Pap- és diakónusszentelést ünnepeltek Esztergomban Kérjük Urunkat, Jézus Krisztust, fogadja el életünk teljes felajánlását. Alázattal, és gyöngeségünk tudtában adjuk neki önmagunkat, minden képességünket – fogalmazott Erdő Péter bíboros az esztergomi bazilikában tartott pap- és diakónusszentelésen szombaton.

Erdő Péter bíboros június 14-én az esztergomi bazilikában pappá szentelte a főegyházmegye számára Hodász Andrást, Lakatos Bencét, Marton Zoltán Lászlót és Szemere Istvánt. A főpásztor három családos férfit, Kuzmányi Istvánt, Lovász Pétert és Szoyka Árpád Miklóst állandó diakónussá, három papnövendéket, Lindmayer Miklóst és a Krisztus Légiója Kongregáció két szerzetesét, Egervári Bertalant és Szabó-Molnár Pált diakónussá szentelt.

Nagy ünnepe van ma az egyházmegyének: hálát adunk a jubiláns paptestvérek sok évtizedes hűséges papi szolgálatáért, mindazokért a kegyelmekért, amelyeket Isten az Egyháznak, a világnak szolgálatuk révén adni akart. Örömmel szenteljük fel az új diakónusokat és papokat Isten népe és a világ üdvösségének szolgálatára – köszöntötte a szertartás kezdetén Erdő Péter bíboros a bazilikát zsúfolásig megtöltő híveket, köztük a gyalogosan Esztergomba érkezett zarándokokat.

A homíliájában Erdő Péter az evangélium tanításából kiindulva az eskütétel, esküvés cselekményéről beszélt. A Szentírás és az egyháztanítók – Szent Jeromos, Aranyszájú Szent János, Szent Ágoston – értelmezését segítségül hívva fejtette ki, hogy Jézus az esküről tanítva nem az eskütétel formaságairól, hanem a lényegről beszél: az eskü Krisztus szelleméhez híven az emberi őszinteség, hitelesség hangsúlyozása.

Az esküvésről szóló evangéliumi tanítás a papi hivatás mélységeire irányítja a figyelmet – mondta a főpásztor. A felszentelés során az apostoli szolgálat szentségében – mindhárom fokozata: a püspökség, az áldozópapság és a diakonátus – az Egyház különleges szolgálatára hívja, avatja és képesíti a szentelendőket. E hivatás feladatait összefoglalva Erdő Péter arról beszélt, hogy a diakónusok az Apostolok Cselekedeteiben szereplő hét kiváló férfiú küldetését kapják a szegények gondozására és az asztal szolgálatára. Liturgikus feladat és a szeretet különleges szolgálata – ez az állandó diakónus megbízatása, egy egész életre szólóan – hangsúlyozta Erdő Péter.

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon másoknak – hívta fel Jézus szavaival a figyelmet Erdő Péter arra, hogy a papok egy életen át diakónusok is maradnak: az emberi nyomorúsággal – szegénységgel, betegséggel – találkozva érezniük kell a segítő szolgálat küldetését. Rámutatott a diakónus fontos szerepére a liturgiában is. Szolgálatuk az asztal körül nem a pótlék, de nem is a papságot helyettesítő szerepe – mondta a bíboros. Hangsúlyozta a feladataik között szereplő hitoktatás, igeszolgálat gondos teológiai felkészültség-igényét, valamint a közösségek szervezésében, az emberi kapcsolatok létesítésében, erősítésében betöltött, az Egyház életét meghatározó fontos szerepüket.

A papság rendjéről szólva a bíboros arról beszélt, hogy az megbonthatatlanul kapcsolódik az Eucharisztia áldozatához. Krisztus személyében tevékenykedve és az Ő misztériumát hirdetve, összekapcsolják a hívők önátadását Krisztus áldozatával, áldást és kegyelmet kapnak arra, hogy egész életüket és minden tevékenységüket Krisztus és az Egyház ügyének ajánlják fel az egész emberiség üdvösségének szolgálatában. Ez a teljesség kívánja meg, hogy személyesen egyre inkább azonosuljanak Krisztussal – mondta a főpásztor.

Majd arról beszélt, hogy az evangélium megmutatja: Krisztus különleges szeretetébe vonja az apostolokat, külön imádkozik értük, külön tanítja őket, és egészen sajátos feladatot bíz rájuk: nekik kell folytatniuk művét az idők végezetéig. Minden hétköznapi gondunk, apró-cseprő tevékenységünk, ügyintézésünk, munkánk közepette ezt a meghívást kell szem előtt tartanunk – fogalmazott a bíboros. Így erőnkön és képességeinken felül megajándékoz minket az Isten, működni kezd bennünk az Úr kegyelme.

Imádkozzunk Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, fogadja el életünk teljes felajánlását. Nem esküdözünk, és nem hősködünk. Alázattal és gyöngeségünk tudatában adjuk neki önmagunkat, minden képességünket – kérte Erdő Péter bíboros Isten áldását a szentelendőkre.

A szentelési szertartás az evangélium után kezdődött, amikor név szerint szólították azokat, akik a diakonátus, illetve az áldozópapság szentségében szeretnének részesülni.

Ezután a szentelendők ígérete következett, majd a szertartás a Mindenszentek litániájával folytatódott. A jelöltek leborultak a földre, amely a teljes önátadást fejezi ki, azt, hogy életüket Isten akaratának rendelik alá. Ezután a szentséget kiszolgáltató főpásztor mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadta a Krisztustól kapott hatalmat és küldetést.

A beöltözés után megkenték kezüket krizmával, s megkapták szolgálataik liturgikus eszközeit.

A szentmiseáldozattal zárult a szertartás, amelynek végén elsőmisés áldásukat a főpásztornak adták az újonnan felszentelt papok.

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír