Vagyis kevesebb, mint hat héttel azután, hogy Jézus három legfontosabb tanítványa előtt megmutatta isteni erejét, akik ezután még az isteni szózatot is hallották: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok.” (Mt 17,5) – ez a három szeretett tanítvány a többiekkel együtt Jézus elfogatásakor gyáván megfutott, majd az egyik egyszerű szolgálók előtt háromszor megtagadta, és kettő a keresztrefeszítéskor is elbújt.

Gondoljuk csak meg: Péter kijelenti, hogy Jézust az élő Isten Fiának, vagyis Istennek tartja. Jézus erre megteszi leendő Egyháza fejének. Ezután tanúja lesz Jézus színeváltozásának, majd Jézus földi életének utolsó legjelentősebb napjainak, köztük Lázár feltámasztásának – és mind ez nem elég arra, hogy a Getszemáni kertben ne fusson el, hogy egyszerű asszonyok előtt ne tagadja meg, hogy utolsó útján elkísérje, ahelyett, hogy egy szikla mögé elbújva reszket.

Ennél szemléletesebben nem lehet elénk állítani saját emberi gyengeségünket. Nem lehet jobban megmutatni nekünk, mennyire képtelenek vagyunk saját magunktól a legkisebb erőfeszítésre, hűségre, kitartásra, egyáltalán bármilyen jóra!

És (2011-ben) ugyanennek az ünnepnek estéjén Williamson püspök úr kommentárjában arról beszél, hogy mekkora képtelenség azt hinni és állítani, hogy az apostolokat bármi más, mint Jézus valóságos halálából történt valóságos testi feltámadása képessé tehette volna rettegésük legyőzésére. Jézus földi élete, és ebből is különösen az utolsó 40 nap, világosan bizonyítja, hogy a csodák, a szeretet és ennek „békés” megnyilatkozásai önmagukban mennyire elégtelenek, hiábavalóak önmagunk gyengeségeinek legyőzésére és az erények, az emberfeletti megszerzésére! 
     A modern „szeretet és megtapasztalás” vallásának gyengeségét és haszontalanságát ennél világosabban, mint Urunk színeváltozásának ünnepe, nem lehet szemünk elé tárni.

Williamson püspök úr cikkébe így kerültek a karthauzi mártírok képei, hiszen nekik is csakis a valóságosan feltámadt Krisztus adta az erőt a legnagyobb szenvedések elviseléséhez. Adja Isten, hogy ez számunkra is tanulságul és erőül szolgáljon.