A „fölösleges pompát az utóbbi évtizedekben már nemigen volt ésszerű és szokásos hajszolni az Egyházban. Tehát nagyon jól tudjuk azt, hogy milyen világban élünk, milyen problémái vannak az emberiségnek is, és tudjuk azt, hogy nekünk mindig is, nemcsak mostanában, hanem mindig is különleges küldetésünk volt a szegényekhez” – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Újságírói kérdésre hozzátette: Ferenc pápa nem népszerűség-hajhászás miatt kerüli a pompát és él egyszerű életet.

A bíboros leszögezte: „a közérthetőség jelen van az Egyházban, különben nem léteznénk, és az új evangelizációról beszélve újra és újra előkerül.” A pápa származása természetesen számít, de olyan értelemben nincs jelentősége, hogy „az egyetemes katolikus küldetést képviseli, ezt akarja képviselni, és ez az általános bizalom nyilvánult meg az ő irányában”. A latin-amerikaiak számára természetesen fontos, hogy onnan származik a pápa, számunkra azonban inkább az a szembetűnő, hogy nem európai, „tehát egy kicsit jobban hangsúlyozza az Egyház egyetemes jellegét”. Erdő szerint Jorge Bergoglio megválasztása nem bírálat Európa felé, hiszen minden kontinensnek megvannak a maga gondjai.

Erdő Péter elmondta: szerinte nem lesz probléma abból, hogy Benedek emeritus pápa is a Vatikánban lakik. „Benedek pápa olyan bölcs és szerény ember, hogy nyilván nem lesz ez probléma. Az eddigiekben nem látszik még a híre vagy a nyoma sem annak, hogy bármiféle gond ebből adódna.” A bíboros szerint az sem valószínű, hogy Ferenc pápa gyakran tanácsot kérne elődjétől, hiszen elődje, „hogyha úgy érezné vagy úgy érezte volna, hogy ő mindenre tudja a legjobb megoldást, akkor nyilván tovább vezette volna végig az Egyháznak az ügyeit.”

A vatikáni államtitkárság és más vatikáni intézmények kapcsán időnként szóba kerülő reformról a bíboros azt mondta: „nem hiszem, hogy alapvető változásokra kerülne sor rövid időn belül”. Erdő Péter leszögezte: egy-egy pápa stílusa jelenthet hangsúlyeltolódást, minden pápának vannak sajátos szempontjai szolgálata alatt, de törésről soha sincs szó. Ferenc pápa az egyszerűséget és szerénységet hangsúlyozza, valamint nagyon figyel a perifériákra.

A bíboros az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökeként nemrég járt Ferenc pápánál. Ezzel kapcsolatban kifejtette: „a pápával folytatott harmincperces beszélgetésben inkább lelki alapokról lehet szó, mint konkrét részletekről. Ami pedig a módszereket illeti, nekünk nagyon komoly intézményes formáink vannak erre, például a KEK-kel, vagyis az Egyházak Világtanácsának Európai Szervezetével van egy közös bizottságunk, vannak rendszeres elnökségi találkozóink, tematikus programjaink, ezeket folytatjuk tovább. Az ortodox egyházakkal külön rendszeres találkozóink vannak kétévenként, ez az Európai Katolikus Ortodox Fórum, és ennek vannak nagyon érdekes témái, amelyekben teljes nézetazonosság szokott lenni. Ez is egy örvendetes tény, amit egyre jobban felfedezünk, hogy mennyi mindenben értünk mi egyet.”

Az egyházak bejegyzéséről szóló törvény kapcsán a riporter feltette a kérdést: „Amikor a legutóbb beszélgettünk, akkor elmondta, hogy nemigen kérdezték a magyarországi katolikus egyház álláspontját arról, hogyan rendeződjék ez a kérdés. Azóta javult valamit a párbeszéd?”  Erdő azzal válaszolt: „Ebben a kérdésben nem. Sok szövegváltoztatásra került sor az egyházakról szóló törvényen. Ennek részben nemzetközi, részben hazai okai voltak. Nem mi voltunk azok, akik ennek a témának a középpontjában álltunk, mégis, minden egyes változáskor olyan részletek is alakulni látszanak, amelyek azért gyorsan figyelmet kívánnak tőlünk, mert néha egy-egy létező helyzetünket is nagyon érinthetik.”

Hatmillió katolikus

A népszámlálással kapcsolatban, amelynek a katolikusok számára vonatkozó adatait a Katolikus Egyház bírálta, a bíboros kifejtette: „Mindjárt az az első kérdés, hogy ki a katolikus. Erre nekünk meghatározásunk van, ami teológiai alapon áll. Tehát akit a Katolikus Egyházban megkereszteltek vagy keresztsége után, más felekezetű keresztsége után oda fölvettek, az katolikus. Ezen kívül, természetesen, lehet olyan, hogy valaki nyilatkozik, és el akarja hagyni a Katolikus Egyház közösségét. Ettől teológiailag megmarad katolikusnak, de a helyzetében változás áll be. Nekünk természetesen vannak keresztelési anyakönyveink, ennek alapján tudjuk azt, hogy Magyarországon hány ember van katolikusnak megkeresztelve. Vannak halotti anyakönyveink is, ezek azonban nem olyanok, mint az állam által vezetett anyakönyv, tehát nálunk az egyházi temetés jelenik meg, vagyis azok a katolikusnak keresztelt emberek, akik nem kértek egyházi temetést, azok ebben nem jelennek meg. Erre viszont van egy bizonyos tapasztalatunk. Igyekszünk egyházmegyénként statisztikailag megragadni ezt, és az adott település vagy megye területén a halálozások számát a hivatalos statisztikákból összehasonlítjuk a saját temetési statisztikánkkal. Ebből tudunk becsléseket kialakítani arra vonatkozóan, hogy hány megkeresztelt katolikus halt meg, mondjuk, egy adott időszakban. Tehát ilyen módon egy létszámra vonatkozó adatunk van. Természetesen vannak a vallás gyakorlására vonatkozó adataink is, ilyenek például a templomlátogatás, a szentmisére járás vagy a szentáldozás, más szentségek felvételének a statisztikái. És természetesen vannak az egyházi közösségek életének a tapasztalatai. Ahogy járom a plébániákat egyházlátogatás keretében, a kérdőívünkön rendre szerepelnek ezek a kérdések, hogy a szombat esti és az összes vasárnapi miséken együtt például hány hívő volt jelen. Hát ezt minden plébános tudja, mert tapasztalata van róla. De hasonlóan tudjuk azt is, hogy hányan támogatják rendszeres hozzájárulásukkal az egyházközségeket. Van egy másik adatunk, ami ennél sokkal alacsonyabb, nem összegében, hanem létszámában. Hányan vannak, akik az 1 százalékos adófelajánláson is a Katolikus Egyház javára rendelkeznek, tehát sokféle ilyen elemből tevődik ez össze. Aztán természetesen van egy megint másik adatunk arra nézve, az eddigiekben is volt, hogy hányan kérnek a gyerekeik számára fakultatív hitoktatást. Most, hogy az első és az ötödik évben másmilyen a hitoktatás státusza, ez majd lehet, hogy valamelyest az évek folyamán változni fog. Mindenesetre ilyenféle ismereteink és tapasztalataink vannak.” A legfontosabb adatnak ugyanakkor a megkereszteltek számát tartja az érsek.

Erdő Péter leszögezte: „a múltkori népszámlálás ad egyfajta eligazítást, ott ugyanis a kérdés úgy volt föltéve, hogy milyen felekezethez tartozik. Most viszont az volt, hogy minek érzi magát? Tehát szubjektív oldalról. Ezért a mostani kérdés inkább egy közvélemény-kutatáshoz illett volna, a másik inkább keltette azt az érzést az emberekben, hogy itt a tényeket kell megjelölni.” Mindezek után „a keresztelések száma alapján és egy becsült adat alapján, amit a halálozások jelentenek, hiszen mint említettem, nem minden katolikus kap egyházi temetést, ennek alapján hatmillió körülire tesszük legalább a megkeresztelt katolikusok számát” – fejtette ki Erdő Péter.

S hogy ebből a hatmillióból mennyi a „hadra fogható ember”? „Ha azt mondjuk, hogy a vasárnapi templomba járók, az nyilván kevesebb, mint a húsz százalék országos átlagban, de hogyha a nagy ünnepeket nézzük, akkor ez azért magasabb szám. Aztán megint magasabb számot kapunk akár a hittan iránti érdeklődésben, akár a különböző egyházi szolgáltatások vagy tevékenységek iránti érdeklődésben, adott esetben, a karitatív munkában az önkéntesek.” S hogy a hívek „mennyire aktívak, arra megint van egy statisztikai képünk, nevezetesen az, hogy a szombat esti és a vasárnapi szentmiséken hányan jelennek meg, vagy a nagy ünnepeken, karácsonykor, húsvétkor hányan vesznek részt a szertartásokon országosan. Tehát erről azért van egy képünk. Ennek alapján azt gondoljuk, hogy sok a tennivaló természetesen.” A prímás kifejtette: a Katolikus Egyház mindenkihez kíván szólni, de a társadalom különféle csoportjait más-más szervezetei, közösségei tudják jobban megszólítani.

Az Arénában szóba került a kötelezően választható hittanoktatás kérdése is. Erdő Péter elmondta: úgy látja, lesz elég hittanár, mivel az utóbbi 17 évben tízezernél több világit képeztek ki hittanárnak.

Erős európai identitásra van szükség

A prímás beszélt az abszolútumra való nyitottság fontosságáról is. Rámutatott: nem jó, ha a vallási közösségek alacsonyabb rendűnek és nemkívánatosnak számítanak. „Ne legyenek azzal vádolva igaztalanul a vallási közösségek, hogy az emberek közötti konfliktusnak ők volnának az okai. Sokszor azt látjuk, például a Balkánon is, hogy egyesek vallási konfliktusnak állítanak be olyan politikai konfrontációkat, amiben legfeljebb eszköznek használnak fel bizonyos vallási közösségeket, de semmiképpen sem tőlük indulnak ki a dolgok.”

Az európai muzulmán közösségek kapcsán a bíboros kifejtette: „nagyon fontos dolog az, hogy az európaiak a saját kultúrájukkal legyenek békében, ne utasítsák el a saját azonosságukat. Egyébként az integráció kérdésében is ez egy fontos tényező. Egy németországi muzulmán vezető mondta egyszer, hogy kérem, tőlünk azt várják, hogy integrálódjunk. Nagyon szívesen, de hát nincs mibe. Szóval, ha van egy olyan kulturális légkör Európában, Európa egyes országaiban, amely értékként elfogadja saját kultúráinak a teljességét és benne a vallási összetevőt is, akkor sokkal kisebb a félelem egy olyan közösségtől, amelynek viszont erős identitása van. Tehát úgy gondoljuk, hogy az erős kulturális azonosság Európában is inkább a türelemhez, inkább az együttélésnek a stabilabb, biztonságosabb módjához vezet.”

Magyar Kurír