Mikor vetődött fel önben az ötlet, hogy filmet készítsen Boldog Salkaházi Sáráról?

Két évvel ezelőtt keresett meg Poór Tünde, akinek volt egy forgatókönyve Salkaházi Sáráról. Beszéltünk Sipos Áron producerrel, akinek tetszett az ötlet, felkarolta a vállalkozásunkat. Később Lackfi János költő is bekapcsolódott a munkába, s végül elkészült egy új forgatókönyv-változat, melyet hárman jegyzünk

Milyen forrásokat használtak fel a forgatókönyv megírása során?

Mona Ilona és Szeghalmi Elemér, valamint Schéda Mária Salkahazázi Sáráról szóló könyveit, Hídvéghi Máté tanulmányát, Slachta Margitnak, a Szociális Testvérek Társasága rendfőnöknőjének az írásait. Természetesen elolvastuk Salkaházi Sára naplóit is, amelyek a mindennapok történéseinek rögzítése mellett mitikus elmélkedéseket is tartalmaznak, melyekből kiderül: a megtérés nem azt jelenti, hogy már minden elrendeződött bennem, kényelmesen hátradőlhetek a luxusfotelben, hanem folyamatos, mindennapi küzdelem. Ha az ember mélyen a lelkébe tekint, mindig talál valami hiányosságot, amit fejleszteni, finomítani kell. Beszélgettem a Salkaházi család élő tagjaival is, sok értékes anyagot mutattak, melyekből több mindent fel tudtunk használni a filmünkhöz.

Salkaházi Sára esetében egy jellem fejlődéséről is beszélhetünk, hiszen fiatal hölgyként nem igazán felelt meg azoknak az elvárásoknak, melyeket a XX. század első évtizedeiben a társadalom támasztott a nőkkel szemben, újságíróként dolgozott, írói ambíciókat dédelgetett, cigarettázott, rendszeresen járt kávézókba, vendéglőkbe, gyűrűs menyasszony volt, aztán egyik pillanatról a másikra, szakítva addigi életformájával, igent mondott Krisztus hívására, s attól kezdve teljesen Istennek szentelte az életét.

Salkaházi Sára egész életútja hallatlanul izgalmas, és példaértékű nemcsak a magyarok számára, hanem egyetemes értelemben is. Valóban, nyitva állt előtte a világi karrier is, íróként és újságíróként is, hiszen nem kisebb személyiség, mint Babits Mihály figyelt fel a tehetségére. Fiatalon modern nőként élte az életét, rendkívül tevékeny volt, felemelte szavát a nők hátrányos megkülönböztetése ellen. Folyamatosan küzdött az igazságért, de már akkor hirdette a krisztusi szeretetet és alázatot, határozottan kiállt a szegények, az élet elesettjei mellett. Ez a lelkület egyenesen vezette el őt a Szociális Testvérek Társaságához. Salkaházi Sára egyébként Kassán született, német családban. Anyanyelvi szinten beszélt magyarul, németül és szlovákul. Magyarnak vallotta magát, de nem úgy, hogy közben lenézte volna a németeket vagy a szlovákokat, hanem valóban mint Isten és Krisztus gyermeke, testvérként tekintett rájuk. Felemelte a szavát mindenfajta elnyomással szemben, így az 1919-es vörösterror, majd Trianon után a Felvidéken maradt magyarokat ért csehszlovák elnyomás ellen. Krisztusi lelkületű személyiségéből fakadóan szállt szembe a XX. század talán legborzalmasabb rendszerével, a nácizmussal és annak magyar változatával, a nyilasuralommal. Teljesen természetes volt számára, hogy 1944-ben a zsidókat mentette. Ugyanúgy, ahogyan korábban a szegényeket istápolta, köztük cigány családokat. A magyarországi vészkorszak idején, 1944-ben a szociális testvérek Salkaházi Sára vezetésével budapesti házukban, a Bokréta utcában mentették a zsidókat, az üldözötteket, mindazokat, akik a látókörükbe kerültek. Egészen addig, mígnem egy ott dolgozó fiatal szolgálólány sértettségből feladta őket a nyilasoknak, akik körbefogták a házat. Salkaházi Sára éppen akkor érkezett haza, s bár többen tanácsolták neki, hogy meneküljön el, önként jelentkezett, amikor látta, hogy a nyilasok elszállítják a zsidókat. Vezetőként – mint a juhaira gondosan ügyelő jó pásztor – mindenért vállalta a felelősséget. A nyilas pribékek őt is elhurcolták, megkínozták, és 1944. december 27-én, többedmagával a Dunába lőtték. Salkaházi Sára élete gyönyörű tanúságtétel, a katolikus értékrend tiszta felmutatása, a krisztusi szeretet gyakorlati megvalósítása. Az elesettek, kiszolgáltatottak felé kell mindig fordulnunk, feltétel és személyválogatás nélkül, háttérbe szorítva a saját, egyéni érdekeinket.

Naplójának tanúsága szerint Salkaházi Sárában kezdetektől fogva megvolt a késztetés, hogy átvállalja mások szenvedését. Egyik helyen azt írta: „Vágyódjál a vértanúság után, s ha ezt – mert ez Isten különös kegyelme – nem kaphatod meg, legalább a szeretet vértanúságát éld.” 1943 szeptemberében pedig, Szent Kereszt felmagasztosulásának ünnepén önkéntes életáldozatot tett Istennek a szenvedőkért.

Gyönyörű és a történtek tükrében megdöbbentő volt az ő felajánlása, amit természetesen az elöljárói engedélyével tett meg: itt vagyok, Uram, készen állok, tégy velem, amit akarsz, a rendért, a társaimért, a szenvedőkért az életemet is feláldozom. S hogy mennyire kifürkészhetetlenek az Isten útjai, azt mutatja, hogy korábban Salkaházi Sára Brazíliába szeretett volna menni, mint missziós nővér, de gondok adódtak az állampolgárságával, és emiatt nem kapta meg a vízumot.

Ugyancsak a Naplójából kiderül, hogy Sára testvér tisztában volt gyarlóságaival, emberi gyengeségeivel, de folyamatosan törekedett a tökéletességre, Jézus iránti szeretetből. Gyakran kellett megélnie a közösségben a kitaszítottság, a kirekesztettség érzését. 1939-ben, élete legmagányosabb, legmegalázottabb időszakában ezt írta a naplójába: „Egyetlen boldogság az Úristené lenni, de ez azután olyan boldogság, hogy emellett eltörpül minden.”

Salkaházi Sára fölvállalta mindazt a konfliktust, amiben a társaságon belül része volt. Ha deszakralizálni akarnám, azt mondanám, öntörvényű személyiség volt. Ám mivel a jézusi utat járta, egy különös, ragyogó csillaggá fényesedett, amit nekünk is követnünk kellene. Minden hitét Istenbe, Krisztusba vetette. Soha nem ítélt meg másokat, amikor konfliktushelyzetbe került, akkor is inkább magában kereste a hibákat. Még nem volt vezető pozícióban, amikor többször előfordult, hogy a nővérek nem az elöljárókhoz fordultak a gondjaikkal, hanem hozzá, de ő soha nem használta ki ezt a helyzetet. Az, hogy az ő rendkívüli személyiségével többször is összetűzésbe került a rendtársaival, természetes, hiszen az emberi gyarlóság mindenütt működik, ezért voltak, akik féltékenyen tekintettek rá, kinézték őt. Nem véletlen az sem, hogy még keresztény körökben is némi meghökkenést váltott ki, amikor szóba került, hogy boldoggá avatják őt, egyesek számára ez maga volt az abszurditás. Holott Salkaházi Sárának csodálatos életútja volt, s külön megemlítendő, hogy ő a legelső polgári származású személy, akit boldoggá avattak a magyar történelemben.   

Egy nappal a halála előtt, 1944. december 26-án, karácsony másnapján, Sára testvér azt mondta mások előtt, érzi, hogy nem természetes halállal fog meghalni, hanem fegyver által.

Salkaházi Sára itt élt, Magyarországon, a vészkorszak idején, 1944 decemberében világosan látta, hogy milyen szörnyűségek történnek, gátlástalan nyilas bandák garázdálkodnak, az emberélet nulla, s az olyan személyek, mint ő, aki segít az üldözötteken, állandó életveszélynek vannak kitéve. Bizonyára többször is végiggondolta, hogy bármikor lebukhat. Egyébként a filmben benne lesz az az életből vett epizód, amikor a szociális testvérek megtudták előre, hogy Balatonbogláron, a Jankovics-telepről a nyilasok a bújtatott zsidó gyerekeket el akarják hurcolni. A testvérek ekkor, Salkaházi Sárával együtt, az éjszaka leple alatt, csónakokkal áteveztek a túlpartra és kimentették a gyerekeket, közben  meséltek nekik, hogy ne féljenek annyira.

A film a teljes életrajzot felöleli, vagy elsősorban Salkaházi Sára vértanúságára koncentrál majd?

Megpróbáltuk a teljes életutat bemutatni, bár ez nagyon nehéz, hiszen több mint negyven évről van szó, és egy másfél órás filmbe nem lehet mindent belesűríteni. Nyilvánvaló, hogy a történet központi csomópontja Salkaházi Sára vértanúsága. Emellett megpróbáltuk kiemelni azokat a pontokat, melyek sorsfordítóak voltak az életében, mikor és miért váltott, mi késztette őt arra, hogy egy idő után már ne az irodalom, az újságírás legyen a legfontosabb számára, hanem az, hogy Krisztust követve szociális munkát végezzen, és az elesetteket szolgálja. Ám az irodalommal sem hagyott fel, misztériumdrámát írt Szent Margitról, emellett Krisztus-legendákat és kisregényeket is.

Mikor kezdődik a forgatás, és kik lesznek a főszereplők?

Salkaházi Sára szerepét Dér Denisa fogja játszani. A többi szerepet is neves magyar és szlovák színészek alakítják. Az alkotócsapat együtt van. A forgatás megkezdése kizárólag attól függ, hogy mikor gyűlik össze a szükséges pénz. Sajnos a filmalaptól nem kaptunk támogatást. Szomorú, de jelenleg Magyarországon nem találjuk azokat a támogatókat, akik a Salkaházi Sáráról szóló történetben egy nagy film lehetőségét látnák. Pedig bizonyos, hogy lenne közönség. Reméljük, hogy megmozdulnak érdekünkben a keresztény vállalkozók. Felvettük a kapcsolatot Erdő Péter bíboros prímással is, aki rendkívül fontosnak tartja, hogy film készüljön Boldog Salkaházi Sáráról, maximális erkölcsi támogatásáról biztosított bennünket.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír