Szentbeszédében hangsúlyozta, hogy a Szent Család nem saját akaratából indul útnak, hanem azért, mert József angyali üzenetet kap. Álmot lát, mint korábban is, amikor az angyal arra biztatta, hogy ne féljen magához venni Máriát és a szíve alatt hordott magzatot. Olyan isteni bölcsesség vezeti az életét, amelyet teljes egészében nem ismer. Mi sem ismerjük az életünk mögött rejlő isteni terv egészét. Bizalomra van szükségünk, és pillanatról pillanatra kell keresnünk Isten akaratát,  és amit felismerünk, azt bátran és halogatás nélkül meg kell tennünk. József nem várhatott arra, hogy kiderüljön, Heródes valóban halálra keresi-e Mária fiát. Neki rögtön indulnia kellett – mondta a bíboros.

Hangsúlyozta: Mária táplálta a gyermeket, József viselte a gondját, valójában azonban az újszülött Gyermek táplálta Máriát és őrizte Józsefet, ő adott új értelmet az életüknek.
Jézus életében is világos a tanítás: Isten tervében a családnak döntő szerepe van. Erdő Péter megállapította: nehezen vállalják napjainkban az emberek az elköteleződést. A püspöki szinódusra készült statisztikák azonban arról is árulkodnak, hogy az emberek szeretnének szép családot, több gyermeket, ilyen eszmények élnek a lelkükben.
Miképpen szereplője az evangelizációnak a család? – tette fel a kérdést a főpásztor. Elsősorban úgy, hogy a szülők az evangélium szerint nevelik gyermekeiket. De a nevelés során egész viselkedésünk, egész életünk hozzájárul ahhoz, hogy az evangélium örömét tovább tudjuk adni. Ha él bennünk ez az öröm, akkor a hitünk, a szeretetünk hitet és szeretetet gyullaszt a család többi tagjában. Az evangéliumot nem csak a szülők adják tovább a gyerekeknek, hanem a házastársak is egymásnak. Nagyon fontos dolog egymás evangelizálása – állapította meg. Maguk a gyermekek is az örömhírt hordozzák tiszta gesztusaikkal, a szeretet őszinte jeleivel. Másrészt pedig a gyermek mindig hordozza a jövő nagy terveit, a nemzedékekre ható isteni tervet. Erdő Péter felhívta a figyelmet a családban az idősebb nemzedékek fontosságára. Emlékeztetett arra, hogy amikor még nem volt társadalombiztosítás, a család intézményén belül nagyon világos kötelezettségek voltak az idősek, a betegek, a szülők, a nagyszülők iránt. Ezt is át kell éreznünk, amikor a család közösségéhez tartozunk.

Végül örömmel említette meg, hogy sok plébánián léteznek jól működő, családokból álló közösségek. A családokból háló alakul ki, amely tartja plébániai közösségek egészét. Vannak olyan helyek, ahol a karitatív munka nagy részét is a családok végzik, és ahol a hitoktatásban is, tehát a mások gyermekeinek oktatásából is kiveszik részüket.

Erdő Péter homíliája végén hálát adott a családokért, és kérte Isten világosságát, erejét, hogy meg tudjuk hozni az életünkben szükséges nagy döntéseket, és szeretetben helyt tudjunk állni.

Fotó: Ignácz Dániel
Magyar Kurír