Ha közösségben vagyunk az elhunyt hívőkkel, van értelme, hogy imádkozzunk értük, szentmisét ajánljunk fel üdvösségükért. Az üdvözült szentek mintájára, akiket Isten személyes szeretete átkarol, nekünk is már itt a földi életben ezzel a testvéri szeretettel kell tekintünk egymásra, az Egyház tagjaira, sőt a többi emberre is. „És akkor jel lehetünk a világ számára. Sziget, ahol nem az önzés, a bizalmatlanság vagy a gyűlölködés érvényesül, hanem a másikra ráfigyelő, segíteni kész, értelmes szeretet” – zárta homíliáját Erdő Péter.

Magyar Kurír
(ki)