P. Závodni Kálmán 1924. november 4-én született Kunszentmártonban. A szentesi gimnázium befejeztével Budapesten tanult két évet kémia-fizika szakon. Ezt megszakították az otthoni családi nehézségek és a katonai szolgálat.
 
1948. július 30-án lépett be a noviciátusba. Fogadalmait már a feloszlatás után, a mezőkövesdi internálás során tette le 1950 júniusában. Kényszerű megszakítás után szegedi szemináriumban folytatatta tanulmányait, majd 1957. január 25-én Pomázon szentelték pappá. Ezt követően két évet kisegítő káplánként szolgált az angyalföldi Rokolya utcai lelkészségen. Miután ezt nem engedték folytatni az állami hatóságok, a szeretetszolgálat alkalmazottja lett Mátraszentimrén, Püspökszentlászlón, Székesfehérvárott és Verőcén.
 
1975-ben néhány hónapra újra lelkipásztori szolgálatot kaphatott előbb a Bakáts téren, majd Börzsönyben. Ezt követően került a verőcemarosi szeretetotthonba. Utolsó fogadalmait 1981-ben tette le Makkosmárián. 1985-88-ban a provinciális sociusa, majd 1989-ben rövid ideig szegedi templomigazgató.
 
Temetése 2014. február 13-án, csütörtökön lesz jezsuiták Jézus Szíve templomában (1085, Bp, Mária utca 25.) 
Póta László 1931. október 31-én Mezőkövesden született. Miután a jezsuitákat gyerekkorától ismerte, 1950. február 2-án lépett be a noviciátusba. A pár hónappal később történő feloszlatás után Jászberénybe került kényszertartózkodásra. 1951-ben „bűnpártolás és feljelentés elmulasztása” miatt hat hónapot kapott munkatáborban. Kiszabadulása után, 1952. március 2-án fogadalmazott. Nemsokára behívták munkaszolgálatosnak, ahol két évig építkezéseken, kőbányában és  bányában dolgoztatták: ekkor betegedett meg súlyosan a tüdeje.
 
1956-ban elhagyta az országot. Először Ausztriában, majd 1968-tól Kanadában szolgál. Hamiltonban sekrestyés, a ministránsok vezetője és miniszter. 1961-ben végzi el a harmadik probációt El Paso-ban, első magyar testvérként. Torontóban 1962-től szolgál, ahol nagy sikerrel erősíti meg a magyar iskolát. 1973-ban áthelyeztek Courtland-be, majd 1978-ban az új Toronto-i a Szent Imre Noviciátusba. 1989-ben tér haza és lesz Budapesten a provinciális sociusa. 2002-től a beteg rendtagok segítője Pilisvörösváron.
 
Az elmúlt hónapokban sok fájdalmon ment át, amikor régóta hordozott tüdő- és szívbetegségei felerősödtek. Nehéz betegségében békében hunyt el 2014. január 26-án, vasárnap hajnalban, a Korányi Kórházban.
 
Kérem imátokat érte! Adjunk hálát közösen egy nehéz, de rengeteg áldást, gyümölcsöt hozó jezsuita életért!
 
Temetése 2014. fenruár 13-án, csütrötökön lesz jezsuiták Jézus Szíve templomábna (1085, Bp, Mária utca 25.) 

Magyar Kurír