Szeptember 10-én a budapest-józsefvárosi Szent József-templomban Erdő Péter bíboros ünnepi hálaadó szentmisét celebrált Kalkuttai Teréz anya szentté avatásáért a Szeretet Misszionáriusai nővérek, meghívott papok és szerzetesek, barátok és hajléktalanok jelenlétében.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

1989. június 16-án a józsefvárosi Szent József-templomban vett részt Kalkuttai Teréz anya szentmisén, amikor Magyarországra hozta az általa alapított rend tagjait. Ebben a templomban gyűltek össze a Szeretet Misszionáriusai ma, szeptember 10-én, hogy hálát adjanak a szeptember 4-én, vasárnap Rómában szentté avatott alapító életéért. 

Az ünnepre meghívták Erdő Péter bíborost, valamint papokat, szerzeteseket, a közösséggel kapcsolatot ápoló világi híveket, valamint a nővérek szegény barátait is.

A szentmise elején Michels Antal plébános köszöntötte a jelenlévőket és Erdő Péter bíborost, aki elfogadta a plébánia és a rend meghívását, valamint kiemelte Teréz anya nővéreinek az egyházközség életében betöltött fontos szerepét és segítségét.

A szentleckében Pál apostol Szeretethimnuszát olvasták fel, az evangéliumban pedig Jézus hegyi beszédének egy része hangzott el.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét szintén a nyolc boldogság értelmezésével kezdte.

Homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

A mai evangéliumban a hegyi beszéd tanítását hallottuk a nyolc boldogságról.

Miért is kell nekünk megtartani Jézus erkölcsi tanítását? Azért, hogy boldogok lehessünk! Minden embernek ez a célja és a hivatása, ezért alkotta Isten az embert. De ez a boldogság a földön nem lehet teljes. Ezért kezdi és végzi úgy a nyolc boldogság felsorolása, hogy „boldogok…, mert övék a mennyek országa”. Mi, emberek ugyanis a teljes boldogságot a mennyben, az Istennel közvetlenül találkozva, a földi élet után tudjuk csak igazán elérni.

Mi történik hát akkor itt, a földön? Itt, a földön abba az irányba haladunk! És ennek a módját tanítja meg nekünk Jézus. Van a boldogságok között kettő, amelyek párt alkotnak, szinte feltételezik, kiegészítik egymást. Az egyik az ember igaz volta, igazsága, a másik pedig az irgalmasság. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert kielégítést nyernek” (Mt 5,6). „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Szent Ambrus mondja, hogy az ember akkor kezdi el éhezni és szomjazni az igaz életet, amikor a bűneit már megbánta. Amíg az ember súlyos beteg, nem érzi az éhséget. Az igazságra való vágyakozás tehát már a bűnbánat és a lelki gyógyulás jele [1]. Szent Jeromos szerint nem elég az igaz életre vágyni, hanem éhezni kell az igazságot, újra és újra jótettekkel kell megerősíteni magunkban, hogy a helyes úton járunk [2]. Isten majd betölti az igazságra éhező ember vágyait. Jutalma minden emberi elképzelést meghalad.

A régiek az igazságosságról úgy beszéltek, mint készségről, hogy mindenkinek megadjuk, ami jár neki. Ez azonban Krisztus tanításának fényében azt is jelenti, hogy Istennek az egész életünket, minden képességünket oda kell adnunk, hiszen mindent tőle kaptunk, semmink nincs, amivel ne tartoznánk neki. „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel vele, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7) – írja Szent Pál. Ez az, amit a főparancs is kíván: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből”.

De az igazságossággal, az igaz volttal szorosan összekapcsolódik az irgalmasság is. Irgalmasnak lenni azt jelenti, hogy adunk, jót teszünk, megbocsátunk akkor is, ha ezt valaki nem érdemli meg. Ezért az irgalom néha ajándékozó szeretet. Ilyen értelemben sorolja fel hagyományosan az egyház az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Erről tesz tanúságot az egyház szeretetszolgálata. De ilyen ajándékozó szeretet kell ahhoz is, hogy jövőnk legyen. Amit a gyermekekért, az utánunk jövő nemzedékért teszünk, azt nem a hála érdekében, nem a későbbi viszontszeretet biztosítása gyanánt tesszük, hanem azt az ajándékot adjuk tovább, amit mi is másoktól, végső soron magától az Istentől kaptunk.

Az Istennek járó totális szeretet kifejezése az embertársak iránti önfeláldozó, nagylelkű szeretet. Ennek volt a hőse Szent Kalkuttai Teréz anya, aki magának Krisztusnak felhívására válaszolt egész életével. Tanúságtételének olyan ereje volt, hogy ennek a hivatásnak a követésére már életében ezrek és ezrek vállalkoztak. Rendje elterjedt az egész világon. Teréz anya szeretetszolgálata szükséges az egyház missziójának teljességéhez. A szent liturgia végzése, a teológia tanulmányozása és az evangélium igazságainak hirdetése, a katekéták fáradozása és a szentségekben kapott kegyelem gazdagsága akkor lesz a krisztusi üzenet teljes tanúbizonysága, ha a mindent feláldozó, határokat nem ismerő segítő szeretet cselekedetei párosulnak hozzá. Mindenki nem szolgálhatja szerzetesként a legszegényebbeket. De ez a radikális önátadás szükséges az egyház képének és tanúságának teljességéhez. Ezért vagyunk hálásak Teréz anya szentté avatásáért. Nemcsak nagy példakép ő mindnyájunk számára, de szellemi erőforrás is. Személye és műve a hitelesség pecsétjét jelenti korunk egyháza számára.

Mindenki nem lehet Teréz anya. De mindenki kérheti pártfogását, és mindenki törekedhet arra, hogy észrevegye az emberi nyomorúságot a maga környezetében és segítő szeretetből áldozatot vállaljon másokért. Ehhez kérjük Szent Kalkuttai Teréz anya közbenjárását mindannyiunk számára.

Ámen.

* * *

Erdő Péter szentbeszéde után a nyolc boldogság egy-egy sorához kapcsolódva hangzottak el a hívek könyörgései, amelyekben a békéért, a szenvedőkért és szerzetesi hivatásokért is imádkoztak.

A szentmise befejezéseképpen a hívek elimádkozták Ferenc pápa szentévre kiadott imádságát, majd Szent Ignác imájának felolvasása után (Fogadd el, Uram, szabadságomat...) a szentmisén zenei szolgálatot teljesítő felső-krisztinavárosi Capella Christina kórus énekelte el a boldogság-mondások ortodox megzenésített változatát.

A kórus Tőkés Tünde karnagy vezetésével a misén megszólaltatta többek között Thomas Tallis Úgy mutasd meg... (If Ye Love Me) kezdetű mottetáját, valamint elhangzott Gibbons Jesu benignissime, és Mozart Jubilate Deo című műve is.